+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Sánta Mihály
2021. február 11. csütörtök, 09:13
A legszigorúbb törvény sem képes senkit megvédeni a saját felelőtlenségétől, és a platform sem képes minden kiberbűnözőt kiszűrni.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Az elmúlt években számos botrány érintette a közösségi média különböző felületeit, legyen szó arról, hogy az Instagram hirdetésekhez adta el a felhasználók képeit, vagy a Cambridge Analytica-botrányról. 2019 nyarán több ezer ember Facebook-fiókját törölték minden ok nélkül, mint kiderült, egy hibás algoritmus szabadult el, ám hazai fizikai képviselet hiányában (itthon nincs irodájuk) az érintett felhasználók, ha nem ismerték kellően a Facebookot, hogy hogyan tudják visszahozni a törölt fiókjukat, csinálhattak új profilt. Álhírek, gyűlöletkeltő bejegyzések áradatával kellett 2016-tól nagyjából 2018-ig megküzdeni, amelyek mögött orosz szálat fedeztek fel.

 

Új évtized, új megközelítés?

 

Nem tudom, hogy eddig miért nem kerültek elő a legalább öt éve aktívan jelenlévő problémák törvényhozói szinten. Mármint meddő kísérletek korábban is voltak, például a Google-adó (a francia elnök, Emmanuel Macron meg akarta adóztatni a Google-t), a mostani helyzet azonban nem kizárólag a pénzről szól, sokkal inkább egy nagyra nőtt magáncég ügyeit szeretnék szabályozni.

 

Három megközelítést láttam: a Földi László féle, enyhén luddita hozzáállást, Varga Judittól hazai szintű szabályozást és Donáth Annától az európai uniós szintű szabályozást.

 

Tekintve, hogy a XXI. században élünk, az internet lekapcsolására való elképzeléseket nem szeretném kommentálni. A nemzetállami szintű szabályozás azért problémás, mert ha minden országban más a „Facebook-törvény”, akkor piacvesztés árán, de ki fog az adott országból vonulni a Facebook, és még akár amerikai szankciókra is számíthat, bár valószínűleg a történet vége ugyanaz lesz, mint a Google-adó esetén: minimális arc vesztéssel és erőltetett műmosollyal visszavonulót fújnak az adott ország képviselői – vagy bevállalják a gazdasági szankciókat az Egyesült Államok részéről (amivel Trump is fenyegette Macront), és később vonulnak vissza, nagyobb arcvesztéssel.

 

EU-s szinten már több lehetősége lenne egy szabályozásnak, a komplett Európai Unió már nagyobb falat az Egyesült Államoknak, nem lenne akkora pofáraesés, mintha Magyarország egymaga menne neki Palo Altonak.

 

Nézzük meg, mit szeretne Donáth Anna momentumos európai parlamenti képviselő, pontról pontra!

 

Szeretné, hogy átláthatóvá váljanak a Facebook algoritmusai. Nos, ezt szeretné nagyjából mindenki, aki a közösségi médiával foglalkozik, no, nem azért, hogy mindenkinek jó legyen, hanem csak nekik, hogy az ő bejegyzéseik sikeresebbek legyenek. Éppen ezért

 

nonszensz ilyet kérni, hiszen ez olyan, mintha arra utasítanánk a Szerencsejáték Zrt-t, hogy adja ki a lottó nyerőszámait

 

– ami egy embernek hozhat tízmilliót, tízmilliónak csak 1-1 forintot. Az a magyarázat téves, hogy az emberek nincsenek hatással arra, hogy mi jelenjen meg és mi ne a hírfolyamunkon. A valóság az, hogy a legtöbb embernek nincs se kedve, sem ideje arra, hogy beállítsák, melyik ismerősük bejegyzéseit ne lássák, melyik legyen előre sorolva, és ugyanezt az oldalakkal, csoportokkal, talán a legtöbben nem is tudnak erről a lehetőségről.

 

A technika azonban adott hozzá. Az sem igaz, hogy misztikus titok övezi azt, hogy mit sorol előre vagy hátra a rendező algoritmus - például a külső, a Facebook felületeiről elnavigáló hivatkozásokat hátrébb sorolja, hiszen amíg a felhasználó mondjuk az Azonnalit olvassa, nem a Facebook hirdetéseit látja, ezáltal nem a Facebooknak termel pénzt. Az, aki a közösségi médiával érdemben foglalkozik, pontosan tudja ezt.

 

A véleménybuborék mechanizmusát, bár erősíti a rendezőalgoritmus, elsősorban mi magunk hozzuk létre azáltal, hogy a „baráti” médiának elhiszünk mindent, és az „ellenséges” médiát meg sem nyitjuk, vagy ha meg is nyitjuk, csak azért, hogy kritizáljuk. A világ nem fekete és fehér, vannak normális fideszesek és nem normális ellenzékiek, és fordítva. Noha a legtöbb ember tökéletesen elvan a maga véleménybuborékjában, ám ha valakinek ez nem tetszik: tessék kritikusabban gondolkodni, és a rendezőalgoritmus is hozzánk fog idomulni, mégiscsak egy remekül megírt algoritmusról beszélünk.

 

A reklámbevételeik után fizessenek minden felhasználónak és médiacégnek – azoknak, amikből eddig a pénzt csinálták. Ezt az elképzelést nehezen tudnám indokolni, de a Mérce csoportjában mondtak egy érvet: többek között a YouTube és a Spotify is fizet a hozzájuk tartalmakat feltöltő felhasználóinak (nem mindenkinek, egyébként). A YouTube esetében nyilván arról van szó, hogy ha az én videóm felett jelenik meg a hirdetés, akkor nyilván jutalék jár ezért. A Spotifyra zenészek töltik fel a jogdíjas zeneszámaikat, nyilvánvaló, hogy fizetség illeti meg őket (a könyvesboltok is fizetnek valamennyit a szerzőnek vagy a kiadónak).

 

Azonban sem a facebookos bejegyzésem felett (értsd: rajta, ahogy a videókon) nincs hirdetés, és nem is jogdíjas az általam előállított tartalom, de a törvény biztosít számomra szerzői jogokat. Másrészről adhatok felhasználási engedélyeket (ilyen a Creative Commons-licencek, vagy a GNU Általános Nyilvános Licenc, ahol a képeim, videóim, szoftvereim, stb felhasználását akár üzleti, akár csak nonprofit célra, de megengedem).

 

Cenzúrázni és felülbírálni, de hogyan?

 

Az, hogy a Facebook a hírportálok híreit használja fel a platformján, hogy a felhasználókat ott tartsa, érdekes gondolat, de szerintem

 

még mindig a hírportálok hoznak létre Facebook-oldalakat, hogy ők szerezzenek nagyobb elérést a híreknek.

 

Az pedig idő kérdése, hogy a Google Adsense-hez hasonlóan létrejön egy, a Facebookhoz köthető hirdetési rendszer, ami lényegében arról szól, hogy a weboldalakon is a Facebook hirdethet. Egy dologért már most fizethet a Facebook: és ez a streaming (videóközvetítés), ebben az esetben lehetünk szerződéses partnerek, nyilván megfelelő elérési adatok mellett, ahogy a YouTube esetében is kell bizonyos mennyiségű feliratkozó és nézettség.

 

Nagy probléma a cenzúra, ami során le is törölhetik valakinek a profilját, már csak azért is, mert ha megosztok három kiskutyás képet, majd sorban olyat, ami a közösségi alapelvekkel szembemegy, a kiskutyás képek soha nem voltak sértőek, ezért azokat nem lehetne törölni a profilommal együtt, legfeljebb a bejegyzések megosztását kéne véglegesen megtiltani számomra. Az is problémás, hogy néha az egyértelműen sértő tartalmak nem kerülnek törlésre, míg a nem sértőek igen.

 

Ezek megoldására Donáth Anna szerint egy független európai szervezet kéne. Szerintem sokkal célszerűbb lenne, hogy ha az országok nagykövetségeihez hasonlóan lennének irodái a cégeknek, ahol egyrészről a moderátorok dolgoznak, másrészről ahol a személyes ügyeket lehetne tisztázni, például miért törölték a bejegyzésemet. Viszont ez a pont kétségtelenül egy létező problémára tapintott rá, legyen szó a Mi Hazánk vagy Donald Trump oldalainak törléséről.

 

Megint más kérdés, hogy olyan nagy mennyiségű eltávolított tartalom van, hogy azt éves szinten határos lenne a lehetetlennel jelentésben elküldeni, hogy mit távolítottak el, és egészen biztosan lehetetlen lenne a hatóságok részéről áttekinteni, hogy minden valóban szembement-e a közösségi alapelvekkel.

 

Felmerült az is, hogy a felhasználók dönthessék el, hogy mikor, kinek és mennyi adatot adnak át – törvényes keretek között ez tudtommal most is így van, erről szól a GDPR, ami a többek között webfejlesztőknek okozott sok fejfájást, és okoz most is. Az adatokkal való szabálytalan ügyeskedés ellen minek hozzunk újabb törvényt? Hiszen eleve törvénnyel szembe menő dologról van szó. Egyébként sincs szükség törvénytelen eszközökre a Facebook részéről, ha a kamuprofilok által szétküldött adathalász szarságokat az emberek megnyitják, mert a kibervédelemmel kapcsolatos ismereteik a földet súrolják.

 

A legszigorúbb törvény sem képes senkit megvédeni a saját felelőtlenségétől, és a platform sem képes minden kiberbűnözőt kiszűrni.

 

Végül ott van az, hogy kötelező legyen biztosítani, hogy az adatok, profilok könnyen letölthetőek, költöztethetőek legyenek. Az adatok letöltése most is könnyű, csak mivel általában sok adatról van szó, sokáig tart, cserébe ez egy relatíve biztonságos eljárással történik. A költöztetést nem értem: Facebookról Twitterre, vagy hogyan?

 

Persze, jár a szám, kritizálok, de én mit tennék?

 

Mondjak jobbat, ugye? Nos, én az alapvető problémát abban látom, hogy tényleg óriási mennyiségű kamuprofil van, amik szórják a hülyeséget.

 

Az egyszerű megoldás az lenne, hogy csak arcképes igazolvánnyal lehessen regisztrálni, de ez sokaknál kiverné a biztosítékot, és egyébként is szükségtelen. Az oldalak esetén van olyan, hogy megerősített oldal (ilyen kék pipa van a neve mellett), ezt ugyanígy lehetne az átlagos felhasználókkal is (semmi korszakalkotó nincs ebben, többek között a Tinderen is van már ilyen). Célszerű lenne az új fiókokat korlátozni: az 1-2 évnél fiatalabb profilok ne hozhassanak létre se oldalt, se csoportot, ha nincsenek megerősítve.

 

A politikai tartalmú hirdetéseknél már látszik a hirdetői fiók neve, ám én a politikai témájú oldalak esetében minden egyes bejegyzéshez odaírnám, hogy ki az adminisztrátor, ne bújjon senki álcivil oldalak mögé. Nyilván ki kell találni, hogy a közösségi médiás dolgozók neve hogy ne kerüljön ki úgy, hogy mégis tudjuk, ki áll mondjuk a Számok – a baloldali álhírek ellenszere mögött.

 

Ahogy fentebb írtam, idő kérdése, mikor jelenik meg a Google Adsense-hez hasonló, Facebookhoz köthető rendszer: amint ez meglesz, onnantól fogva esélyes, hogy azon médiacégek külső hivatkozásai nem lesznek hátrébb sorolva már az algoritmus szerint, akik a Facebook szerződéses partnerei, sőt, az oldalaknak bevétele is lenne. Ha mást nem, a törvénnyel arra lehetne kötelezni, hogy a lehetőséget biztosítsa a rendszer.

 

Szintén írtam fentebb, hogy legyen jelen a Facebook fizikai valójában minden európai országban, rendes képviselettel, ahol akár ügyintézésre, akár jogorvoslatra (első körben ott, második körben a bíróságon), akár hibaelhárításra is lenne lehetőség (könnyebb lenne személyesen bemutatni 1-1 hibát, amit ezáltal könnyebben javíthatnának). Sőt, akár tanfolyamokat is tarthatnak kezdő szinttől a haladóig - az átlag felhasználó nem is tudja, mennyi funkció van egy oldal vagy egy csoport kezelőfelületén, én például az élő adás lebonyolításánál láttam pár teljesen új, korábban ismeretlen funkciót (pedig elég sokat foglalkozom mind az oldalak, mind a csoportok kezelőfelületeivel, használom őket rendesen).

 

Tudom, cyberpunk elképzelés egy Facebook-nagykövetség, de rengeteg ígéretes lehetőség van egy ilyenben, és szerintem a Facebook is szívesebben venne egy ilyen megoldást, mint azt, hogy egy tőlük teljesen független szervezet avatkozna bele a tevékenységükbe.

 

Végül, de nem utolsó sorban: használjuk a Facebook adta lehetőségeket! A digitális sorsunkat nagyon nagy részben irányítani tudjuk, ha rászánunk egy kis időt. Létezik olyan megoldás, hogy egy ismerősnek csak a követését állítsuk le, vagy beállítsuk, hogy ne lássa a bejegyzéseinket, lehetséges az, hogy bizonyos mennyiségű oldalt priorizáljunk, vagy pont, hogy hátra soroljunk. A nyomkövetési adatokat is törölhetjük, így a hirdetések nem lesznek ránk optimalizálva egy ideig, illetve elvileg adatok sem lesznek, amikkel a rendszer illegálisan kereskedhet (gyakorlatilag nem tudom, hogy teljesen törlődnek-e).

 

Képezzük magunkat kibervédelem terén, hogy ne lopják el az adatainkat, mert saját magunktól csak egy valaki védhet meg: igen, saját magunk.

 

A szerző informatikus. Olvass még tőle az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni, először átláthatóvá kéne a tenni a Diákváros területére tervezett kínai egyetemmel kapcsolatos kormányzati döntéseket.

Hogy pontosan mit fog tartalmazni a törvényjavaslat, amit a Fidesz-KDNP bizonyára nem fog elfogadni, nem tudni.

Ezzel véget ér az orosz erődemonstráció, aminek a pontos célja nem ismert, és enyhülhet a hetek óta tartó feszültség a két ország között.

Szerdán vették az első szállítmányt a szintetikus antitestet tartalmazó gyógyszerből. A kórházak kérhetik, elmondjuk, mi ez.

Miután az AstraZeneca a szerződésben vállalt vakcinamennyiségnek csak a harmadát tudta leszállítani az EU felé, úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság jogi úton kötelezné a gyógyszergyátó céget a szerződésben vállalt vakcinamennyiség leszállítására.

Újlipótváros vendéglátósai közül van, aki már az órákat számolja a terasznyitásig, és nem győzi kivárni, hogy megérkezzenek az első vendégek. Fotóriport!

Nem lesz helye Magyarországon „az orosz kémbanknak”, és leállítják Paks2-t – mondta a Momentum elnöke. Az itthoni szabad politizálásért is kiálltak Fekete-Győrék, majd szabadon összegraffitizték a Külügyminisztérium bejáratát.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás