Most akkor utolérjük az osztrákokat, vagy nem?

Isztin Péter

Szerző:
Isztin Péter

2018.07.26. 10:37

A rendszerváltozás óta vágyott álom, hogy utolérjük Ausztriát. Orbán Viktor miniszterelnök szerint ez 2030-ra sikerülhet, Róna Péter közgazdász szerint viszont most is csak távolodunk, pedig a magyar gazdaság gyorsabban növekedik. Mi az igazság?

Az elmúlt napokban ismét megjelent a közösségi médiában Hadházy Ákos volt LMP-társelnök közvetítésével Róna Péter „felfedezése”, miszerint a magyar gazdaság nem hogy közeledne az osztrákhoz, hanem épp ellenkezőleg, távolodik tőle. Íme az érvelés: 

Ez az epizód remek pedagógiai lehetőség némi közgazdaságtani gyorstalpalóra. A GDP-vel kapcsolatban általában három fontos mutató szokott minket érdekelni. Az egyik a teljes GDP, tehát, hogy az adott országban mennyi összjövedelmet termeltek összesen, egy másik a GDP/fő, tehát, hogy végső soron az adott ország polgárai mennyire gazdagok. Ezek abszolút mutatószámok. Ha azonban a GDP növekedéséről szeretnénk valamit mondani, azt legtöbbször relatív, százalékos formában fejezzük ki: nem véletlenül.

A növekedési mutatószámokkal ugyanis azt szeretnénk kifejezni, hogy egy ország gazdasága milyen ütemben növekszik.

Ha adott Alvónia és Bergengócia, amelyek közül Bergengócia a gazdagabb, de Alvónia növekedési üteme gyorsabb, akkor ez bizony azt jelenti, hogy ha ez a helyzet továbbra is fennáll, Alvónia előbb-utóbb utoléri Bergengóciát. Hogy miért van ez így, annak megértéséhez elég ismerni a kamatos kamat számításának logikáját.

Ha Alvónia egy főre eső GDP-je legyen 10 millió, Bergengóciáé pedig 20 millió forint. Tegyük fel, hogy előbbi ország egy főre eső jövedelme évente 10%-kal, míg utóbbi évente 5%-kal növekszik. Utol fogja-e érni előbbi az utóbbit, és ha igen, hány éven belül? A válaszhoz segítségül hívunk egy könnyen alkalmazható ökölszabályt, az ún. hetvenes szabályt. Eszerint ha megközelítőleg (a pontos meghatározáshoz bonyolultabb számítás szükséges) meg szeretnénk tudni, hogy, adott éves növekedési ráta mellett, hány év kell egy összeg (pl. egy ország GDP-jének) megduplázódásához, hetvenet el kell osztani az éves növekedési rátával.

Tehát Alvónia egy főre eső jövedelme 70/10, azaz 7 év alatt lesz 20 millió, annyi, mint amennyi jelenleg Bergengóciának van. Bergengóciának pedig 70/5, azaz 14 év kell ahhoz, hogy 40 millió Ft-ja legyen egy főre számítva. Látható, hogy Alvónia jövedelme gyorsabban nő. Utol fogja-e érni Bergengóciát? Vegyük észre, hogy ha Alvóniának 7 év múlva 20 milliója lesz, 14 év múlva 40 millióval fog rendelkezni egy főre számítva, vagyis pont ugyanannyival, mint Bergengócia!

Lefordítva Róna Péter példájára: ha Magyarország a jövőben is kétszer olyan gyorsan (vagy általában: gyorsabban) növekedne, mint Ausztria, bizony előbb-utóbb utolérné azt.

Ausztria jelenlegi (2017-es adat) egy főre eső GDP-je 47 290 dollár, míg Magyarországé 15 531 dollár. Magyarország egy főre eső GDP-je, ha mindvégig 4%-os növekedést produkálnánk, 70/4, avagy 17,5 év alatt megduplázódna, 35 év alatt megnégyszereződne, 70 év alatt pedig 16-szorosára nőne, vagyis 248 496 dollár körül lenne. Eközben Ausztria GDP-je 2%-os növekedés mellett 70/2, azaz 35 év alatt duplázódna nagyjából 94 580 dollárra, 70 év múlva pedig 189 160 dollár lenne. Magyarország tehát 70 év leforgása alatt nem csak utolérné, de meg is előzné Ausztriát!

Nem azt állítjuk természetesen, hogy ez így is lesz

Magyarország a két ország növekedési ütemétől függően ennél hamarább vagy később is utolérheti Ausztriát, mint ahogy az is egy lehetőség – még ha nem is valószínű –, hogy soha nem éri utol. És természetesen fontos, hogy ne vegyük készpénznek a magyar kormány ezzel kapcsolatos előrejelzéseit. A kormánnyal szembeni érdemi kritikához azonban először tisztában kell lenni a tényekkel. Még akkor is, ha azok (látszólag) éppenséggel a kormánynak kedveznek.

Itt azonban fel kell tennünk a kérdést: valóban a kormánynak kedveznek?

Annyiban igen, hogy a jó mutatók tükrében nem mondhatjuk, hogy a magyar gazdaság a szakadék szélén állna. Másfelől viszont, bár az aktuális kormányok szeretik a gazdasági növekedést a saját érdemüknek beállítani, ez a legtöbb esetben más tényezőktől függ. Főleg egy olyan kis, nyitott gazdaság esetében, mint Magyarország. Nem meglepő, hogy a nemzetközi pozitív környezet hatására Magyarország is növekszik; mint ahogy az sem, hogy a kevésbé gazdag országok (mint pl. Magyarország) gyorsabban növekednek a gazdagabbaknál (mint pl. Ausztria).

A releváns közgazdaságtani elmélet éppen egy ilyenfajta felzárkózást jelez előre. És akkor még nem beszéltünk az Európai Unió támogatásainak hatásáról, ami egyes számítások szerint jelentős hatással van a magyar GDP növekedésére. A kormány gazdaságpolitikai retorikája tehát valóban több sebből vérzik, de bírálata során nem kellene alulmúlni is azt.

Mit tegyünk, hogy utolérjük Ausztriát?

Erre a kérdésre meglepően nehéz választ adni. A közgazdászok nagyon jó válaszokat tudnak adni számos „kis” kérdésre: jól előre tudjuk például elméleteink alapján jelezni, hogy a többet kereső emberek kevesebbet tévéznek és többet költenek az egészségükre (mindkettőt azért, mert többre értékelik az idejüket); vagy azt, hogy ha megnöveljük a rendőrök számát, kevesebb bűncselekményt fognak elkövetni. De a közgazdászokat legrégebb óta foglalkoztató kérdésre, miszerint: miért gazdagok egyes országok és mások miért szegényebbek, a mai napig nem találtunk kikezdhetetlen választ.

Vannak viszont a közgazdaságtani elmélet, a történelmi tapasztalatok és az empíria nyomán felgyülemlett „bölcsességek”, amelyekkel valószínűleg jól járunk. Jót tesz például, ha egy országban megfelelően védik a magántulajdont, az emberekkel és az állammal szemben egyaránt, mert ez több beruházásra ösztönöz. Általában véve jó, ha van egy stabil jogi környezet, amelynek keretében az emberek közötti megállapodások kikényszeríthetők, mert így több piaci csere köttetik meg. Jó, ha egy ország nyitott a világkereskedelemre és a külföldi befektetésekre, mert az hatékonyabb szakosodáshoz, nagyobb versenyhez és nagyobb termelékenységhez vezet.

Nem árt, ha egy országnak megfelelően képzett munkaereje van. A növekedést hosszú távon a technológiai fejlődés biztosítja, ahhoz pedig innovációra és a már meglévő technológiák gyors adaptációjára van szükség.

És úgy általában: olyan környezetre van szükség, ami az embereket arra ösztönzi, hogy innováljanak, fizikai és humán tőkét halmozzanak fel és értéket teremtsenek,

nem pedig arra, hogy az erőforrásaikat mások javainak legális vagy illegális úton történő elsajátítására fordítsák.

A fenti szempontok tekintetében az utóbbi években Magyarország teljesíthetett volna jobban is, emiatt azt gondolom, a jelenlegi növekedési ütemünk nem fenntartható (lehet persze, hogy tévedek), főleg, ha a magyar kis- és középvállalkozói szektor termelékenységére vetünk egy szomorú pillantást. Ausztriát persze így is utolérhetjük előbb-utóbb, de legjobban akkor járhatunk, ha a „haveri” kapitalizmus helyett a piaci kapitalizmusra építünk, annak minden alkatrészével és velejárójával.

Isztin Péter többi cikkét az Azonnalin itt érheted el.

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek