A legrosszabb döntés vasárnap az apátia lehet

Miközben az orosz titkosszolgálat tövig turkál a Külügy számítógépeiben, Orbán Viktor és a Fidesz keményen belehúzott a választási hajrába és bevetette a mulatós zene összes adószakértőjét. Az ország pedig csak kapkodja a fejét, hogy mit is gondoljon.

A választások hajrájában az ember tényleg azt érzi, hogy semminek nincs már semmi értelme, mert tényleg nem nagyon van mire reflektálni már Kis Grófo bevetése után a választások kapcsán. A valóság szövete ugyanis oly mértékben feslett fel, hogy az ember tényleg azt érzi: semminek nincs már semmi értelme, a valóságot alig lehet megkülönböztetni a fikciótól, a mémeket a hírektől, Győzikét pedig Budai Gyulától.

Alig egy hónapja még minden a harcokról szólt: a háborúról Brüsszel ellen, a rezsicsökkentésért vívott harcról, a csapatokról, amelyek harcban állnak a globaloliberális migránshordák ellen, akik el akarják venni a pacalt Németh Szilárd asztaláról.

Két hete azonban szinte már aludni sem lehet a békegalambok búgásától, melyek a Karmelita kolostor ablakaiból szállnak ki megállás nélkül a magyar ég felé.

Nyilvánvaló, hogy a logika már rég nincs terítéken. A kormánypárti szavazókat egy pillanatig se zavarja, hogy a kampány végére már ők maguk sem tudják, hogy mi a frankó délután, mivel a délelőtti propaganda híradóból értesültek az aktuális irányvonalról, ami addigra már full az ellenkezőjére fordult.

Mindezek tükrében pedig tényleg eltörpül annak a jelentősége, hogy vajon miért nem bassza ki a biztosítékot mindenkinél, hogy az orosz titkosszolgálat könyékig turkál a Külügyminisztérium számítógépes rendszereiben, ami pedig konkrétan semmit nem tesz ennek elhárítása érdekében. Az összes többi balhét pedig tán fel sem lehet sorolni, amiknek egyébként a töredékéért mentünk anno az utcára a most kormánypárti barátaimmal. Csak hát az a Gyurcsány volt.

És amikor ezen a ponton áttekint az ember a túloldalra, ott látja azt az alakot, akinek tényleg réges régen a sitten kellene ülnie, ha nem lenne hasznos idiótája a rendszernek. Ott a Vágó Pista, akinek már mégsem büdösek az européerekké avanzsált jobbikosok, elvégre a nagyobb jó szolgálatában történik minden.

S nincs kétségem afelől, hogy a kormányalakítás egy valószínűtlen ellenzéki győzelem esetén nagyjából úgy nézne ki, hogy a pártok képviselői, mint leendő potentátok egymás haját tépnék sikoltozva egy szobában addig, amíg Orbán Viktor újfent be nem lovagol Budapestre Semjén Zsolt hátán, mögötte teljes gazdasági és szellemi hátországával.

Igen, tényleg kiborító, hogy a választás egy orosz-típusú populista és egy amerikai-típusú populista között zajlik.

Ám az egész vasárnapi szavazás szürrealitását tényleg mindennek a legaljára veti a gyermekvédelminek hazudott népszavazás.

Komolyan, létezik ember ebben az országban, aki tényleg elhiszi, hogy a meleglobbi ügynökei az iskolák között settenkedve nemátalakító műtétekre biztatják a gyerekeket? Tud bárki olyan esetről, amikor a gyerek azzal jött haza, hogy a suliban azt mondták, lehet belőle fiú, viszont ő lány, szóval mától fiú akar lenni? Van épelméjű, a valóságban élő ember, aki frankón azt hiszi, hogy a gyerek attól lesz buzi, mert hallott róla a suliban, nem pedig azért, mert melegnek született? Mennyire kell teljesen hülyének, vagy aljasnak és jellemtelennek lenni ahhoz, hogy erre a baromságra bárki komolyan válaszoljon?

Valljuk be: ez a nemátalakító műtét dolog nagyjából olyan, mint a suli melletti dílerek mítosza a beetető droggal, amit ingyen adnak azért, hogy rászokjanak a gyerekek. Mi azonban végig hiába álltunk a Kossuth mellett fél délután, soha nem jött senki, hogy ingyen narkót adjon.

Hülye kérdésekre tehát ebben az esetben csakis érvénytelenül lehet válaszolni.

Ugyanakkor a valóságtól totálisan elrugaszkodott, végletesen túlfűtött hangulatban világosan kell látni, hogy a választójog, a szabad választás és a népképviselet a demokrácia alapjait jelentik. A bolygót eddig nagyjából 109 milliárd ember taposta az elmúlt sok ezer évben. Közülük arányaiban baromi kevesen szólhattak bele a sorsuk alakulásába.

S bármennyire is abszurd, idióta és nagyon aggasztó időket élünk, éppen a választások azok, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy változás történjen.

Egy egészséges demokráciának ugyanis fontos eleme a változás – ezzel szemben egy autoriter rendszernek központi eleme a változatlanság. Az apátia pedig vastagon ez utóbbit szolgálja.

Ennek tükrében pedig világos a lehetőség súlya, amivel élve elkerülhető, hogy konteósok, posztkádárista szektások, oltásellenesek és laposföld-hívők döntsenek helyettünk a jövőről.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!