Még mindig nincs baloldali ellenfele Macronnak, ezért a jobboldalon biztosítja be magát

A francia elnök még csak az iszlám válságáról beszélt tavaly ősszel. Oktatási minisztere már az egyetemi baloldali világot vádolra meg iszlamizmussal. Az egyetemügyi minisztere pedig még tovább ment: államilag tiltaná, hogy az amerikai identitáspolitikai elméletek megjelenhessenek a francia kutatók között. Minderre Marine Le Pen is csak annyit tudott mondani: támogatja a javaslatot.

Amint arról az Azonnali beszámolt: a tavaly őszi lefejezős iszlamista támadás után Emmanuel Macron francia elnök elővette az iszlám kérdését, mert szerinte az válságban van. A célja az volt, hogy visszaszorítsa a sokszor iszlamista tanokat terjesztő külföldi befolyást a franciaországi iszlám szervezetekben – amit részben el is ért.

Idén év elejére megalakult az Imámok Nemzeti Tanácsa, amely az iszlám ellenőrzésére lenne hivatott. Mivel az iszlám nem egy egységes vallás, ezért ez nehézkes vállalkozás, ami már abban is megmutatkozott, hogy például a török rezsimhez bekötött mecsetek nem csatlakoztak az új szervezethez, elvégre nekik éppen a külföldi befolyás visszaszorításával volt gondjuk. A párizsi Nagymecset liberális rektora viszont meg éppen azt kifogásolta, hogy az új szervezetbe sok, szerinte iszlamista irányzat nyert bebocsátást.

Az iszlámmal kapcsolatos viták azonban nem maradtak meg Macron javaslatánál. Macron oktatási minisztere, Jean-Michel Blanquer egy interjúban azt fejtegette, hogy

Ő ennek kapcsán „iszlamo-baloldalról” beszélt. Macron egyetemügyi minisztere azonban továbbment a kritikával: Frédérique Vidal megbízta a Nemzeti Tudományos Kutatási Tanácsot (CNRS) – ez az egykori magyar akadémiai hálózattal feleltethető meg –, hogy

Még Macron elnök is bírálta minisztere javaslatát – meg mégsem akadályozta, csak annyit mondott, hogy a tudományos kutatás szabadsága nem kerülhet veszélybe.

Az egész vita persze nem új a francia közéletben, és összefügg a sajátos francia nemzeteszménnyel is. Franciaországban valóban egészen másképp tekintenek a politikai közösségre, mint az angolszász országokban, ahol nem az állam és a társadalmi egység, hanem a partikulális egyéni és közösségi identitások vannak a középpontban.

Ami sajátosság, hogy eddig a francia univerzalizmust főleg a jobboldal támadta, most viszont a baloldal egyes részeinek van vele gondja.

Az „iszlamo-baloldal” kifejezése sem egészen új, már az 1980-as években (majd a 2000-es évek elején) Pierre-André Taguieff eszmetörténész már értekezett a baloldali „neorasszizmusról” – azaz a faji identitásoknak a baloldali narratívákban való felértékelődéséről –, illetve a szélsőbal és az iszlamizmus összefonódásáról – azaz, hogy

Erről könyveket, tanulmányokat is írt. Nemrég – mintegy a macroni politika ideológiai megalapozására – Taguieff újabb könyvvel jelentkezett, amiben a poszt- és antikolonializmus rasszizmusát bizonyítaná: egyrészről a balos identitáspolitika szerinte fehérellenes (ezért rasszista), másrészről a balos identitáspolitika eleve ismét fajokban gondolkodik, azok elnyomásáról értekezik (azaz visszahozza a rasszista beszédet).

Vidal bírálói azonban arra is figyelmeztetnek, hogy fogalmakat kever össze, ugyanis amikor az „islamo-gauchisme” ellen harcol, azon valójában a posztkolonializmust érti, ami az USA-ban nem elsősorban egy iszlám-, hanem inkább feketecentrikus irányzat. De vannak más kifogások is.

Egyrészről Erőss Gábor, Józsefváros párbeszédes alpolgármestere, egyben több francia egyetem oktatója arra hívja fel a figyelmet, hogy nem ugyanaz a 19. században harcolni a nagyhatalmú katolikus egyház, mint a 21. században a közjogi értelemben hatalom nélküli franciaországi iszlám ellen. Ő már akkor aláírt a macroni tervek ellen, amikor Blanquier oktatási miniszter bírálta az „iszlamo-baloldalt” – ennek okairól interjút is adott Erőss az Azonnalinak.

Vidal javaslata azonban

a Nemzeti Tömörülés elnökétől. A politikus valóban a miniszteri ötletre maga is csak annyit tudott mondani, hogy támogatja azt. Amint az Azonnali arról már írt: Macron egyre inkább a jobbközép térfelet akarja elfoglalni, mivel a baloldal nem jelent rá különösebb veszélyt.

Macron és Le Pen között azonban így is szoros a meccs. Egy hétfőn közzétett közvélemény-kutatás szerint a 2022-es elnökválasztás második fordulójába a jelenlegi államfő és Nemzeti Tömörülés elnöke jutna tovább – a második fordulóban pedig Macron 53 százalékot kapna. Az eredmény azt is jelenti, hogy Macron nem feltétlenül számíthatna egy közös republikánus frontra Le Pennel szemben – például Jean-Luc Mélenchon, balpopulista jelölt híveinek a többsége egy Macron-Le Pen-párbaj esetén egyszerűe nem menne el szavazni. De

valamivel nagyobb az elnök népszerűsége a zöldek között, de náluk is csak 51 százalék szavazna le Macronra Le Pennel szemben.

NYITÓKÉP: Macron elnök Némo kutyájával / EM, FB