Félig üres vagy félig tele? Elemzés a magyar gazdaság tavalyi teljesítményéről

A magyar gazdaság 2021-es teljesítménye a régiós összehasonlításban nem ad okot arra a sikerpropagandára, amit leginkább az „Európa gazdasági válságba süllyedt, de mi a kanyarban előzünk” jellegű szlogenekkel hajt a kormányzati kommunikáció – derül ki vendégszerzőnk részletes elemzéséből.

Az elmúlt időszakban megjelentek az EU statisztikai hivatalánál, az Eurostatnál az Unió tagállamainak 2021-es főbb statisztikai számai. A magyar médiában jellemzően mindenki politikai irányultsága alapján csak félig tárja fel az igazságot, ezért röviden kísérletet teszek arra, hogy megmutassam, magam összességében hogyan látom az ország tavalyi teljesítményét.

A tagállamok nagyrésze a 2021-es növekedés révén elérte a 2019-es utolsó békeév gazdasági szintjét, köztük hazánk is. Figyelmeztető, hogy a hozzánk hasonló gazdasági szerkezetű csehek és szlovákok - és még néhány mediterrán tagállam -még nem, ami azt jelzi, hogy

a nagyon erős külföldi működő tőke (FDI) befolyására épülő modell válság idején sérülékeny.

Az FDI-nak relatívan kevésbé kitett Lengyelország például sokkal jobb eredménnyel vészelte át az elmúlt két évet.

Változott a kép abban is, hogy az egyes tagállamoknak milyen felzárkózást sikerült elérniük az EU átlagához képest az elmúlt időszakban. A magyar szakértők által preferált összehasonlítás - a reálértéken mért egy főre jutó relatív fejlettség - alapján tavaly (a lengyelekkel közösen) megelőztük a portugálokat, így már összesen hét tagállamot, köztük a szintén régi tagállam görögöket is.

Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az euróban mért egy főre jutó teljesítmény alapján - mely szintén fontos a tényleges költések, tagdíjak, a politikai súlyunk, export és annak versenye stb. szempontjából -, csak négy tagállamot előzünk meg. Sőt valutánk leértékelése alapján

a jelenlegi trendek szerint hamarosan a lengyelek és a horvátok is megelőzhetnek minket,

és csak az EU-ban sereghajtó románok és bolgárok maradnak mögöttünk.

Infláció

Kérdés persze még a lakosságot érintően a fogyasztói áremelkedés szintje. Nálunk az infláció már az év elejétől fogva meghaladta a tavalyi éves átlagos (5,1 %) szintet és márciusban tovább emelkedett 8,6 %-ra, ami a márciusi tizenkét havi összehasonlításban még európai szinten elviselhető. Igen, de nálunk ez az ún. lakossági árstopokkal együtt alakult így, e nélkül - mint a kormányinfón elhangzott -, 13 % lett volna az infláció. Ez jobban összehasonlíthatóvá – azonos nevező révén – teszi az adatot a többi tagállammal, akik általában nem alkalmaznak semmilyen árplafont.

Így már kicsit más a megítélés, főleg ha azt látjuk, hogy

európai szinten a 7,5 %-os március/márciusi inflációból 4,4 %-ot jelentett az energia és üzemanyag áremelkedése, ami a lakossági fogyasztói áraknál nálunk gyakorlatilag 0 százalék.

Más kérdés még, hogy a kétszámjegyű világpiaci élelmiszer árnövekedést miért nem tudja kihasználni a magyar agrárium, hiszen a gyors áremelkedés javíthatja a költségszerkezetét, és ezzel emelni tudná a termelés méretnagyságát (ezáltal az ország nettó exportját), hogy így csökkenteni tudják az egységnyi termékre eső költségeket. Csakúgy, mint a lengyelek.

Félek tőle, hogy mélyebb szerkezeti gondok,

a nyíló keresleti és kínálati olló okozta nemzetgazdasági szintű infláció és a nagy nyitottság (utóbbi a csehekhez és szlovákokhoz hasonlóan) mellett még a forintleértékelésünk miatti importinfláció okoz áremelkedést a többi uniós és főleg régiós társunkhoz képest.

Növekedés, romlás

Sajnos a külkereskedelmi mérlegünk és a külső finanszírozási helyzetünk már rendesen negatív (akárcsak a szlovákoknál), ami jelentős cserearányromlást mutat. Nem tudunk a saját termékeinkkel - pl. feldolgozott élelmiszerek most nyíló piaca révén - ellensúlyt teremteni a külső olaj- és gázáremelkedésnek.

A csehek és lengyelek vagy szlovénok mérlegei jobbak, a horvátokról nem is beszélve. A valutájuk leértékelése nélkül. Nálunk minden növekedés mindig valahogy külső mérlegromlással jár. De a gazdasági növekedés esetében azt is érdemes megnézni, hogy ennek mi az ára?

Milyen deficittel és államadósság növekedéssel tudjuk a gazdaságot növekvő pályára állítani, vagyis a növekedés milyen egyensúllyal párosul? Magyarországon 2021-ben csökkent az államadósság rátája: ez jól mutatja, hogy a gazdasági növekedés túlszárnyalta az egyébként magas államháztartási deficitet, ami jó. De ettől még nagyon magas az államadósság, energikus beavatkozás nélkül idén meg fogja közelíteni a 46-47 ezer milliárd forintot. (Az első negyedévben már rápakoltunk erős 2300 milliárdot az elmúlt év végi 42 ezerre.)

De a deficit mértéke csökkent, igaz a GDP-hez képest 7,8 %-ról 6,8 %-ra, ami jóval magasabb, mint az EU vagy azon belül a régiónk átlaga, talán az eddig hedonista románok kivételével. (19 tagállamban csökkent tavaly a deficit mértéke, de ezek közül 13-ban már 3 % alatti volt a hiány, a dánoknál például többlettel zártak!)

Megjegyzem, hogy az EU-ban a fenntarthatónak meghatározott 60 %-os adósságráta alatt volt tavaly szilveszterkor a 27-ből 11 tagállam, közte a régióból a másik három visegrádi, a bolgárok és románok valamint a baltiak is. Ez azért fontos, mert nem lesz mindegy, hogy ki mennyi kamatot fizet az adóssága után.

Ebben sajnos mi felzárkózunk GDP arányosan a következő két évben a dobogóra

vagy annak közelébe az EU-ban, hiszen magas lesz a kamatszint is, így az államadósság finanszírozása is sokba fog kerülni is.

Amiben jól előre léptünk, az a foglalkoztatás, bár ennek is megvan az ára, hiszen a közfoglalkoztatásból a piacra kerülő munkaerő a munkatermelékenység terén koptatja az ország versenyképességét, ráadásul nagyon sok embert az államilag gerjesztett építőipar szívott fel, ahol költségvetési kiadási okokból most egy ideig stagnálás várható.

Ha ezt a következő időszakot a meglévő munkaerővel a termelékenység - a kibocsátás - növelésére tudjuk felhasználni, akkor ez hozzájárulhat a versenyképesség javulásához, ellenkezőleg viszont csak a fajlagos bérköltséget növeli, ami a külső és belső egyensúlyt is megterhelheti.

Euró?

A horvátok hamarosan belépnek a közös valutaövezetbe, utána jönnek két éven belül a bolgárok. Valamit valamiért tesznek és vállalnak, a horvát hiány például 2021-ben például 3 % alatti volt, a folyó fizetési mérlegük többletes, az infláció lényegi árstop nélkül az EU átlag alatt van.

A bolgároknál ugyanez a helyzet, mindketten figyelnek magukra, vagyis visszaszorították a költekezési populizmust. Pedig a horvátok még harminc éve az életüket is áldozták a függetlenségükért, most mégis belépnek egy kötöttebb integrációs formába. Nekünk is kellenek világos célok, és ehhez az áldozatot - ami nem is áldozat, csak odafigyelés a közös pénztárcánkra - is vállalni kell.

NYITÓKÉP: Pixabay