A spanyolok pénzzel, a katalánok népszavazással oldanák meg a katalán konfliktust

2020 februárja után először ült le tárgyalni egymással a spanyol és a katalán kormányfő. A tárgyalásokra mindkét fél saját célokkal érkezett, és jelenleg úgy tűnik, ebből nem is engednek a másik javára. Ugyanakkor mindkét fél eltökélt a kapcsolatok normalizásában. Mutatjuk, mi történt Barcelonában a két kormányfő találkozóján!

Június 29-én, helyi idő szerint 17 órakor találkozott személyesen egymással először a nemrégiben katalán elnökké választott, a szeparatista Katalán Republikánus Baloldal (ERC) színeiben politizáló Pere Aragonès és a madridi szocialista kormányt (PSOE) vezető Pedro Sánchez. A céljuk az volt, hogy folytassák a 2020-ben megrekedt tárgyalásokat – amiken akkor Aragonès még ügyvivő elnökként vett részt –, hogy elsimítsák a katalánok és a spanyolok közötti konfliktust.

De mi is az a katalán konfliktus?

Katalónia Spanyolország egyik leggazdagabb régiója, azonban annak ellenére, hogy a spanyol állam részét képzik, a katalánok nem teljesen vallják magukat spanyolnak: a spanyoltól eltérő nyelvük és kultúrájuk van, és a Franco-rezsim bukása után autonómiát kaptak a spanyol államtól, így például lehet saját parlamentjük és végrehajtó hatalmuk, használhatják a saját nyelvüket, hozhatnak saját törvényeket, azonban azok a spanyol alkotmánnyal nem állhatnak ellentétben.

Ám a katalánok ennél szélesebb jogokat szeretnének. Ennek egyik oka a pénz: Katalónia ugyanis Spanyolország egyik leggazdagabb régiója, azonban a régióban megtermelt gazdasági bevételek után befizetett adót nem a katalán hatóságok szedik be, hanem a spanyol állam, aminek utána egy részét visszakapja a Barcelona-központú régió.

A katalánoknak ez nem tetszik, mivel így kevesebb pénz marad a régiójukban.

Elisenda Paluzie, katalán közgazdász – és 2006 óta szeparatista politikus, 2009 és 2017 között a Barcelonai Egyetem dékánja, 2018 óta a katalán parlament házelnöke – még 2017-ben úgy nyilatkozott, hogy a spanyol adóbevételek 20 százalékát a katalánok fizetik be, miközben Spanyolország lakosságának a 16 százalékát adják – ennek ellenére 2016-ban csak a befizetett adók 14 százalékát kapták vissza. Paluzie úgy véli,

a 2008-as gazdasági világválság sokat lendített a katalán függetlenségpártiak támogatottságán.

Korábban ezért a katalánok azt szerették volna elérni, hogy egyrészt kapjanak szélesebb autonómiát, de a fiskális megállapodáson is szerettek volna javítani a madridi kormánnyal, azonban végül egyikről sem sikerült megállapodniuk.

2006-ban a katalán és a spanyol törvényhozás is elfogadta a szélesebb autonómiát kínáló új katalán autonómiatörvényt, azonban a spanyol legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek tartotta – a korábbi szeparatista katalán elnök, Carles Puigdemont szerint azért, mert a spanyol legfelsőbb bíróságon a francoi hagyományokat követő jobboldali Partido Popularnak (Spanyol Néppárt) nagy befolyása van a legfelsőbb bíróság munkájára, és valójában ők lehetetlenítették el, hogy az új katalán autonómiatörvény jogerőre lépjen –, míg a fiskális megállapodásról a madridi kormány nem akart megállapodni.

Shocking and disgusting from the fascist spanish police denying ppl their democratic right to vote,shame on them !!! pic.twitter.com/CNhtyaZ06w

— ????Jonbhoy Kiernan ???? (@hunhater) October 1, 2017

Ezután a szeparatista katalán pártok függetlenedni akartak Spanyolországtól. Annak ellenére, hogy a spanyol kormány nem engedélyezte a népszavazás kiírását, 2017. október 1-jén még is megtartották azt, amit a spanyol rendőrség erőszakkal levert, majd a katalán parlament a népszavazás eredményére hivatkozva 2017. október 27-én kimondta a független Katalán Köztársaság létrejöttét.

Azonban a spanyol hatóságok ezt nem fogadják el, ezért a népszavazást megszervező, illetve azon résztvevő katalánokat zendítés szításával vádolják.

2019-ben 13 katalán politikust bíróság elé is állítottak az ügyben és közülük kilencet 9-13 évig terjedő szabadságvesztéssel büntették. Ők idén június 22-én kaptak kegyelmet a madridi kormányfőtől, Pedro Sáncheztől és szabadulhattak a börtönből – ugyanakkor a spanyol jog szerint még továbbra is bűnösnek számítanak, így például hivatali tisztséget nem tölthetnek be. (Az ő ügyükről bővebben itt és itt írtunk.) 

A spanyol-katalán viszonyok így 2017-ben, illetve 2019-ben mélypontra kerültek, és a 2018 óta spanyol kormányfői posztot viselő Pedro Sánchez idején hiába ültek le tárgyalni egymással a felek már 2018-ban, a tárgyalások elakadtak – a tárgyalások végén Sánchez még azzal is fenyegetőzött, hogy ismét spanyol rendőrök lepik majd el Katalónia utcáit.

Mindkét fél a megoldásban érdekelt, de más eszközökkel 

Pedro Sánchez már miniszterelnökké válása után szerette volna elsimítani a két kormány közötti konfliktust, azonban ezidáig ez nem sikerült: hiába kezdeményeztek párbeszédet 2018-ban, és értek el a gazdasági témákban eredményeket, azok elakadtak, mivel a katalánok kijelentették:

ők csak egy új, ezúttal a spanyol kormány által is legitimnek tartott népszavazást fogadnának el a konfliktus megoldásaként.

Sánchez a találkozóra úgy érkezett, hogy leginkább a jelenlegi fiskális rendszeren lenne hajlandó módosítani, míg Aragonès számára csak és kizárólag a függetlenségi népszavazás lenne elfogadható. Így nem meglepő, hogy mindkét fél más megoldást vázolt fel a probléma megoldására a közel két és félórás találkozó után.

Sánchez a találkozón az El Mundo értesülései szerint beruházásokat, infrastrukturális fejlesztéseket ajánlott Aragonèsnak, azonban a barcelonai kormányfő szabadabb kormányzást és az önrendelkezést követelt. Annak ellenére, hogy pártszinten mind a spanyol PSOE, mind a katalán ERC nyitott a dialógusra,

az egyetlen dolog, amiben most a két kormányfő meg tudott egyezni, hogy időt adnak egymásnak és maguknak, hogy felkészüljenek a kerekasztal-tárgyalásokra,

arra ugyanis először szeptember harmadik hetében kerülne sor – 2020 februárja után először ülnének le hivatalosan tárgyalni a spanyol kormány és a katalán régió vezetői.

Ezenkívül az El País információi szerint abban is sikerült megállapodnia feleknek, hogy

a politikai és gazdasági konfliktusokat különválasztják.

Ez pedig mindkét fél számára siker, ugyanis így Aragonès viszonylag hamar tud majd felmutatni eredményt, hogy Katalónia helyzete javul, míg Sánchez a sokkal nehezebb és bonyolultabb politikai válság helyett először a gazdasági kérdéseken keresztül próbál jobb kapcsolatot kialakítani a katalán kollégájával, hiszen a bizalom hiányzik mindkét oldalról – másrészt pedig Madridban a megállapodást el tudja adni úgy, hogy a párbeszéd működik.

Az amnesztia és a politikai válság kérdése továbbra is kényes téma

Annak ellenére, hogy Aragonès nagy örömmel fogadta kilenc politikustársa – köztük pártja elnökének, Oriol Junqueras – szabadon engedését, továbbra is amnesztiát követel a 2017-es népszavazás– a spanyol kormány szerint zendülés –megszervezésében résztvevőknek, ugyanis attól, hogy június 23-án szabadon engedtek kilenc katalán politikust, még másokat bíróság elé állíthatnak ugyanezekkel a vádakkal – a katalánok szerint közel háromezer ember kapcsán áll fent ez a veszély.

Sánchez – akinek a kormánya az ő javaslatára a találkozó előtt egy héttel részesített kegyelemben 9 elítélt katalán politikust – a találkozó után másnap a spanyol parlamentben kijelentette:

pártja, a PSOE nem akar és nem is fogja engedni, hogy népszavazást tartsanak a katalánok függetlenségről. 

Sánchez a találkozó után Facebook-posztjában is arról beszélt, hogy Katalónia Spanyolország része. Mint posztjában írja, „Spanyolország nem értelmezhető Katalónia, míg Katalónia nem értelmezhető Spanyolország nélkül. Csak az egység képes legyőzni ezt a válságot”, és itt az ideje a párbeszédnek, illetve a „katalán egyesülésnek Spanyolország többi részével”.

Hogy ez mikor, és egyáltalán meg fog-e történni, legközelebb csak szeptember végén lehetünk okosabbak.

NYITÓKÉP: A katalán elnök, Pere Aragonès (balra) és a spanyol kormányfő, Pedro Sánchez (jobbra) társalog június 29-én, Barcelonában. FOTÓ: Pedro Sánchez Pérez-Castejón / Facebook