Ukrajna lehet az új Afganisztán, ha a Nyugat szemet huny a korrupció felett

Mennyire akar az ukrán politika háborút, és kik ellenzik? Nyugatra vágyó, vagy fasizálódó társadalom az ukrán? Kinek a legrosszabb az ukrán nyelvtörvény? Többek közt ezekről is beszélgettünk interjúnkban Szergej Guzzal, Ukrajna egyik nagyhatású újságírójával.

Az ukrán-orosz viszonyról már mindenki elmondta a véleményét, ezért mi úgy döntöttünk, olyan valakivel beszélünk, aki a bőrén is érzi az ukrajnai hétköznapokat: a dnyiprói Szergej Guz újságírói és szerkesztői munkásságáért nemcsak a szakma megbecsülését vívta ki, hanem a szabad sajtó ellenségeinek haragját is: az ukrán újságírói etikai bizottság tagjának, és a 2012-ig élt Ukrán Független Média Szakszervezet alapítójának 2017-ben saját otthona előtt gyújtották fel az autóját ismeretlenek, valószínűleg a helyi hatóságokkal kapcsolatos kritikus hangvételű tudósításai miatt.

Guzzal az ukrán-orosz konfliktusról, Ukrajna geopolitikai helyzetéről és Vologyimir Zelenszkij elnökről beszélgettünk.

Mindenki szeretné megkapni erre a választ, ezért tudjuk le az elején: megtámadja Oroszország Ukrajnát?

A pontos választ senki nem tudja. De azt magabiztosan állítom, hogy a legtöbben azt remélik, nem történik meg. Itt Dnyipropetrovszkban (2016 óta Dnyipro a város neve, de a köznyelvben még az 1926 és 2016 között használt neve él – a szerk.) legalább is nincs jele a rosszra való készülődésnek,

nincs pánik, mindenki dolgozik, ahogy szokott.

Ha esetleg megindulnak, van esélye Ukrajnának, hogy megvédje a határait egy félelmetes méretűnek tűnő orosz hadseregtől?

Ha komolyra fordul a helyzet, nem valószínű. A 2014-es tapasztalatok (ekkor kebelezte be Oroszország a Krímet – a szerk.) is azt mutatták, hogy egy nagy invázió gyorsan legyőzi a határon lévő alakulatokat.

De ez nem azt jelenti, hogy nem áll ellen az ukrán hadsereg a határon, és az országon belül is. Minél mélyebbre mennek Ukrajnában, annál erősebb lesz az ellenállás.

Első ránézésre Magyarországról a háború kapcsán egységesnek tűnik az oroszellenesség az ukrán társadalomban, de van arról tényleges vita, mit kéne tennie Ukrajnának? Van például háborúpárti vélemény a politikában?

Ma már többen vannak azok, akik háborúba taszítanák az országot, mint azok, akik nyíltan ellenzik. Nem látni pacifista felvonulásokat, tömeges békefelhívást, mert

a háborúpárti lobbi nemcsak a kormányt, de a médiát is uralja. 

Az egyszerű emberek közül viszont nagyon sokan nem akarnak háborút. Nekik képviseletük sincs a parlamentben, hiszen a magát a nép szolgájaként eladó (Az ukrán elnök, Vologyimir Zelenszkij egy tévésorozat, A nép szolgája főszereplőjeként lett ismert, ahol egy elnököt alakított – a szerk.) Vologyimir Zelenszkij elnök sem képviseli már az ő érdekeiket.

Úgy tűnik, hogy a nép szolgája is a háborús pártok közt ragadt.

És az oroszokkal való kapcsolatban létezik politikai vita?

Természetesen. A Nashi (ukrán törpepárt, önállóan még soha nem indultak választáson – a szerk.) vagy az Ellenzéki Platform (szintén oroszbarát párt velük szövetségben indult a Nashi is 2019-ben a parlamenti választáson, 13,5 százalékot értek el) egyértelműen máshogy ítélik meg a történéseket, mint a nacionalista pártok. De ennek az ellenzéknek nincs politikai ereje. 

Ezeket a pártokat a hatóságok folyamatosan Kreml-barát politikával és Ukrajna elárulásával vádolják, ami megint csak a háborúpártiakat erősíti.

Ukrajnával kapcsolatban két narratíva él egymás mellett: az egyik egy Európába vágyó nemzetet mutat, a másik pedig egy országot, ahol a szélsőjobb egyre nagyobbra nő. Mondhatjuk bármelyikre, hogy ez az igazság?

Furcsa, de mindkettő igaz.

A szélsőjobb azért tud emellett erősödni, mert a helyi propaganda nem mondja el a lakosságnak, hogy Európa ehhez egész másként viszonyul. 

Sajnos ez a propaganda már felváltotta az újságírást, különösen akkor, ha Ukrajna európai törekvéseiről van szó: azt sem mondják el, hogy sok országban szocialista vagy szociáldemokrata kormány van hatalmon.

Emiatt sokan azt hiszik, hogy szélsőjobboldali erőszakkal és politikával tárt karokkal várnak minket Európában.

Azt is sokan elfelejtették már, hogy az Európai Parlament egyszer már felhívta a figyelmet a Szvobodához (szélsőjobboldali párt, 2012-ben a szavazatok 10,45 százalékát szerezték meg a választáson, 2019-re ez 2,15 százalékra apadt – a szerk.) hasonló pártok előretörésének veszélyeire, és felszólították a többi parlamenti pártot, hogy ne működjenek velük együtt. 

Sok ukrán él tévhitben az európai kilátásokról.

Kicsit úgy tűnik, hogy a Nyugat sem akar nagyon tudomást venni az ukrán szélsőjobbról, hiszen az oroszellenes ideológia jól jön nekik, de ők teszik rosszá a többi országban élő (például magyar) kisebbség helyzetét is. Lehet egyszerre küzdeni az oroszok és a hazai fasizmus ellen?

Most lehetetlennek tűnik.

Az orosz befolyás elleni harc erősíteni fogja a fasizmust, ugyanis nincs arra konstruktív javaslat, hogyan lehetne máshogy küzdeni.

De az ukrán elit sem elég erős ahhoz, hogy harcba szálljon a szélsőjobbos félkatonai szervezetekkel. Azt sem tudni, melyik oldalon helyezkedik el a hadsereg: ha velük konfrontálódnának, Ukrajna túlságosan könnyű célponttá válna Oroszország számára.

A helyzet tehát sok tekintetben Oroszországtól függ: minél kevésbé avatkozik bele Ukrajna ügyeibe, annál több esély lesz a társadalmi egyensúly hiányának nyugodt leküzdésére.

Ukrajna és Magyarország vezetése rossz viszonyban vannak: a magyar kormány az ukrán nyelvtörvényt jelöli meg főleg indoknak, illetve a magyar kisebbség elleni támadásokat. De mi az ukrán magyarázat erre? Egyáltalán a top problémák közt van a magyar kisebbség ügye az országban?

Az oroszul beszéló ukrán állampolgárok sokkal többet szenvednek emiatt a törvény miatt. Magyar újságok megjelenhetnek, hiszen uniós ország nyelvéről van szó, de az orosz nyelvű lehetőségeket nagyban korlátozták.

Emiatt számos politikai vita is van, hiszen az orosz nyelvű régiókban is ukránul kell beszélnie az embereknek a munkahelyeiken.

Azt hiszem, a magyar kisebbség enyhébb súlyú ügynek számít. A nagy probléma mindenhol a felgyorsított és erőszakos ukránosítás gondolata. Ráadásul téves az a felfogás, hogy ez megvédi a lakosokat az orosz propagandától, hiszen már mindenhol elérhető az orosz média az interneten keresztül.

2019-ben Vologyimir Zenenszkij azt ígérte a választások előtt, megtalálja a megoldást a Krím ügyére. Történt ebben bármi is?

Semmi látható változást nem látni. Pontosan ugyanolyan a helyzet, mint a megválasztása előtt volt.

Róla már a megválasztása előtt is az volt a vélemény, hogy az egyik nagyhatalmú ukrán oligarcha, Ihor Kolomojszkij kreálmánya és bábja. Azóta kiderült valami erről? Esetleg autonóm figurává változott az ukrán elnök?

Ezt csak akkor fogjuk tudni megmondani, ha Kolomojszkij ugyanolyan feltételekkel kell, hogy válaszoljon kérdésekre a törvény színe előtt, mint bármelyik állampolgárnak. Az sem egyértelmű, hogy őt magát hogyan érintette a harc, amit Zelenszkij hirdetett az oligarchák ellen.

Olvastam olyan véleményeket, hogy egy ukrán-orosz háború akár hasznot is hozhat oligarcháknak és politikusoknak Ukrajnában, hiszen az ebből fakadó problémák farvizén hatalomra juthatnak.

A háború körüli hisztéria hasznos lehet, de maga a háború nem. A végén ráadásul az oligarchák elvesztik a gyáraikat, hajóikat. A legtöbbük Ukrajna iparának és természeti kincseinek kisajátításából szerzett vagyont, ennek egy háború véget is vethet.

Oroszországnak egyébként ténylegesen mi haszna lehetne abból, ha elfoglalja Ukrajnát, vagy csak Ukrajna egy részét akár? Nekik tényleg szükség lenne egy újabb problémás területre, újabb etnikai és kulturális ellentétekkel?

Erről az orosz politikusokat kéne megkérdezni. Számunkra nyilvánvaló, hogy semmi értelme nincs megszállni Ukrajnát.

Ukrajna elmúlt 30 évét látva erősen tartja magát a vélemény, hogy egy diszfunkcionális országról van szó, amit megjavítani is lehetetlen, hiszen az ország békeidőben is a csőd szélén táncol. Összességében van arra esély, hogy megváltozzanak Ukrajna kilátásai a közeljövőben?

Az inkompetens ország csak egy újabb mítosz Ukrajnáról, ami csak 30 éve létezik.

Igen, sokunk nem szereti a politikát, főleg gazdasági és kulturális szinten, és azt, amit a hatóságok folytatnak.

De ezekért a hazugságokért egyéb más mellett úgy általában véve a Nyugat is hibás, ami bárkit képes volt támogatni Ukrajnában az Oroszországgal való konfrontációban.

A Nyugatnak fel kell ismernie, hogy lehetetlen megreformálni egy országot úgy, hogy szemet hunyunk a rendszerszintű korrupció, egyes állampolgárok jogainak semmibe vétele felett csak azért, mert hasznos lehet valamilyen geopolitikai helyzetben. Miközben a Nyugat a korrupció elleni küzdelemről beszél, folyamatosan küldi a pénzt a korrupt vezetőknek.

Ez ugyanolyan katasztrófához vezethet, mint amit Afganisztánban láttunk. Itt az ideje felismerni, hogy az Európában megfogalmazott elvek szerint kell cselekedni.

NYITÓKÉP: Szergej Guz / Facebook