Mégis mire jó a Türk Tanács?

Szerző: Egeresi Zoltán
2021.11.16. 07:52

Honnan jött és merre tart a Türk Tanács, mit jelent türk véreinknek a magyar Kurultáj, és megéri-e egy lassan mélyülő szervezetben megfigyelővé válni? Minden, amit tudni akartál a Türk Tanácsról és Magyarország részvételéről benne.

Mégis mire jó a Türk Tanács?

November 12-én tartották Orbán Viktor részvételével a Türk Tanács ülését Isztambulban, ahol számos jelentős döntés született: ezek közül Türkmenisztán megfigyelő taggá válása mellett a legfontosabb, hogy a Tanács a Türk Államok Szervezete (TÁSZ) nevet kapta – újabb lépésként az intézményesülés felé. (A cikkben a különböző török népekre a politikai közbeszédben és médiában újonnan elterjedt türk kifejezést használom.)

Ugyan egy komolyabb gazdasági és politikai integrációt nélkülöző szervezetről van szó, amelynek tagjai között jelentős fejlettségbeli különbségek és földrajzi távolságok vannak – a külpolitikai érdekek különbségéről nem is beszélve –, de a szervezet az utóbbi években kétség kívül egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kap.

Újabban még Ukrajna is jelezte megfigyelői státusz megszerzésére való igényét.

De mi a fene az a Türk Tanács?

A II. világháború után számos etnikai-kulturális alapokon álló nemzetközi szervezet létrejöttének lehettünk a szemtanúi (lásd például Arab Liga, még 1945-ben), azonban másokhoz képest a türk népek viszonylag későn ébredtek. Ez részben történelmi szükségszerűségből fakadt, hiszen döntő részük szovjet uralom alatt élt 1991-ig: Közép-Ázsiában négy tagköztársaság: Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán – a szintén a régióban lévő Tádzsikisztán nem türk állam –, illetve a Dél-Kaukázusban Azerbajdzsán. S ez még mindig nem az egész törökség: említetteken kívül számos, akár több milliós lélekszámot elérő csoportok maradtak orosz uralom alatt, mint például a tatárok.

A függetlenedés után megindult a politikai együttműködés, amely 1992 és 2010 között csúcstalálkozók formájában zajlott. Ezek a találkozók lakmuszpapírként jelezték, hogy milyenek a kapcsolatok ezen államok között. Az első csúcsok után Türkmenisztán visszavonult ezektől, míg a 2000-es évektől az üzbég-török kapcsolatok megromlása miatt Üzbegisztán maradt távol a találkozóktól, illetve a Törökországot most elnökként vezető

Recep Tayyip Erdoğan első éveiben Törökország is inkább a nyugati vonalra, uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésére koncentrált, így a korábbi lendület kifulladt.

Az intézményesülés 2009-ben kapott új erőre a Nahicseváni Nyilatkozattal, amely a Türk Tanács felállításáról döntött, ami 2011-ben meg is történt. A Titkársággal, külügyminiszterek tanácsával és számos egyéb intézménnyel rendelkező szervezet azóta folyamatos bővülésen ment keresztül, Magyarország megfigyelői státusza (2018) után Üzbegisztán csatlakozása (2019) jelentett komoly előrelépést.

Üzbegisztánnal ötre nőtt a tagok száma, s egy több mint 150 milliós közösség jött létre, amely Kínától a Balkánig ér földrajzilag.

Ráadásul nemcsak a viszonylag gyors gazdasági fejlődés és eddig külföldi szereplők által kevésbé érintett piacokról van szó (főleg Üzbegisztán esetében), hanem jelentős szénhidrogénkészletekkel rendelkező államokról (Azerbajdzsán, Kazahsztán, Üzbegisztán, s a megfigyelő Türkmenisztán), amelyek hosszú távon az EU energiaellátásában is szerepet játszhatnak – sőt, Azerbajdzsán már részt is vesz benne.

De miért éri meg egy lassan mélyülő szervezetben megfigyelővé válni?

A magyar kutatói körökben is egyre jobban boncolgatott kisállami megközelítés támpontot adhat arra, hogy megértsük, miért érdemes csatlakozni egy ilyen szervezethez. A kisállamoknak tradicionálisan megéri a multilateralizmus – tehát nemzetközi szervezeti tagságra szert tenni –, hiszen ezáltal nemzetközi súlyukhoz képest előnyösebb érdekérvényesítési helyzetbe kerülnek.

Kiváló példa erre az EU és Magyarország esete: egy kevesebb, mint 10 milliós ország képes a 450 milliós közösség szakpolitikáinak befolyásolására.

Az sem véletlen, hogy folyamatos a nemzetközi szervezetek létrehozása az utóbbi évtizedekben. 

A 8. csúcstalálkozó 2021. november 12-én, Isztambulban.

A 8. csúcstalálkozó 2021. november 12-én, Isztambulban.

Fotó: Recep Tayyip Erdoğan / Facebook

Míg tehát adódik egy kisállami létből fakadó kényszer, hogy nemzetközi szervezetekhez csatlakozva növelje az ország mozgásterét, addig van egy geopolitikai szükségszerűség is, ami az ország elhelyezkedéséből fakad.

Magyarország a rendszerváltással és a szovjet csapatok kivonulásával hatalmi vákuumba került, amit pár év múlva NATO- (1999) és EU- csatlakozással (2004) sikerült betölteni.

Ezzel „visszaállt” az ország nyugati elköteleződése, annál is inkább, mivel legfontosabb kereskedelmi és befektetési partnereink döntő része az EU-ból kerül ki. Ez a nyugati vonal érdemben azóta nem is változott. 

Ugyanakkor a nyugati integráció után maradt a kérdés, hogy mit lehet kezdeni azokkal az országokkal, régiókkal, amelyek eddig kevésbé élvezték vagy élvezhették a magyar kül- és gazdaságpolitika figyelmét. Már a 2000-es évektől megindultak a törekvések egy kiegyensúlyozottabb külkereskedelem kialakítása felé.

Ezt erősítette retorikailag a 2010-es évek elejétől egyre többet hangoztatott „keleti nyitás”, illetve „déli nyitás”, melynek célja a nem-uniós piacokon a magyar jelenlét megerősítése volt. A gazdasági lehetőségek megteremtéséhez pedig a politikai kapcsolatok erősítése kézenfekvőnek tűnt, amihez török relációban a 2013-as év, Erdoğan látogatása volt a fordulópont. 

A többi már történelem: Magyarország 2018-ban megfigyelői státuszt kapott a Türk Tanácsban, azóta rendszeres a magyar részvétel a csúcstalálkozókon, illetve képviseleti iroda is nyílt Budapesten. 

A Turáni Társaságtól Kurultájig

A gazdasági-politikai megfontolásokon túl azt is el kell ismerni, hogy a társadalom bizonyos csoportjaiban van (és volt is) egy érdeklődés és nyitottság a keleti, azon belül is a türk népek felé. Ugyan a tudományos vita, vagy „ugor-török háború” a 19. század végére befejeződött, melynek köszönhetően a magyar nyelvet a finnugor és nem az altaji nyelvcsaládba helyezte a szakma (ezt áthidalandó beszélnek a törökök inkább ural-altaji nyelvcsaládról), de attól még az érdeklődés megmaradt, főleg az ország elitjének részéről.

Nem véletlen, hogy az 1910-ben alapított Turáni Társaság tagjai között megtaláljuk nemcsak a tudományos elit képviselőit, hanem üzletembereket és meghatározó politikusokat Tisza Istvántól Károlyi Mihályig, a társaság első elnöke pedig nem más volt, mint a későbbi miniszterelnök, Teleki Pál. 

A hidegháború jelentette „kényszerszünet” után új dimenziók nyíltak meg, az utóbbi tíz-tizenöt évben pedig a közép-ázsiai kapcsolatok is megerősödtek, melynek a legfontosabb (kulturális) dimenziója a kétévente Bugacon megrendezett Kurultáj.

Jelenleg ez az egyetlen olyan esemény hazánkban, amelyre az egész türk világ figyel, ahova számos delegáció érkezik a különböző országokból, amiről hírösszefoglalók készülnek nemzeti televíziócsatornákon.

A közös eredet gondolata és korábbról meglévő szimpátia főleg Törökországban és Kazahsztánban megalapozta, hogy kedvezményes elbírálást kapjon Magyarország a szervezetben.

A kereskedelmi mérleg egyelőre szegényes

Az előnyök közül a legfontosabb, hogy a megfigyelői státusszal újabb fórum nyílt, ahol a tagországok vezetőivel tárgyalhat a magyar fél, ami mindenképp bővíti a magyar külpolitika és érdekérvényesítés mozgásterét. Ráadásul még bőven van tér az intézményesülés és kooperáció mélyítése kapcsán – itt pedig előnyös a folyamat elején bekapcsolódni. 

Ezzel együtt az ország imázsa is erősödik ezekben az államokban – Közép-Ázsiában és Azerbajdzsánban azért még bőven van tér fejlődésre –, s egy átfogó intézményi építkezés (ahogy az utóbbi években történt: nagykövetségek nyitása, kulturális intézet létesítése Isztambulban, ösztöndíjprogramok indítása stb.) keretében hosszútávon lehet kiépíteni – ez pedig tipikusan a nehezen mérhető „puha hatalom” eredményességének területe. Úgy, hogy ezekkel az eszközökkel más államok is élnek; példának okáért Törökország kifejezetten sikeresen építette ki a számára fontos régiókban ezekben a képességeket.

Ami a gazdaságot illeti: az utóbbi évtizedben a kereskedelmünk dinamikusan bővül az országcsoporttal, főleg Közép-Ázsiával, igaz, a nagyságrend így is összesen pár százmillió dollárban mérhető.  A legfontosabb gazdasági reláció Törökország, amellyel nagyjából 3 milliárd dolláros a kereskedelmi forgalmunk – ez szintén nem túl jelentős.

Hogy a kereskedelem bővülése mennyire a magyar politika érdeme, s mennyire a globális gazdasági folyamatoké, további elemzés tárgya (minden esetre a V4-ek közül Lengyelország és Csehország kereskedelme és gazdasági jelenléte jellemzően nagyobb Közép-Ázsiában), de valószínűsíthető, hogy a jobb politikai kapcsolatok, a vezetőkkel való direkt tárgyalások inkább erősítik a magyar vállalatok pozícióit.

KÉPEK: Orbán Viktor / Facebook

Egeresi Zoltán
Egeresi Zoltán vendégszerző

A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen működő Stratégiai Védelmi Kutatóintézet valamint a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója. Számos egyetemen oktat, fő kutatási területe a Balkán, Törökország és annak tágabb geopolitikai környezete.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek