Tényleg az „Új Világrendről” tárgyalnak már megint Davosban? (Persze nélkülünk...)

Ha a dolgok tényleg úgy állnak, ahogy azt sokan szeretik gondolni, hogy a davosi Világgazdasági Fórumon döntenek a világ sorsáról, akkor még annál is nagyobb bajban vagyunk, ahogy bárki elképzelte.

Kétféle ember van, aki jelentősnek, komolynak és meghatározónak szeretné beállítani a Világgazdasági Fórumot: azok, akik szervezik, és azok, akik hisznek még az ezzel kapcsolatos összeesküvésekben, más politikusok, kormány- és államfők, elemzők, milliárdosok, szakemberek szerint Davos halott, vagy ha még nem is halott, hát, nagyon súlyos imázsproblémákkal küzd, amikkel aligha fog tudni megbirkózni.

A legjobban hirdetett összeesküvés

Emlékeztetőül álljon itt, hogy az 50. Világgazdasági Fórum a Great Reset, azaz a Nagy újraindítás címet kapta, ami azóta is az egyik legnépszerűbb összeesküvés-elmélet, aminek egyik érdekes sajátossága, hogy nem hogy titkolnák az összeesküvők, hanem egyenesen reklámozzák azzal, hogy a Fórum vezetője, Klaus Schwab, akinek komoly érdeke fűződik hozzá, hogy minél hangzatosabb címeket találjon a Fórumnak, hogy a jelentőséget hangsúlyozza, még könyvet is írt a témában, de a témának még saját honlapja is van.

A Great Reset az összeesküvés-elmélet követői szerint arról szólna, hogy

a globális elit tervezte meg a koronavírus-járványt, hogy ezzel is megszedje magát,

vagy ha nem is közvetlenül felelős a járványért, szeretné kihasználni, hogy az embereket valamiképp minden tulajdonuktól megfossza a segítségével.

A BBC és rengeteg más médium is figyelmeztet egyébként, hogy az elképzelés nem újkeletű, már a 18. század óta keringenek különböző összeesküvés-elméletek egy új világrend kialakulásáról, a Great Resetben csak mikrocsipes oltásokkal frissítették az elméleteket. A Great Resetről itt és itt és itt és itt tud többet olvasni.

Akik idén is eljöttek

A számok egyébként idén is, a 2022. május 22. és 26. között zajló, közel 2500 vezetőt csatasorba állító csúcstalálkozón is kétségtelenül meggyőzőnek tűnhetnek: a világ körülbelül 50 vezetője fogadta el a meghívást, kormány- és államfők, 30 különböző külügyminisztériumból érkeznek delegáltak, 43 gazdasági minisztérium küld valamilyen képviselőt, 7 központi bank küldi szintén valamilyen fokú képviselőjét, azonban mindezt korántsem lehet már valami acélosnak nevezni.

Az is igaz, hogy találhatunk nagyobb neveket, ha szemezgetni kezdünk a listáról, ott lesz például Olaf Scholz német kancellár, aki kapásból messze a legnagyobb névnek számít, Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke, Krisztalina Georgieva, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Jens Stoltenberg, NATO-főtitkár, ám azért egy világösszeesküvéshez ez azért elég kevés.

A közvetlen környezetünkből ráadásul többen is ellátogatnak, például Andrej Plenković, horvát miniszterelnök, Karl Nehammer osztrák kancellár, Kiril Petkov, bolgár miniszterelnök, Dritan Abazovic, montenegrói miniszterelnök, Mateusz Morawiecki, lengyel miniszterelnök és Andrzej Duda lengyel elnök, Aleksandar Vučić, szerb elnök és Eduard Heger, szlovák miniszterelnök, ez azonban nem is csoda, hiszen az 52. tanácskozás

egyik legfontosabb témája az ukrán-orosz háború,

és az azt követő újjáépítés [a teljes programot és a vendégek listáját ide és ide kattintva tudja megnézni].

Ennek megfelelően az aztán pláne nem csoda, hogy az egyik legnépesebb delegáció Ukrajnából érkezik. Itt lesz Mihajlo Fedorov és Julia Szviridenko miniszterelnök-helyettesek és Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter.

Az üzleti vezetők közül pedig a Pfizer, a Microsoft és a YouTube elnökei és vezérigazgatói, de az első napon panelbeszélgetésen részt vett az Intel, a Moderna és a Citigroup vezérigazgatója, sőt meglepetésvendég volt Arsene Wenger, az Arsenal egykori edzője és Ronaldo, aranylabdás egykori brazil focista is, és ez így hirtelen akár még soknak is tűnhet, de hát,

ezzel szinte teljesen vége is a felsorolásnak.

Folyamatosan veszít a jelentőségéből

Ha viszont valamiért kritizálni szokták az utóbbi időben a Világgazdasági Fórumot (WEF), akkor az éppen az, hogy alig-alig érdekel már valakit, és azok, akik elmennek, hiába fogalmaznak meg komolynak és jelentősnek hangzó állításokat,

ezekből általában nem lesz semmi.

Ha valaki legyintve azt mondja erre, hogy hát, persze, ne legyünk már naivok, a fontos üzletek nyilván nem a panelbeszélgetések alatt, hanem a szivarfüstös dohányszobákban születnek, és kétség se legyen afelől, hogy itt mindenki félóránként nyélbe üt egyet, azoknak azt is el kell mondanunk, hogy idén, ha lehet, még ebből a szempontból is csak rosszabb lett a helyzet, mint a korábbi években.

A davosi fórumra ráadásul tényleg nem engedhetik meg maguknak tömegek, hogy bejussanak, nem véletlenül kritizálják a szervezőket azért is, mert a rendezvény elitista, és éppen ebből kifolyólag a résztvevők nem is azokkal a problémákkal foglalkoznak, amik valóban fontosak lennének. A Business Insider 2011-ben, több mint 10 évvel ezelőtt végig vette, mennyit és hogyan kell fizetni azért, hogy valaki részt vehessen egy csúcstalálkozón.

Mint írják, először is éves tagságit kell vásárolni, ami akkor 52 ezer dollárnál kezdődött, most elvileg 60 ezer svájci frankba, azaz körülbelül 62 ezer dollárba, vagyis 22 millió forintba kerül. A tagsági illetve partnerségi díjak között ez a legolcsóbb, a legdrágább, az úgynevezett stratégiai partnerségi tagdíj jelenleg 600 ezer svájci frankba, azaz 620 ezer dollárba, vagyis 223 millió forintba kerül.

A davosi belépőt a tagsági díj, még a legdrágább stratégiai partnerségi díj sem tartalmazza, azért plusz 19 ezer dollárt kell fizetni. Hogyha valaki a privát beszélgetésekre is be szeretne jutni, márpedig a Business Insider szerint mindenki egyetért abban, hogy az a tuti, akkor újabb 164 ezer dollárt kell kifizetni.

Ha tehát valaki csak úgy egyedül benézne, és még kezet is rázna fontos emberekkel, akkor

legalább legalább 87 millió forintjába fog kerülni.

Ha egy barátját is el szeretné vinni, akkor nem elég egy újabb 19 ezres jegyet váltania, hanem ipari partneré kell válnia, ami újabb 315 ezer dollárjába kerül, arra jön aztán a kétszer 19 ezer dollár jegyár, szóval baráttal, üzlettárssal együtt körülbelül 148 millió forintba kerül.

Összetörnek a globalista álmok

A davosi fórum lényege az lett volna, ha jóhiszeműek vagyunk, hogy összekapcsolja a világ országait, hogy a világ nyerjen azzal, hogy mindenki megoszt mindenkivel mindent. Klaus Schwab elképzelése viszont, ahogy a New York Times írja, hogy az emberek és ötletek, az áruk és szolgáltatások szabad áramlása jóléthez és békéhez vezet, most éppen teljesen megbukni látszik.

A koronavírus-járvány elszabadította a nacionalista nézeteket, elszigetelődő külpolitikai lépések egész hullámát indította el, és az is kiderült, hogy az ellátási láncok milyen törékenyek. Ha mindez nem lenne elég, Európában újra szárazföldi háború dúl, és visszatért a félelem, hogy akár az egész világon átsöpörhet egy újabb konfliktus.

A háború ráadásul, illetve az, hogy Kína, India, Brazília, a világ jelentősebb országai nem akarnak beállni Ukrajna mögé, megint csak azt mutatják, hogy

a világ soha nem volt olyan összetartó, ahogy egyes idealisták hinni szerették volna.

Schwabnak most, mint írják, amikor két év után újra személyesen nyithatta meg a Fórumot, egy olyan világgal kellett szembesülnie, ami alig különbözik valamiben attól a világtól, ami 50 évvel ezelőtt volt. A globalizáció régivágású bajnokai arra kényszerülnek, hogy átgondolják, a szabadpiaci kapitalizmus valóban lehet-e a globális harmónia előmozdításának eszköze.

Azért a hiányzók jelentősebbek

Ahogy az elmúlt években már többször előfordult,

a világ legnagyobb hatalmú vezetői ezúttal is hiányoznak Davosból.

Az amerikai elnökök hagyományosan távol maradnak a Világgazdasági Fórumtól, Bill Clinton egyszer, 2000-ben vett részt rajta, amikor a davosi csúcstalálkozó a 30. évfordulóját ünnepelte, a két Bush elnök és Barack Obama egyszer sem vettek részt rajta, Donald Trump volt az, aki megtörte ezt a hagyományt, és kétszer is megjelent, 2018-ban és 2020-ban. Trump 2019-ben is ment volna, de a kormány részleges leállása végülis meghiúsította az utazást.

Biden maga helyett ezúttal is magas rangú tisztviselőket küldött, akik többnyire gazdasági és kereskedelmi kérdésekben járatosak. A találkozót kihagyja Emmanuel Macron, francia elnök, Boris Johnson, brit miniszterelnök, de Hszi Csin-ping, kínai elnök is.

Vlagyimir Putyin orosz elnököt pedig az ukrajnai orosz invázió miatt meg sem hívták, ahogy nem teheti be a lábát a rendezvényre egyetlen orosz állampolgár sem, pedig a beszámolók szerint általában az oroszok adták a legnagyobb bulikat.

A Reuters egyik beszámolója szerint az orosz állami bankok és magáncégek feleltek a legcsillogóbb partikért, amiken

mindenkit fekete kaviárral, drága pezsgőkkel és libamájjal kínáltak,

sőt állítólag Oroszország legnagyobb zenészeit és popsztárjait is felbérelték. Oleg Vlagyimirovics Gyeripaszka, akinek Ruszal nevű vállalata egymaga jelenti az orosz alumíniumtermelést, és a világ alumíniumtermelésének a 7 százalékát adja, és aki egyébként második oligarchaként kritizálta Putyin háborúját, különösen híres volt a partikról. 

Vajon mennyit értek a szavak?

És hogy mennyire lehetett komolyan venni a Fórumot, amikor a jelentősebb vezetők is részt vettek rajta, azt jól mutatja, ha megnézzük Putyin vagy éppen Hszi Csin-ping kínai elnök tavalyi online beszédét. Vlagyimir Putyin orosz elnök például arra figyelmeztetett, hogy szaporodnak a regionális konfliktusok, és hogy

szerinte leépülőben van a nemzetközi biztonsági rendszer,

ami a globális fejlődés összeomlásához vezethet, és magában hordozza a kockázatát, hogy előbb-utóbb mindenki mindenki ellen harcoljon. Emellett a populizmus miatt aggódott.

Hszi Csin-ping kínai elnök pedig kijelentette, hogy Kína ellenzi az ideológiai konfrontációt és az úgynevezett új hidegháborút, és hogy szerinte

az erőseknek nem lenne szabad bántaniuk a gyengéket.

Ezt, mint írtuk, az a Csin-ping mondta, aki továbbra sem ítéli el az orosz inváziót, és aki már csak azért is kitüntetett figyelemmel kíséri a háború fejleményeit, mert előbb-utóbb szeretné Kínához csatolni Tajvant annak határozott tiltakozása ellenére is. Mindemellett mindent megtett, hogy letörje Hongkongban azokat, akik másképp gondolkodnak a szabadságról, a saját kisebbségeit is folyamatosan sanyargatja, és a vitatott területeken is folyamatosan erősíti katonai jelenlétét.

Annak, hogy a Világgazdasági Fórum mostanra nem több, mint egy hangos buli, ahol a világ milliomosai kedvükre berúghatnak együtt, ha az nem is egyértelműen érzékelhető jele, hogy az utolsó davosi fénypontnak is alig lett következménye, amikor is

Greta Thunberg és Donald Trump csaptak össze.

A nagy politikai vezetők hiánya annál feltűnőbb.

A visszafogottságuk érthető, amikor a világban mindenhol növekszik az infláció, háború dúl, ráadásul a háború miatt éhínség is fenyeget, senkinek nem hiányzik, hogy pezsgőző milliárdosokkal fotózzák őket.

Egy brit kabinet egykori tagja pedig egyenesen nevetségesnek nevezte a dolgot, úgy, hogy valamikor ő maga is állandó tagja volt a davosi találkozóknak. Az ő meglátása egyébként azt is jól összefoglalja, mennyit értek az idelátogató politikusok, akár például Putyin vagy Csin-ping előbb említett kijelentései.

„Az, hogy a cégvezetők a magángépeikkel Svájcba szálldosnak, hogy aztán vállalják, hogy több millió fát ültetnek el, hogy kompenzálják a károsanyag-kibocsátást, egyszerűen nevetséges.”

NYITÓKÉP: davos.ch