A neonácik akkor zavarják Putyint, ha nem őt támogatják

Szerző: Fekő Ádám
2022.04.21. 06:50

Ha már Ukrajna nácitlanítása a szlogen az Oroszország által indított háborúban, érdemes megnézni, hogy áll az orosz társadalom radikális jobboldaliakkal.

A neonácik akkor zavarják Putyint, ha nem őt támogatják

Oroszország már lassan két hónapja hivatkozik ukrajnai nácikra, akiktől a különleges katonai műveletnek csúfolt háborújában megszabadítja a testvéri ukrán népet: hogy pontosan kiket tekint az orosz vezetés nácinak, arról a megdöbbentő igazságot szerencsére már magyarul is el lehet olvasni Timothy Snyder kiváló cikkében.

Ettől függetlenül tény, hogy Ukrajnában (nagyjából az egész egykori keleti blokkal egyetemben) sok baj volt a szélsőjobbal a háború előtt (a még békeidőben ismert ukrán társadalom problémáiról korábbi interjúnkat javaslom), viszont érdemes megnézni,

pontosan milyen háttérrel küzd a titokzatos nácik ellen Oroszország.

Azon túl ugyanis, hogy az európai radikálisok jelentős részét is támogatja a putyini rezsim, az országon belül is súlyos állapotok vannak.

Tiltottból tűrt, majd támogatott 

Érdemes megjegyezni, hogy Putyin nem volt mindig a radikálisok példaképe, sőt, ő maga sem hagyományos radikális jobboldali politikus: kicsit a mi miniszterelnökünkhöz hasonlóan ő is inkább számításból került szép lassan ebbe a körbe. Sokatmondó információ, hogy a jelenleg börtönben ülő Alekszej Navalnij korábban épp a Szovjetunió összeomlása után egyre erősödő nacionalizmust akarta felhasználni Putyin megbuktatására.

A politikus csak később jött rá, hogy a sovén gondolatok remekül beilleszthetők abba a ködös ideológiába, amit jobbhíján orosz világként szoktak emlegetni.

Putyin rendszerének stabilizálásához nem jött rosszul, hogy az 1990-es években hatalmasra nőtt az orosz szkinhedmozgalom: az ő létezésükkel tudott igazolást szerezni hatalomra jutása után a szélsőségesség elleni jogszabályok elfogadásához. Ez az a jogszabály, amit ma már orosz ellenzékiekre alkalmaznak:

szélsőségesség miatt ülnek börtönben békés tüntetéseket szervező bloggerek és youtuberek, a már említett Navalnij, de például a Pussy Riot feminista punkzenekar tagjai is. 

Mindeközben a helyi szélsőjobbot nem is annyira elpusztítani akarták, hanem inkább felhasználni: a közeledés első nyomainak egyike az Idusie vmesztye (Menjünk együtt) ifjúsági szervezet fejlődése is.

A posztmodern orosz irodalom elleni kiállásával országos ismertségre szert tett társaság, és már a 2000-es évek elején felvette a kapcsolatot a hangzatos nevű OB88 nevű neonáci csoportosulással, majd együttműködésbe kezdtek.

A Kreml ideológusának hívott Vlagyiszlav Szurkov által patronált szervezet egyre radikalizálódott, 2004-ben pedig feloszlott, miután egyik tagjukról kiderült, hogy a hagyományos orosz értékek iránti rajongás mellett illegális pornókazettákkal kereskedett.

A Kreml ennek a szervezetnek a romjain alapította meg 2005-ben Nasit (jelentése: mieink):

ez a csoport már nemcsak a modern irodalommal harcolt, hanem ténylegesen a rendszer ellenségeit vegzálta.

A szervezet több oroszországi focihuligánt is befogadott, a 2004-es ukrajnai narancsos forradalom esetleges hatásai ellen ugyanis már inkább erőszakkal léptek fel: a Nasi tagjai rendszeresen kerestek fel ellenzéki csoportokat, akiket a szó szoros értelmében szétvertek. 2005-ben négy baloldali aktivista került kórházba egy ilyen támadás után, a támadókat viszont állami közbenjárással szabadon engedték.

Ez még az a látszólag demokratizálódó Oroszország idején volt, ahol azért egy ilyen esetből botrány lett, de a Kreml ezt is kezelte: a magát büszkén putyinjugendnek becéző Nasi elhatárolódott a velük mozgó focihuligánoktól, a legradikálisabb elemeket pedig áttették a nacionalista Fiatal Oroszokba, esetleg a Helyiek névre hallgató bevándorlásellenes táborba.

Mivel ekkoriban tényleg formálódott a demokratikus ellenzék és a radikális nacionalisták putyinellenes koalíciója, a rendszer nagyban is lépett: együttműködésbe kezdtek a Ruszkij Obrazzal, ami már akkor az egyik legkeményebb, vállaltan neonáci csoport volt az országban. A csoport nyilvánosan megtámadta azokat a szkinhedeket, akik beléptek a Navalnij-féle koalícióba, cserébe a Ruszkij Obraz gyakorlatilag államilag támogatott társasággá vált.

Lettek parlamenti kapcsolataik, nyilvános párbeszédet folytathattak állami funkcionáriusokkal, a vezetést pedig az sem zavarta, hogy 2009-ben a Kolovrat nevű metálzenekar is fellépett a moszkvai Bolotnaja téren, nemzetiszocialista indulókat énekelve 20 perc sétára magától a Kreml épületétől.

Ezt a vezetést szintén nem igazán zavarta, miközben a kétezres évek második felében százával történtek az országban rasszista gyilkosságok (az áldozatok főleg azok a kaukázusiak voltak, akik jelentős részben épp Putyin második csecsen háborúja elől menekültek például Moszkvába), az általuk nyilvánosan támogatott Ruszkij Obraz kétórás dokumentumfilmben ünnepelte hősként az elkövetőket.

Ekkoriban már antifasiszta aktivisták és újságírók is meghaltak – mint kiderült, szervezetten választották ki az áldozatokat.

A nyílt kapcsolat alábbhagyott ezután, de az erős emberek szép karriert futhattak be a rendszeren belül: az RO tagja volt az az Alekszandr Matyusin, aki azt követően léphetett az orosz hadseregben táborparancsnoki rangba, hogy részt vett 2014-ben Donyeckben az ukránpárti lakosság terrorizálásában, de

ebből a szervezetből nőtt ki az a Dmitrij Stesin, aki haditudósítóként terjeszt hazugságokat, terjesztve azt az itthon is népszerű narratívát, hogy tulajdonképpen Ukrajna miatt született az egész ukrán-orosz konfliktus.

A hatalom fegyvereként

A fasizmus és társnézetei politikailag is be vannak csatornázva Vlagyimir Putyin mellé: a Liberális Demokrata Párt – amit az áprilisban bekövetkezett haláláig a pánszlávista ikon Vlagyimir Zsirinovszkij vezetett – szépen elhozza a választásokon még azért résztvevő radikálisok szavazatait, hogy aztán a Dumában következetesen megszavazzon minden egyes kormánypárti javaslatot, és látványosan támogassa Vlagyimir Putyin döntéseit. A Magyarországon szintén jól ismert centrális erőtér kifejezés itt is megállja a helyét:

a rendszer fenntart egy pártot a legszélsőségesebb nézeteknek is.

Mindeközben ha úgy van, fegyverként is használható ez a kör: mint kiderült, a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokságon legendásra sikerült verekedést összehozó

orosz huligánok jelentős része állami szervezésben utazott Marseille-be, hogy a beszámolók szerint az utcán tudatos taktikával verjék szét az angol szurkolókat.

Az utat az a szurkolói iroda szervezte 220 főnek, aminek az alábbi képen is látható Alekszandr Szprigin lett a vezetője. A verekedést a Liberális Demokrata Párt hazafias tettnek minősítette (hogy pontosan hogy fonódik össze a neonáci huligán réteg az orosz állammal, és mit tanultak ebből a magyarok, 2019-es cikkünkben írtuk meg részletesebben).

Az üzenet egyértelmű volt: Oroszország gyengekezű, a szurkolókat kezelni képtelen helynek mutatta be a Nyugatot, ahol párszáz erős orosz gyerek simán agyonver bárkit, hogy aztán két évvel később az oroszországi világbajnokságon minden ígérgetés ellenére látványosan a lehető legnagyobb békében menjen le minden.

Mindeközben például a Zenit Szentpétervár szurkolói csoportjai kifejezett kérést fogalmaztak meg a vezetés felé azzal kapcsolatban, hogy ne igazoljanak le színesbőrű játékosokat.

A kép jobboldalán az állami szurkolói iroda vezetője, Alekszandr Szprigin.

A kép jobboldalán az állami szurkolói iroda vezetője, Alekszandr Szprigin.

Fotó: Ultras Liberi

Mivel Vlagyimir Putyinnak nincs megfogható ideológiája (ami van, abba ugyanúgy belefér a szovjet nosztalgia, mint a kereszténység védelme), ezért

Putyint magát nem lehet nacionalista vagy szélsőjobboldali politikusnak nevezni.

Viszont arról tett, hogy nemzetközileg ez a kör rajongjon érte a legjobban: nyíltan barátkozott a francia szélsőjobbról most épp középre tartó Marie Le Pennel és az olasz Matteo Salvinivel is, de a 2010-es években még kimutathatóan oroszpárti volt a radikális Jobbik Magyarországon (mint ismert, még egy saját orosz ügynökük is volt a pártban, aki nemrég orosz propagandaoldalon elemezte a háborút).

Ezeket a politikusokat főleg az köti össze, hogy az irányultságuk hasznos az oroszoknak: a bezárkózó és széttagolt, egymással vitázó Európa sokkal könnyebb terep az érdekérvényesítéshez, miközben magát az orosz népet is könnyebb úgy csendben tartani, ha a nyugatot a nővé műtött férfiak, a migránsok és a káosz földjeként tudja eladni otthon a propaganda, ahol csak páran merik kimondani az igazságot.

Mindezt egy olyan országban, ahol szinte nemzeti sporttá vált feltölteni videókat arról, hogyan vernek orosz és csecsen „hazafiak" véresre homoszexuális férfiakat és nőket az utcán, hogy aztán az áldozatok egy részét  még az országból is ki kelljen menekíteni.

KIEMELT KÉP: Radio Free Europe / Youtube

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek