A koronavírus kifejezés betiltása miatt kicsit elkezdett figyelni a világ Türkmenisztánra, ahol a vezetőség füsttel védekezik a járvány ellen, lezárta a fővárost, miközben három éve olyan gazdasági válságban van az ország, hogy a sütőolaj is luxus.
Türkmenisztán elnöke megunta, hogy a közvetlen beosztottjai bevallottan korrumpálódtak, ezért mostantól ő maga sem kegyelmezhet meg senkinek, akit elér a botrány.
Másfél hét a világ felé épp nyitó Üzbegisztánban egyszerre mutatja meg, milyen lehetett az 1980-as évek Magyarországa, miközben több dolgot is megnézhetünk az emberiség legnagyobb teljesítményei közül.
Miközben Orbán Viktor valamiért fontosnak érezte ápolni az erősen kétséges kötődésünket a türkök felé, Üzbegisztánnal el is kezdett üzletelni. Személyesen nézhettem meg, mennyire hozható összhangba a kereszténydemokráciával az, ahol Islom Karimov diktátorra emlékszik az állam.
A közép-ázsiai országban máig nagy gondot jelent, mit kezdjenek a terrorszervezethez csatlakozott állampolgáraikkal.
A kormány változik, csak az elnök személye biztos pont: Nurszultan Nazarbajev már 1991 óta Kazahsztán elnöke, ezalatt kilenc kabinetet „fogyasztott el”.