Ha Schadl beérte volna a nínós kocsival, most nincs ez a baj

Az lehet, hogy a NER-elit fényűző élete roppant csalogató, de azt sem adják ám ingyen. Nagyon nem.

Az biztos, hogy Schadl György szerette a munkáját. Nem tűrte a slendriánságot, megkövetelte a fegyelmet, a határidők betartását, később pedig, amikor már a végrehajtói kar főnökeként dolgozott, ugyanezt a munkamorált várta le a beosztottjaitól is.

Már a végrehajtók vezetőjeként tette azt a nyilatkozatot, miszerint a kilakoltatási moratórium szerinte bizonyos esetben felelőtlenség. Ezek után nem meglepő, hogy amint feloldották a kilakoltatási moratóriumot, felpörögtek a végrehajtók, Schadl vezetése alatt sorra rekordszámú kilakoltatást végeztek. Rekord követett rekordot.

Mindeközben a szorgos

Schadl nem feledkezett meg a családjáról sem.

Amikor a felesége – aki előtte a végrehajtó kamara panaszirodáján dolgozott – úgy érezte, készen áll, belőle is végrehajtó lett. Ha csak ezt nézzük, Schadlból akár kiváló politikus is válhatott volna.

Azonban hiába a példamutató előmenetel, az eredmények, kellett itt lennie valaminek, amit már Schadl sem tudott kezelni. Na, de mi lehetett az? Ennek megyünk most utána.

A kocka el van vetve

Schadl György 2011-ben kapta meg a Budapesti Corvinus Egyetemen a másoddiplomáját, majd végrehajtási szakjogász végzettséget szerzett. A végzettség megszerzése után rögtön megalapította a Schadl és Társa végrehajtó irodát, ami hamar hírnevet szerzett magának. A beszámolók szerint nem volt olyan ügy, amit Schadlék ne tudtak volna elinténzi, úgyhogy minden melót rájuk lehetett bízni.

Bármilyen keményen is dolgoztak Schadlék, az azért mégiscsak furcsa volt, hogy 2015-ben az akkor 33 éves Schadl Györgyöt ültették a megreformált végrehajtási szervezet élére. Amit én tudok az életről, az alapján

az ilyen helyeket nem osztogatják csak úgy, főleg nem Magyarországon.

Ha volt sorsfordító pillanat, akkor ez lehetett az. Innen már csak le kellett táncolni a lépéseket, hogy aztán Schadl Györgyöt és végrehajtó feleségét lekapcsolják a budapesti reptéren még azelőtt, hogy elrepültek volna Dubajba.

Alakulhatott volna másképp

Schadl György és családja az idők végezetéig az átlagember számára elérhetetlen kényelemben élhette volna az életét, ehhez mindössze egyetlen alkut kellett volna megkötni. Schadl Györgynek el kellett volna fogadnia, hogy bárhogy ügyeskedik, bármennyit harácsol is össze,

soha a büdös életben nem mondhatja semmire, hogy az övé.

Attól pillanattól fogva, hogy az egykor vasöklű végrehajtó megkapta a végrehajtói kar vezetői posztját, valakinek máris tartozott egy hatalmas szívességgel, innentől kezdve pedig nem volt, nem is lehetett megállás.

A Schadl-üggyel kapcsolatban van olyan elmélet is, hogy azért buktak le Völnerrel, mert megszegték a törzsi szabályokat, mások területére keveredtek, amit nem lett volna szabad, és olyan feltűnően üzleteltek már, hogy többeknek szúrni kezdte a szemét. Én viszont – ezzel egyébként nem teljesen ellentétben – azt mondom, Schadlnak azért kellett buknia, mert bár a sors a kifutófiú szerepét rótta rá,

ő nagyon nem szeretett volna csicska lenni.

Nem volt elég a lecke?

Ha egy tanulsága volt az Orbán-Simicska-háborúnak, akkor az pont az, hogy mostantól senki, de tényleg a világon senki ne gondolhassa azt, hogy itt egy pillanatra meg lehet állni, mert nincs már kiszolgáltatva. Ha történt Schadl esetében ún. határátlépés, akkor az viszont valahol itt történhetett.

Schadl szerette volna biztonságban érezni magát.

Megint ugyanaz a történet, csak más szereplőkkel. Itt nem te meg én, főleg nem mi van, hanem csak és kizárólag ő. Aztán lehet választani: vagy a faarcú pangás, vagy a Semjén-, Kásler-, Kósa Lajos-féle megőrülés.

Elismerem, hogy nagyon csillogónak tűnik a fideszes elit világa, mindenki öltönyben vagy kosztümben van, mindenki roppant fontosnak tűnik, Rogán Antal helikopterrel furikázik, Szijjártó úszómedencés házat tagad le a Balaton partján, aztán jachton kapják le, Varga Judit méregdrága órával a kezén méregeti a hentespultot.

De hát ez csak a felszín, alatta,

ami a NER-t egyben tartja, az a félelem,

hogy itt mindent pillanatok alatt el is lehet bukni, úgyhogy még az elit – lásd Simicska esetét – sem lehet teljesen nyugodt, és biztos benne, hogy ez holnap is meglesz. Ez olyan lecke, amiről Lázár János és Spéder Zoltán is biztos sokat tudnának mesélni.

Ez nem az ő szintje volt

Schadl eleinte azzal akarta bebiztosítani magát, hogy minden hülyeségre igent mondott, hátha egyszer eléri a kritikus tömeget, ügymennyiséget, bizalmi partnert, bármit, hogy végre elmondhassa,

nélkülözhetetlen, innen már nagyot bukni nem lehet.

Bevállalta, hogy elintézi a vizsgákat az egyemeken, bevállalta, hogy parkoltatja az ingatlanokat, amíg valaki végre kitalálja, hogy szaros 40 négyzetméteren mégis mit lehetne csinálni.

Ne értse félre senki, én például örülnék néhány 40 négyzetméteres ingatlannak a belvárosban, de egy bizonyos szint fölött, ahol már 1800 négyzetméteres irodaházak is forognak, nem igazán számít tételnek. Még irodának is kicsi.

De ahogy olvashattuk is, még az egyetemi intézkedések sem Schadl személyének, hanem Rogán vagy Völner pozíciójának szóltak, szóval Schadl itt is megmaradt

egyszerű hírnöknek, közvetítőnek, kifutófiúnak, ha úgy tetszik, csicskának.

Amikor Schadl például személyes ügyet próbált elintézni – például egy végrehajtót vagy egy bírót kicsinálni – oda már megint kevés volt.

Akkor mégis mi lett volna?

Persze, értem én, hogy 800 millió forint az rengeteg pénznek tűnik, de hát az is csak olyan, hogy négy falu uszodát, lovardát meg történelmi szabadidőparkot akar építettni a határba, aztán kapnak EU-s pénzből 200-200 milliócskát.

Volt Schadlnak NB1-es focicsapata? Dehogy volt.

Vagy legalább egy feljutóban lévő másodosztályú klubja? Ugyan. Az eddigi tudásunk szerint nemhogy egy sportszövetséget nem varrtak a nyakába, de még csak egy haverokból összeállított aprócska futsalcsapatra sem futotta. Ő vitte a pénzt Völnernek, vagy Völner fuvarozta neki? Persze, hogy ő, és nem fordítva.

Schadl György szintje ugyanis – bár az embert könnyen meghülyítik a sajtóban repkedő számok, az itt-ott előkerülő ingatlanok, a nevek és a kiterjedt, szövevényes kapcsolatai –

még 2021-ben is a kék villogó volt.

Azt tényleg ő intézte, azt tényleg ő járta ki, ahhoz tényleg nem kellett senkinek legalább a hallgatólagos jóváhagyása. Nem véletlenül borult ki, amikor a kekeckedő rendőrök el akarták venni tőle.

A győzelem kapujában

Nagyon úgy néz ki, hogy akkor ütött be a bibi, amikor Schadl kitalálta az évszázad balhéját, amivel legalább valamennyire bebiztosíthatta volna magát, és nem kellett volna a lótifuti munkát csinálnia. Már csak a vezetőség jóváhagyására várt, és mit kapott helyette? Na mit?

Hát, nem letartóztatták és kiteregették az ügyét?

Schadl György tehát minden igyekezete ellenére csicska maradt. De még mekkora csicska.

Völnernek, illetve Völnerrel pedig, aki persze még mindig szabadlábon van, most szóltak, hogy oké, hogy itt ez a mesés ország, ami folyton csak a kifosztásra vár, itt ez a rengeteg pénz, amiért csak le kell hajolni, ráadásul amíg ilyen szar az egészségügy, a magyarokat még csak nem is annyira érdekli, szóval Völnernek meg a többieknek most szóltak, hogy

azért nem kéne lemenni csicskába.

Ha Schadl beérte volna a nínós kocsival, most nincs ez a baj.

Ezt a cikket és mást is már korábban megkapták a postaládájukba azok, akik feliratkoztak a Reggeli feketére, az Azonnali hírlevelére. Iratkozz fel te is! Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!