Cikkírás előtt érdemes tájékozódni – válasz Vági Mártonnak

Csúnya dolog, amikor valaki aki jártasabb az adott területen (szakpolitikai), mint a vitapartnere, kioktatja az illetőt – én most mégis ezt fogom tenni. Mert az is csúnya, nagyon csúnya dolog, hogy valaki úgy ír cikket egy adott témában, hogy a minimális ismeretekkel sem rendelkezik az adott területet illetően.

Kicsit úgy érzem magam, mint amikor bejön hozzám egy teljesen felkészületlen hallgató vizsgázni: mit tegyek? Simán buktassam meg, vagy azért próbáljam ott helyben elmagyarázni a a helyes válaszokat? Megpróbálom.

Baloldali populizmus helyett valódi megoldást kellene kínálni a lakhatási válságra a címe a cikknek, amit Vági erős, provokatív felütéssel kezd:

„Ki kell mondani, a lakhatás nem alapjog, a lakhatási válságot pedig nem az Airbnb okozza. A város nem mindenkié, a civilizált körülmények közötti életnek van egy alapfeltétele: az, hogy mi magunk is civilizáltak legyünk.”

Nos, ehhez csak annyit, hogy

• a) lehet, hogy Vági szerint nem, de mások szerint meg de,
• b) senki sem állította (nem nézett utána a szerző), hogy az AirBnB okozza önmagában, mindenki azt mondja, hogy egy ok a sok közül,
• c) vicces szójáték, ellenben de, a város a benne élőké – minden városlakóé,
• d) az utolsó tétel egy Coelho könyvből jön? – amúgy nincs értelme.

Nézzük sorjában részletesen!

Vági szerint aki nem dolgozik, annak nem lehet alapjoga a lakhatás – gondolom az ne is egyék és ezzelel is érkeztünk az ifjú neoliberálisok kedvenc mantrájához – szerintem pedig egyrészt jó lenne, ha Vági utána nézne, hogy mit jelent az, hogy a lakhatás az újbaloldal (meg az Európai Parlament 352 képviselője szerint) alapjog,

mi a különbség a relatív kötelezettséget jelentő alapjog és a kikényszeríthető között és hogy mit is akar tulajdonképpen az újbaloldal.

Másrészt gondolkozzon el azon, és a kedves olvasó is, hogy az egyéni felelősség mindenek felett elv hangoztatása mennyire állja meg a helyét egy olyan társadalomban, ahol a jövőbeni várható életpálya jövedelem legerősebb meghatározó faktora a jelenbeni családi háttér? (Kis Bourdieu-t ajánlok olvasásra, meg Amartya Sent esetleg – nem újbalosok)

A Szikra Mozgalom nem az AirBnbt találta meg fő témának, hanem a lakhatást magát, amely téma egyik elem volt esetükben az anti-AirBnb kampány, de legalább ilyen hangsúlyos volt, ha nem még hangsúlyosabb volt például a Diákváros kampányuk (tessék utánanézni!). Egyáltalán nem redukálják lakhatási programjukat az AirBnb-re.

(A kollégiumokat kell építeni mondásig egyébként Vági is eljut cikke harmadánál.) Nem, nem kulák az, akinek egynél több lakása van és azt ki is adja, ellenben fura egy világ az, ahol 20-50 lakás kiadása általányadózásos vállalkozási formában lehetséges (32 000 forint adóteher egész szobánként ÉVENTE!).

Ennél a KATA-t fizető sarki fodrász is több közterhet visel.

Most jön az egyik kedvenc részem: Vági elismétli az AirBnb lobbi legszebb mondását: a budapesti lakásállomány egy százalékát kitevő lakások hogy lehetnének már okai (akárcsak részben is) a lakhatási válságnak? Elsőször is, kedves Márton, és mindenki más, nem a lakhatási válságnak okai részben (!), hanem a magas magánbérleti piaci áraknak –

van összefüggés, de a két dolog még amatőr újságírói szinten sem ugyanaz, nagyon nem ugyanaz!

Másodszor a magánbérleti piaci árakat a bérbeadható lakóingatlanok száma határozza meg az egyik oldalon (kínálat), a bérbevenni szándékozók száma, jövedelme és egyén prefeenciáik pedig a másik oldalon (kereslet).

Az AirBnb hasznosítás, akárcsak az üzleti célú kiadás (ügyvédi irodának, fogorvosnak, bárminek és bárkinek), vagy az üresen tartás a kínálati oldalt befolyásolja: csökkenti. Nincs nagyobb módszertani tévedés, mint a teljes lakásállományhoz arányítani az AirBnb lakások számát.

Amihez arányítani kell az lehet az adott kerület nem tulajdonos által lakott lakásállománya (vagyis az összes elvileg magánszemélyeknek bérbeadható lakás), vagy a magánbérlati piacon bérbeadott állomány (normál albérletek). Ez utóbbihoz mérve

„A budapesti belső kerületekben (V., VI., VII.) az Airbnb-típusú szálláskiadásra használt lakások aránya a hosszú távú kiadásra hasznosított lakásokhoz képest (magánbérleti szektor) igen magas, 50-70% között van, az I. kerületben 25% körüli szintet ér el. Praktikusan ez azt jelenti, hogy ha ezekben a kerületekben minden Airbnb-lakás hirtelen bekerülne a hosszú távú kiadási piacra, akkor ott a kínálat azonnal másfélszeresére nőne (I kerületben negyedével).”

(Magyar Narancs 2020. november 26., Büttl Ferenc: A turista lábnyoma)

Menjünk tovább!

„Nem a piacot kell szabályozni, nem a bérleti díjat felsőszintjét kell meghatározni, és adott esetben a jogosan megszerzett magántulajdont elkobozni. Mindez nem enyhíteni fogja, hanem növelni a problémát: a piac szabályzása csökkenti a befektetési kedvet, az albérlet árainak meghatározása a bérbeadási kedvet, a magántulajdonok esetleges elkobzása pedig egyenesen irreális, totálisan anti-demokratikus lépés lenne.”

– írja Vági.

Nos, a piacot szabályozni kell, mert a hazai magánbérleti piac ma egyáltalán nincs szabályozva (ha arra gondolt a szerző), ajánlom erre vonatkozóan a Habitat for Humanity Magyarország Feketelakás 3.0 kiadványt, amely részletesen foglalkozik a magánbérleti piac szabályozásának kérdéseivel, amely szabályozatlanság egyébként nem jó sem a bérbeadóknak, sem a bérlőknek.

A bérleti díj felső szintjének meghatározásának igényéről én most hallok először,

komolyan érdekel, hogy Vági ezt hol olvasta, én nem tudok ilyen közpolitikai elképzelésről sem a régi, sem az új baloldalon, ellenben azt tudom, hogy egyébként vannak országok, ahol ez kiválóan működik, hogy ne menjünk messze például Dániában.

Jéé, ott van egy olyan, hogy Danish Rent Act – jaj, szabályozás! Gyorsan hívjunk papot ördögűzéshez!

Azt végképp nem értem, hogy honnan van ez a „jogosan szerzett tulajdont elkobozni” butaság... Ki akarja elkobozni? De tényleg, ki??? Wait... senki.

Vági aztán hosszas fejtegetésbe kezd arról, hogy valójában a (nettó) béreket kellene növelni valahogy, hogy a fizetőképesség emelkedése javítsa (elsősorban a fiatalok) lakásbérleti piaci helyzetét.

Nem hiszem, hogy azzal lennék vádolható, hogy ne vallanám magam is azt, hogy adót kell csökkenteni az alacsony jövedelmi helyzetben lévők számára, bár ez nálam együtt szokott járni azzal, hogy ellenben adót kell emelni a magas fizetésűeknél, elentétben Vágival, aki az szja további csökkentését, akár teljes eltörlését javasolja (hupsz megint bekúszott a egy kis neoliberalizmus).

Az alacsony jövedelműek számára az szja csökkentés sok ok miatt fontos, azonban azt látni kell, hogy

a lakhatási problémák jelentős része nem a keresleti, hanem a kínálati oldalon jelentkezik,

amelyre nincs hatással kersleti oldalon lévők fizetőképességének javítása.

Ezután jön egy kis számolgatás arra vonatkozóan, hogy honnan lehetna még pénzt szerezni (társasági adó emelés, közszférában dolgozók túl sokan vannak – itt azért halkan megjegyzem, hogy a pedagógus, nővér, tűzoltó, rendőr is közszféra szerző nem erre gondolt valójában, hanem az államigazgatásra), hogy mi fedezné az szja csökkentést, ami népszerű intézkedés is lenne – érvel Vági. Mondjuk azt

továbbra sem értem, hogy miért kéne Varga Judit szja-ját, vagy Csányi Sándorét tovább csökkenteni,

én nem tenném, az biztos, sőt mint korábban említettem emelném, de erre nem tér ki a szerző. Az mondjuk nagyon cuki, amikor egy fiatal (gondolom, mivel a szerző PhD hallgató) bedobja azt az érvet a teljes szja nélküliség mellett, hogy 1988 előtt nem is létezett ez az adónem. Ezen tényleg csak sírva lehet nevetni, mást nem tehet az ember.

De ki ne használna fel minden érvet egy kis szja csökkentésért? A következő zseniális gondolat az, hogy

„Végül az sem lenne hátrány, ha az önkormányzatok a meglévő bérlakásokat olyan bérlőknek adnák ki, akik hajlandóak érte fizetni (ez akár a piaci árnál kevesebb is lehet), nem lelakják azt, hanem épp ellenkezőleg, megbecsülik, hogy a társadalom segítsége és összefogása révén biztosított a lakhatásuk – ami ahogy fentebb is írtam, továbbra sem alapjog.”

Kedves Márton, ez akkora ötlet, hogy a magyar önkormányzatok éppen ezt csinálják! Önként jelentkezőket kérek, akik elviszik szerzőnket egy budapesti, vagy nem budapesti településre és elölről-hátulról, valamint oldalról is megismertetik az önkormányzat lakásgazálkodásával! Köszönöm.

Ami a levezetésképpen bedobott üresen álló ingatlanokat illeti, nem tudom, hogy sikerült-e elolvasni a belinket cikket? Ugyanis abban leírja a szerző, hogy miért sok az üresen álló önkormányzati bérlakás:

„A lakások rossz állapota több kerületnél is magyarázatot ad az üresen álló ingatlanok számára, jellemzően ugyanis a használaton kívüli ingatlanok felújítást igényelnek, vagy egyéb okból váltak alkalmatlanná a bérbeadásra.”

(Átlátszó 2021. január 21., Szopkó Zita: Az önkormányzati lakások közel tíz százaléka üresen áll a fővárosban, a legtöbb a 8. kerületben)

Nyilván a szerző által nevesített nyolcadik kerületben is részben ez az oka, de ha pontos képet akar kapni a szerző a nyolcadik kerületi önkormányzati bérlakásokról és azok hasznosításáról, akkor nyugodtan olvassa el a Józsefváros közép- és hosszú távú vagyongazdálkodási terve 2022-2029 vímű anyagot – nekem 30 másodperc volt megtalálni, de belinkelem, hogy ne kelljen fáradni.

Végezetül azt javaslom a szerzőnek és a kedves olvasóknak is, hogy gondolkozzunk komplex módon: a lakhatási válság megoldásának számos eszköze van, amelyek közül nem vagy-vagy alapon kell válogatnunk, hanem együtt kell „nyomatnunk” mind, lépésről lépésre, méterről méterre haladva, hogy jobb legyen a helyzet.

Szabályozni kell a bérleti piacot, átgondolni az AirBnb szabályozást, lakásügynökséget alapítani, bérlakásokat és kollégiumokat építeni, stb-stb. De legelőször is van egy igen jó szakmai anyag, amit a lakhatással hosszú ideje foglalkozó szervezetek állítottak össze, Lakhatási Minimum a neve, alőször azt kellene elolvasni alaposan.