Egy egyiptomi étteremtulajdonos is érti, amit a magyar kormány nem akar érteni

Az ukrajnai háborúból nem lehet igazán kimaradni, hiszen a hatásait látjuk. Épp ezért nem ártana legalább mondani róla valamit azon kívül, hogy maradjunk ki belőle.

Bevallom, abban a szerencsés helyzetben vagyok épp, hogy ameddig a legtöbben az új világrend kialakulásáról beszélnek a menekülthullámmal terhelt Magyarországon, én elutaztam Egyiptomba kicsit melegedni, aludni, sörözni meg ilyesmi.

Az is meggyőződésem volt, hogy Gurdakába különösebben nem ér el annak a hatása pár nap alatt, hogy Kelet-Európában egy ország megtámadott egy másikat még akkor sem, ha az egyikük épp egy akkora ország, hogy annak változásai valamilyen szinten mindenre hatással vannak.

Aztán a közeli étterem tulajdonosa (isteni a hallevesük, próbáljátok ki) elmondta, hogy a környék pár napja még tele volt turistával, most meg nincs. Gyorsan össze is raktam, hogy ez a város nem véletlenül épített vadonatúj ortodox templomot is, hiszen alapesetben tele van oroszokkal, akik vásároltak itt villákat, tárolják a jachtjaikat, vagy csak jó középosztálybeli módjára elmenekülnek pár napra az orosz télből, aminél tényleg sokkal jobb még egy olyan Gurdaka is, ami általában egy nagy építési területre hasonlít jelenleg.

Kedves vendéglátónk persze saját bevallása szerint nem igazán foglalkozik a világ dolgaival azon túl, hogy lehet rákot és kagylót szerezni, de mint kiderült, így is jobban átlátja a dolgokat nálam: mint elmondta, ő már az arab tavasz idején megtapasztalta, hogy vannak olyan propellerek, amik ha beindulnak, akkor az általuk vert szellő olyan helyekre is eljut, ahol valójában azt sem tudják, hol van Kijev. 

Innen nézve különösen szórakoztató az a hangsúly, amit a magyar kormány felvett Vlagyimir Putyin végső megőrülése óta: a nagy harcokat, dörgedelmes kiosztásokat és a libernyákok elbírásáról való beszédeket felváltotta az a fajta meghunyászkodó pacifizmus, amit két típusú miniszterelnöktől és párttól várna az ember:

1. Akiket fognak valamivel Oroszországból;
2. Akik évekig nevelték a választóikat a Vlagyimir Putyin iránti rajongásra, és egy hónap múlva választást szeretnének nyerni.

Egyáltalán nem kizárt, hogy a jelenlegi magyar kormány és Orbán Viktor egyszerre hozza mindkettőt, de a második pont biztosan stimmel.

A kormány produkciója ugyanis jelenleg annyi, hogy valószínűleg naponta átbeszélik az erős emberek, ma sem kell különösebben semmit csinálni: nem a mi dolgunk, nem avatkozunk bele, nem a mi háborúnk, csak biztonság és egészség legyen.

Ez amúgy bizonyos szintig meg is állja a helyét. Egészen addig, ameddig nem jutunk el addig a felismerésig, ameddig a gurdakai étterem tulajdonosa speciel simán eljutott: addig, hogy bizonyos dolgok akkor is hatással vannak az életére, ha ő nem foglalkozna velük szíve szerint.

Egész nap azt kiabálni ugyanis, hogy mi kimaradunk ebből a háborúból, mások dolga, amikor pedig valami harsány álláspontot kéne képviselni, akkor csak annyira vagyunk képesek, hogy „mi is azt gondoljuk, amit az Európai Unió”, az egyszerűen annak a beismerése, hogy jelentéktelenek vagyunk, és annak a fel nem ismerése, hogy a dolgok akkor is történnek körülöttünk, ha mi becsukjuk a szemünket.

Különösen visszás ez a főleg diadalittas megtekintésekre épülő politika (könyörgöm, mikor esik le az országnak, hogy a politikusok látványos megjelenése vészhelyzetekkor a kisemberek között az autofellációnak felel meg?) úgy, hogy Orbán Viktor egyébként minden helyzetben szeretne a világpolitika alakítójaként viselkedni.

Vagyis ezek szerint minden helyzetben, kivéve, ha tényleg fontos dolog történik: ha egy iskola 500 méteres közelébe megy valaki, aki hallott már nemműtétről, az kampányt ér és európai méretű pampogást, ha a kormány egyik kedvenc pénzügyi szövetségesének megalomániája miatt iskolákat lőnek szét a szomszédban, abból azért inkább maradjunk ki. Még akkor is, ha már legalább egy magyar áldozata van annak a háborúnak, ami ugye nem a mi háborúnk.

Azt egyébként nem is takargatja különösen kormányunk, mi ez a hirtelen megtalált visszafogott hangsúly úgy, hogy Brüsszelt azért valamivel elviselhetőbb tettekért szoktuk a Szovjetunióhoz hasonlítani:

az, hogy a gáz és Paks 2 miatt jelenleg az oroszok jóindulatán múlik a Nagy Magyar Vívmány, a rezsicsökkentés, ami különösen fontos tényező lesz úgy, hogy a válság végére simán lehet stabilan 400 forint is egy euró.

Ez viszont felér egy beismeréssel. Azzal, hogy a magyar vezetés 12 év alatt alapvetően arra építette fel sikereit, hogy egy elnyomó, a népakarattal szembemenő és hazug rendszer változások nélkül marad fenn Oroszországban. Nem olyan meglepő ez, látjuk, hogy a németeknek is fáj az Északi Áramlat 2 elkaszálása, de valahogy mégis észrevehető némi különbség. Vagyis annyira mégsem kicsi, ott a jelek szerint ugyanis nem csak és kizárólag egy évek óta bevallottan szovjet és cári birodalmi nosztalgiában élő diktátortól tették függővé az ország boldogulását.

Úgy is mondhatnánk, hogy ameddig üzleteltek az oroszokkal, elkezdődött az energiatakarékossá válás, szép új nyílászárók lettek a házakon, előkerültek a napelemek, ilyesmi. Magyarországon ezeket egyszerűen hatósági árakkal váltották ki: ha úgyis alacsony a rezsi, fűthetjük az utcát is végül is.

Amikor az ukrajnaihoz hasonló kataklizmák jönnek, akkor viszont B-terv kell:

a jelenlegi állás szerint az orosz vezetés még jó sokáig billoggal fog mászkálni (már ha nem éri el őket az iPhone-jától megfosztott moszkvai középosztály haragja), a keleti nyitásra pedig most már sokkal látványosabban fogja eszébe juttatni az embereknek a szétlőtt panelházakat.

Lehetne például B-terv a nyugati nyitás: első lépésként Orbán Viktor úgy 2011 óta először újra viselkedhetne úgy, mint egy nyugati politikus, és ha azt látja, hogy verekedés van a szomszédban, akkor nem vonogatja  stratégiai nyugalomra hivatkozva a vállát. Vagy nem azzal próbálná elterelni a figyelmet a saját egykori (?) oroszpártiságáról, hogy eltöröl olyan, amúgy senkit nem érdeklő járványügyi korlátozásokat, mint a buszon való kötelező maszkviselés. Esetleg nem látványosan abban reménykedni, hogy a jelenlegi világrendet hamarosan felváltja valami olyan, amiben az emberi méltóság valahol a fontossági sorrend legvégén szerepel.

Vagy csak egyszerűen értékeket mutatni akkor, amikor más lehetőség úgysincs. Ha ugyanis egy gurdakai étteremtulajdonos nem tud ebből kimaradni, akkor valószínűleg Orbán Viktor sem fog tudni.

Ja, hogy ez már büdös lenne a szavazóknak? Hát, az ciki.

Ennek a cikknek egyes részleteit és mást is már korábban megkaptak a postaládájukba azok, akik feliratkoztak a Reggeli feketére, az Azonnali hírlevelére. Iratkozz fel te is! Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!