+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2021. április 28. szerda, 11:16
Szokatlan nyílt levelet tettek közzé nyugalmazott francia tábornokok egy szélsőjobboldali hetilapban. Egy vélt „polgárháborúra“ hivatkozva gyakorlatilag belengették egy katonai puccs lehetőségét, és halottak ezreit jósolták, ha nem történik kemény politikai fellépés a jelenlegi állapotok ellen. Mostanra több, mint ötezren csatlakoztak a felhíváshoz. Mennyire kell őket komolyan venni? Kinek használ egy ilyen felhívás?

A szélsőjobboldali francia Valeurs actuelles hetilap egy szokatlan nyílt levelet közölt le az aktuális számában. Ebben húsz egykori francia tábornok és egyéb korábbi vezető katona bejelenti: készek beszállni a politikába, hogy Franciaországot megmentsék egy szerintük lehetséges polgárháborútól.

 

A katonai puccs kifejezése nem hangzik el, de levelük arra való felszólításként – esetleg egyenesen annak bejelentéseként – is értékelhető.

 

Szerintük Franciaországban „egy bizonyos antirasszizmus” arra készül, hogy gyűlöletet szítson a társadalom különböző csoportjai között, és ezért „polgár- és faji háború fenyeget, ha nem csinálunk valamit, hogy ennek véget vessünk”. Egy volt katonáknak szóló blogoldalon is lejött a levél, amihez mostanra

 

több, mint ötezer további – esetleg már nyugállományban lévő –  katonai vezető, csendőr és rendőr is csatlakozott.

 

Az aláírók közül azonban csak 1500 nevet hoztak le a kezdeményezők, ezeknél nem derül ki, hogy nyugállományban vannak-e már, a francia sajtó és politika pedig csak a 20 nyugdíjas volt katonára fókuszál. A Le Parisien bulvárnapilap azt írta, hogy

 

jelenleg képtelenség megállapítani, hogy vannak-e aktív katonák is az aláírók között.

 

A napilap úgy értesült: a francia honvédelmi minisztérium – miközben főleg a 20 nyugdíjas katonára koncentrál a sajtónyilatkozataiban – megkezdte a nyomozást, hogy mekkora a támogatottsága a puccsfelhívásnak az aktív katonai vezetők között.

 

Kik ezek a csoportok, akiket emlegetnek?

 

A csoportok közötti gyűlölettel a francia politikai nyelvezetben communautarisme-nak nevezett ideológiára utalnak, amely szerint a francia nemzet nem egységes, hanem multikulturális, azaz több csoportból áll, akiknek bizonyos kisebbségi jogok járnak. Miközben az angolszász világban ez egy elfogadott társadalmi berendezkedési modell,

 

a francia állameszme – amely szerint mindenki, aki francia állampolgár, a nyilvános tereken csak francia lehet (ez egyszerre lehetőség és elvárás) – nem tűri meg a nemzet multikulturális megosztását.

 

Ezt a nézetet maga Emmanuel Macron államelnök is képviseli. Amikor tavaly – amint arról az Azonnali beszámolt – „szeparatizmussal” vádolta meg a franciaországi iszlámot, éppen arra utalt, hogy egyetlen csoport vagy közösség se vonhatja ki magát a francia nemzet alól. A „szeparatizmus” vádját egykoron – a 19. század végén, 20. század elején – a francia baloldal a Róma iránti hűségük miatt illojalitással vádolt katolikusokkal szemben fogalmazta meg.

 

Most azonban jobboldalról jön a vád – egyrészről az iszlámmal szemben, másrészről azon baloldali tudósokkal szemben,

 

akik az angolszász világ posztkolonialista, multikulturalista elméleteit behoznák a francia nyilvánosságba is.

 

Ez ellen Macron két minisztere is kikelt. Az oktatási minisztere „iszlamo-baloldaliságról” beszélt (ez ellen több francia kutató, köztük Erőss Gábor, Józsefváros párbeszédes alpolgármestere is, tiltakozott), a felsőoktatási miniszter pedig még tovább ment, és ő már azt szorgalmazta, hogy a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ vizsgálja meg a folyó kutatásokat, hogy ne legyenek azok posztkolonialisták és multikulturalisták. Az, hogy mindezek a javaslatok Macrontól és környezetétől jönnek, mutatja: a francia államelnök egyre jobbrább tolódik, és láthatóan a jobboldali voksokkal akarja 2022-ben az elnökválasztást a maga javára eldönteni.

 

Polgárháború, halottak ezrei, veszélyes küldetés

 

A katonák azonban többet akarnak, mint Macron, mert szerintük „nem maradhatunk indifferensek a gyönyörű országunk sorsát látva”. Az egykori katonai vezetők arról írnak, hogy „az iszlamizmus és az elővárosok hordái” olyan dogmákat akarnának érvényesíteni, amelyek ellentétesek a francia alkotmánnyal, ezért határozottabb fellépést követelnek – elsősorban Macron elnöktől, de felajánlva a saját segítségüket is: „Készek vagyunk azon intézkedéseket támogatni, amelyek nemzetünk védelmét figyelembe veszik”.

 

Azonban túlmennek a puszta támogatáson, amikor azt is írják:

 

„ha nem történik semmi […], az robbanást és az aktív társaink beavatkozását eredményezheti egy veszélyes küldetés keretében a civilizációs értékeink és a nemzettársaink […] védelme érdekében”.

 

A LEVÉL KEZDEMÉNYEZÖJE JEAN-PIERRE FABRE-BERNADAC EGYKORI CSENDŐRPARANCSNOK 1993 ÉS 1994 KÖZÖTT JEAN-MARIE LE PEN BIZTONSÁGI SZOLGÁLATÁBAN DOLGOZOTT. FOTÓ: ITAI CELLIER / FB

 

Levelüket azzal fejezik be a volt katonák, hogy

 

„nincs idő halogatni, különben holnap a polgárháború vet véget a növekvő káosznak, és a halálesetek száma, amelyekért Ön viseli majd a felelősséget [itt Macronra utalnak], ezrekre lesz tehető”.

 

A baloldal puccskísérletet emleget, a széljobb üdvözli a levelet

 

Ez az a rész – mármint az aktív katonák beavatkozásának felemlegetése –, amit a francia közéletben sokan puccsfelhívásként értékeltek. Jean-Luc Mélenchon, a nacionálkommunista Lázadó Franciaország párt elnöke büntetőjogi következményeket szorgalmazott a volt katonák ellen, mert szerinte azok lázadásra szólítanak fel. Benoît Hamon, a szocialisták egykori államfő-jelöltje szerint puccskísérletről van szó. Florence Parly védelmi miniszter felelőtlennek nevezte a volt katonák levelét, de arra emlékeztetett, hogy már nyugállományban lévő katonai vezetőkről van szó, azaz

 

„csak magukat képviselik”, nem a francia hadsereget.

 

Parly azonban közölte: kezdeményezni fogja a hadseregnél, hogy induljon eljárás a volt katonák ellen.

 

A szélsőjobboldalon ezzel szemben egyetértés fogadta a nyílt levelet. Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés elnöke azt üzente a volt katonáknak, hogy

 

„uraim, csatlakozzanak hozzám a Franciaországért vívott harcban”.

 

Le Pen szerint a volt katonák elemzése teljesen leírja a jelenlegi franciaországi állapotokat, de szerinte nem elég most a buzdítás, hanem cselekedni kell – amiből nem derül ki, hogy Le Pen akkor támogatna-e egy katonai puccsot, vagy sem.

 

Le Penre reagált azon Place d´Armes blogoldal is, ahol a levél melletti aláírásokat gyűjtik. A blogoldal névtelen állásfoglalása elhatárolódik Le Pentől, mert szerintük nem helyes, ha a Nemzeti Tömörülés elnöke a saját pártpolitikai céljai szolgálatába akar állítani katonákat. De leszögezik:

 

„a harcunk még csak alig kezdődött el, és nem adjuk fel, amíg el nem értük a célunkat: országunkat a pusztulástól megmenteni”.

 

Az állásfoglalás azt is bírálja, hogy Le Pen – amint az egész francia sajtó – csak a kezdeményező 20 nyugdíjas katonai vezetőre koncentrál, mert ezzel semmibe veszik mindazon katonákat, akik ugyan nem tábornokok, de akik nélkül egyetlen hadsereg se tudna működni. Azonban az az állásfoglalásból se derül ki, hogy a mostanra már több, mint 5000 aláíró között van-e aktív katona is.

 

A 20 nyugdíjas katona támogatást a mérsékelt jobboldalról is kapott. Henri Leroy, az ellenzéki Republikánusok szenátora azt mondta a France Bleu rádiónak, hogy a katonáknak igazuk van, „Franciaországot meg kell megmenteni”, de hozzá tette: „Le Penhez sohasem fogok csatlakozni”.

 

Szintén üdvözölte a volt katonák felhívását Nicolas Dupont Aignan, a szélsőjobboldali Előre Franciaország párt elnöke – a politikus a 2022-es elnökválasztáson indulni fog, mint eddig is, és ugyanazon szavazói rétegekre hajt, mint Le Pen. Dupont Aignan a radikális Radio Sudnek nyilatkozva azt mondta, hogy a volt katonák levele „nagyon visszafogott, és azt állapítja meg, amit mindenki lát”. Dupont Aignan arra emlékeztetett, hogy

 

„1958 előtt De Gaulle tábornok is nyugdíjas volt”.

 

Az utalás egyértelmű. Franciaország újkori történetében ugyanis volt már egy katonai puccs – gyakorlatilag a mostani Ötödik Köztársaság is egy puccs következtében született.

 

1958 májusában ugyanis az akkor még francia megszállás alatti Algériából a hadsereg puccsal akarta megdönteni a párizsi kormányt, mert az engedményeket tett volna az algériai felkelőknek. A puccs Algériában sikeres is lett, ahol Raoul Salan tábornok egy puccsista kormány nevében át akarta venni a Franciaország feletti hatalmat is – a párizsi kormány azonban csak az Algéria feletti hatalmat adta meg Salannak.

 

Charles De Gaulle tábornok körei – akik már régóta tervezték a tábornok politikai visszatérését – kihasználták a kaotikus helyzetet, hogy De Gaulle legyen egy kompromisszumos megoldás a párizsi kormány és az algériai puccsisták között. Salan végül „éljen De Gaulle” kiáltással le is mondott a hatalmáról Algériában.

 

De Gaulle számára a helyzet pedig megnyitotta az utat a visszatérés előtt,

 

a feltétele viszont egy új – az ötödik – köztársaság kikiáltása volt, amelynek alkotmányát végül népszavazáson fogadtatta el. A mai napig vita tárgya, hogy De Gaulle mennyiben tudott az egész algériai puccsról – esetleg az egész akció csak az ő visszatérését szolgálta-e.

 

Kik a mostani katonák?

 

Az akkori puccsban azonban valóban aktív katonák vettek részt.

 

A mostani levélírók viszont nyugállományban vannak, ráadásul eddig is lehetett tudni, hogy Le Pen pártjához állnak közel.

 

Jean-Pierre Fabre-Bernadac, a levél kezdeményezője például 1993 és 1994 között még a Jean-Marie Le Pen vezette Nemzeti Front biztonsági szolgálatában vett részt. Három másik aláíró pedig a Nemzeti Front (Nemzeti Tömörülés) vagy az Előre Franciaország színeiben helyi választásokon is indult már. Három másikról pedig eddig is lehetett tudni, hogy a neofasiszta író, Renaud Camus hívei – Camus az, aki könyveiben azt hirdeti, hogy tudatos lakosságcsere zajlik Franciaországban. Az aláírók között van Christian Piquemal, aki

 

korábban az Idegenlégióban volt tábornok, őt 2016-ban egy bevándorlásellenes tüntetésen letartóztatták.

 

Miközben a baloldal puccsal rémisztget, Le Pen pedig – noha ő az utóbbi időben igyekszik mérsékelt képet mutatni magáról – kiállt a volt katonák mellett, Macron nem szólalt még. Egyrészről ezzel se akarhatja a nyugdíjas katonák magánakciójának jelentőségét növelni. Másrészről viszont Macron számára egy ilyen fenyegetés jól jöhet: Le Pent ismét visszatolhatja a széljobbra, számos Macrontól eltávolodott baloldali szavazó számára pedig ő jelenhet meg a kisebbik rosszként.

 

Még tavaly felmerült az, hogy esetleg a 2022-es államfőválasztáson Pierre de Villiers, aki 2017-ig volt a francia hadsereg főparancsnoka, elindulna. Egy akkori felmérés szerint a franciák 20 százaléka már az első fordulóban hajlandó lett volna rá szavazni.

 

NYITÓKÉP: Francia hadsereg, FB (a kép csak illusztráció, a francia hadsereg nem támogatja a levélírókat)

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A budapesti főpolgármester immár hivatalosan is bejelentkezett az ellenzék miniszterelnök-jelöltségéért.

Noha a Varga Mihály-féle új adócsomag célja az adócsökkentés és az adóegyszerűsítés, az leginkább kommunikációs húzásként értelmezhető. Elemzés!

A számok alacsonyabbak a hivatalos adatoknál, de a kórházba kerültek körében a halálozási arány magas.

Az eset miatt Skóciában többen is azt követelik, hogy legyen saját bevándorláspolitikájuk.

Néhány kivétel azért marad: a piacokon, a zsúfolt helyeken és a busz- és vonatállomásokon még kell majd a maszk, máshol azonban nem. Június elsejétől pedig újabb enyhítések jönnek.

Szijjártó Péter Pozsonyban azt mondta: nem hagyják, hogy az ügy lekerüljön a napirendről.

A párt küldöttgyűlése döntött így. Karácsony szombatra nagy bejelentést ígért.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás