+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Tóth Csaba Tibor
2021. március 25. csütörtök, 18:52
Noha már régen szó van erről, 2021 elejére egy csomó nyugati kormány és az Európai Unió is eljutott odáig, hogy konkrét lépéseket is tegyen a nagy technológiai platformok szabályozására. Februárban ebből súlyos válság bontakozott ki az ausztrál a kormány és a Facebook között. Mutatjuk, milyen tervek vannak, és hogyan viszonyul hozzájuk az, amit Varga Judit itthon javasol.

Miközben a Facebook például egy globálisan majdnem mindenhol jelen lévő, de egyetlen központból irányított óriáscég, a platformszabályozások nem teljesen egyformák. A szabályozás mindenhol igyekszik alkalmazkodni mind a politikai rendszerhez, mind a politikai viszonyokhoz.

 

De hol és miért vetődött fel eddig Zuckerbergék, a Google vagy az Amazon rendszabályozása, és mik a fő különbségek a megközelítések között?

 

Most különböző politikusok, döntéshozók és országok főbb megközelítései következnek a techcégek szabályozásával kapcsolatban.

 

Mit csinált Ausztrália és Nagy-Britannia?

 

Ausztráliában a konzervatív kormány és a nagyhatalmú helyi jobboldali média szövetkezett egy olyan törvényi szabályozás kidolgozására, amely lényegében rákényszerítette volna a Facebookot arra, hogy fizessen a hírtartalmat előállító portáloknak a platformjukon megosztott, kattintást, lájkokat és hozzászólásokat is generáló hírekért és cikkekért.

 

Február 18-án robbant a bomba: a Facebook a már a canberrai képviselőház által meg is szavazott törvénytervezetre válaszul elérhetetlenné tette a hírmegosztást ausztrál portálok számára.

 

Zuckerbergék szankciója globális volt: az ausztrál hírportálok cikkeit például Magyarországon sem lehetett megosztani a platformon keresztül.

 

A krízis mindösszesen öt napig tartott. Ezután a Facebook globális igazgatója, Campbell Brown és az ausztrál szövetségi pénzügyminiszter, Josh Frydenberg bejelentette: megállapodásra jutottak a techcéggel. Mint kiderült, a Facebook globális igazgatósága azt sérelmezte, hogy egy nemzeti kormány „rájuk kényszerítené” azt, miért fizessenek pontosan. A megállapodás, ami után a hírmegosztást a Facebook újra engedélyezte, arról szólt, hogy a Facebook amúgy is építgetett hírpartnerségi programjába külön javadalamazásért kiválaszthat majd ausztrál hírportálokat, amiknek a tartalmait kompenzálja, cserébe azok kattintás után nem egy külön böngészőben, hanem a közösségi média saját hírolvasó környezetében nyílnak meg – így a felhasználó a cikk olvasása közben is a Facebookon belül tölt el időt.

 

Hasonló szabályozás az ausztrál, konzervatív Scott Morrison-kormány akciója előtt felmerült már a brit parlamentben is, hiszen a két kormányzatot nemcsak a közös államfő – a királynő – köti össze, de számos politikai tanácsadó, és Rupert Murdoch ausztrál jobboldali médiacézár birodalma, a NewsCorp is, ami számos ausztrál, brit és amerikai médiát birtokol.

 

A brit Lordok Háza már egy 2019 februárjában elkészült, parlamenti bizottsági jelentés után javasolta, hogy mindenképpen rá kell kényszeríteni a Facebookot, hogy ha már a hirdetési piacot a markában tartja, ezért cserébe kompenzálja az újságírók munkáját.

 

A kritika ezekkel a próbálkozásokkal szemben mindig az volt, hogy csak egy szűk keresztmetszetben, a nagy médiacégek tulajdonosainak érdeke szerint szabályozná a Facebook tevékenységének egy nagyon kis részét.

 

Mindezt az ausztrál kormány úgy próbálta meg kivédeni, hogy a kis hírportálok tucatjainak a Facebook külön hírmegosztó programjába való bevételéről kötött elvi megállapodást Zuckerbergékkel. A 2019-es brit jelentés azonban jóval tovább megy: a brit trösztellenes törvényt és szigorú, a GDPR-hez mérhető adatvédelmi szabályozást is javasolt a nagy céggel szemben.

A vizsgálat trösztellenes eljárás-részét végül éppen pár napja, március 19-én kezdték el a brit szabályozóhatóságok, tehát ezek után derülhet ki, pontosan milyen intézkedések várhatóak náluk az ügyben.

 

Mi történt az Egyesült Államokban?

 

A nagy techcégek szabályozásának elsődleges terepe és fő laboratóriuma persze továbbra is az Egyesült Államok maradt, hiszen a Googlenek és a Facebooknak is itt, Kalifornia államban van a globális székhelye, és itt is alapították őket amerikai állampolgárok. Noha sokáig innen jöttek a leginkább átfogó tervek a Facebook megregulázására, például Elizabeth Warren szenátortól, a Trump-kormányzat egészen legutolsó évéig érdemben semmit nem tett az ügyben. A Google néhány más, szélsőjobbos techvállalkozó segítségével ráadásul még kormányzati megrendeléseket is kapott, például ők is segítettek „okos határfalat” építeni Trumpéknak Texasban és Új-Mexikóban.

 

Aztán a választások előtt megjelentek Trump bejegyzései alatt, fölött és mellett a figyelmeztetések arról, hogy álhíreket oszt meg. Ez már túl sok volt az elnöknek, aki utolsó hónapjaiban bele is kezdett volna az 1996-os Kommunikációs Tisztességről szóló törvény sokat vitatott, 230-as paragrafusának eltörlésébe. A törvényalkotó eredeti szándéka itt az volt, hogy a jogi felelősséget a felhasználókra hárítása, majd önszabályozó tevékenységre kényszeríti az internetes cégeket. Nyilván akkor inkább gondoltak az kilencvenes években uralkodó AOL-ra vagy a Yahoo-ra, mint az azóta kialakult, gigantikusra nőtt Google-Facebook-Amazon hegemóniára, amikor mindezt leírták.

 

Ez a Bill Clinton idején született szabályozás Washingtonban régóta vita tárgya, mivel az akkor gyerekcipőben járó internet körülményeit figyelembe véve

 

kimondta: egy internetes szolgáltató nem felelős a szolgáltatásai segítségével közzétett tartalomért az USA-ban, azért csakis az eredeti szerző kérhető jogi úton számon.

 

1996 után ezt a jogi passzust úgy tartották számon, mint „a 23 szót, ami megteremtette az internetet”, tehát a szabad információmegosztás és kommunikáció első platformját.

 

A 230-as paragrafus vezetett tulajdonképpen ahhoz, hogy a nagy techcégek mindig el tudták kerülni a felelősséget azért, mivel kampányolnak, vagy milyen tartalmakat osztanak meg a közönségük előtt a felhasználók és politikusok. Trump 2020 decemberében megpróbálta elérni, hogy a törvényt visszavonják, de ebből végül csak egy elnöki rendelet lett, ami jelentősen korlátozta azt.

 

Trumpot hamarosan felváltotta azonban Joe Biden elnök. Az őt sikeresen a Fehér Házba juttató Demokrata Pártot pedig az USA-ban is úgy tartják számon, mint a nagy techcégek első számú barátját, irgalmatlan lobbipénzeiknek fő címzettjét. Ennek ellenére a demokraták 2016 óta politikailag jóval inkább megszenvedték a Facebook és Google szélsőjobbolali hírbuborékait. A fellépés azonban Bidenék részéről inkább tűnik gazdasági és versenyjogi alapúnak, mint a Trump által erőltetett szólás- és véleményszabadság-alapú megközelítések.

 

Az, hogy ilyen irányba fejlődhet tovább a nagy techcégek szabályozása az Egyesült Államokban, még csak nem is teljesen a kormányoktól függ, hanem a bíróságoktól.

 

Az látszik ugyanis, hogy 2020 utolsó hónapjaiban főleg a tisztességes piaci versenyjog megsértésével vádolták a Facebookot azok, akik egyszerre bírósági ügyeket indítottak ellenük. Az ezekben az ügyekben előbb az állami, majd szövetségi bíróságok által kimondott ítéletek vezethetnek végül el egy olyan törvénytervezet megalkotásához, amelynek a legjobb esélye lehet arra, hogy a Kongresszusban és a Szenátusban is mindkét pártból elég szavazatot szerezhessen.

 

Ennek egy nagyon fontos lépése, hogy – még ugyancsak a Trump-kormányzat alatt, és ugyancsak 2020 decemberében –

 

a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság is pert indított a Facebook ellen illegális gazdasági monopólium fenntartásának vádjával.

 

Az ügy arra utal, hogy ha lesz bármiféle Facebook- és általános big tech-szabályozás az USA-ban, szövetségi szinten az mindenekelőtt eddig titkolt technológiája és platformjainak struktúrája megosztására kényszerítené őket a versenytársak felé, a monopólium kötelező feldarabolása pedig egy ilyen szabályozásra, törvényre alapulhatna majd Amerikában.

 

Na és mit csinál az EU?

 

Jó kérdés. Hasonlóan a nagy techcégek elleni amerikai akciókhoz, 2020 december 17-én az EU is meglengette a szabályzói pálcát a Facebook és Google irányába. Az Európai Bizottságban ennek az offenzívának a fő felelőse Thierry Breton belső kereskedelemért felelős biztos és Margarethe Vestager, aki a digitális kihívásokért felelős alelnök (mindketten a liberális Renew frakcióban politizáltak bizottsági munkájuk előtt).

 

MARGARETHE VESTAGER 2017-BEN A LISZABONI WEB SUMMITON, AKKOR MÉG AZ EU VERSENYJOGI BIZTOSAKÉNT. FOTÓ: WIKIMEDIA COMMONS / WEB SUMMIT

 

Breton és Vestager ekkor mutatták be az első terveket a nagy techcégek szabályozására, amelynek

 

az USA-tól vagy a brit-ausztrál csapásiránytól merőben eltérően két, egymástól elválasztott fő törvénykezési és szabályozási iránya lenne:

 

a digitális szolgáltatások fogyasztóvédelmi szabályozása (Digital Services Act - DSA) és a digitális piaci versenyszabályozás (Digital Markets Act – DMA).

 

A munka a tervek bejelentése után most az EP-bizottsági szakaszban tart – de az Azonnali európai parlamenti forrásai szerint akár 2023-2024-ig is alapvetően meghatározhatja az Európai Parlament munkáját. A kétágú szabályozással éppen az lenne a Bizottság célja, hogy a két problémacsomagot – a fogysztóvédelmit és a versenyjogit – a nagy platformokkal kapcsolatban teljesen különválassza.

 

A fő különbségnek egyelőre az tűnik, hogy a DSA hangsúlyossága miatt

 

az EU elsősorban fogyasztóvédelmi szempontból fogja megközelíteni például a Facebook vagy az Amazon szerepét,

 

és a „digitális fogyasztói biztonságra”, „innovatív környezetre” szeretne Vestager tervezete fókuszálni. Mindebbe sokminden belefér: akár a WhatsApp és a Messenger technológiájának szabadjogossá tételéről is szó lehet, de olyan alapvető regulációk is az asztalra kerülte a DSA-val, mint hogy az online vásárlásnál legyenek irányadók az offline vásárlásra vonatkozó törvények.

 

Alapvetően eddig is ezen az úton járt az EU-s szabályozás: a 2018-as GDPR – az Unió adatvédelmi rendelete – például már ugyancsak a személyes adatokhoz való jogot próbálta fogyasztóvédelmi eszközökkel érvényesíteni. A Netflixen megjelent, Facebookról és a nagy techcégekről szóló dokumentumfilmben azonban éppen a cég dolgozói nyilatkoztak úgy, Zuckerberget a GDPR egyáltalán nem zavarja, mivel egyszerűen nem képes az EU olyan eszközöket teremteni, amivel szankcionálhatná is, ha azt nem tartják be.

 

Így maradtak a minden weboldalon kötelezően leokézandó „hozzájárulási nyilatkozatok” ahol eldönthetjük, milyen böngészési, egyedi adatokat osztunk meg – de arról már aligha dönthetünk, hogy egyáltalán szeretnénk-e bármilyen adatot megosztani.

 

Ennél komplexebb tervezetnek tűnik a készülő DMA-szabályozás:

 

ez a nagy techcégek gazdasági jogállásával foglalkozna. A DMA-ról még jóval kevesebbet tudunk, mint a DSA-ról, és EP-források szerint még az sem igazán eldöntött kérdés, hogy a két digitális bizottsági csomagot a belső piaccal foglalkozó INCO-bizottság, a jogi kérdésekkel foglalkozó JURI-bizottság, az emberi jogokra fókuszáló LIBE-bizottság, esetleg adóügyi és gazdasági bizottságok is tárgyalják-e majd. A monpóliumhelyzettel a DMA viszont – ismét az amerikai kereskedelmi hatósággal, vagy az ausztrál kormánnyal szemben – megelőző jelleggel és a jövőre nézve foglalkozna, itt korlátozná a versenyjogi visszaélések lehetőségét.

 

Az, hogy a javaslatcsomagot ilyen formán két fő- és számos más alrendszerre osztották fel az EP-ben, lényegében azt a célt szolgálja, hogy

 

nehogy egy óriási, digitális platformokról szóló szabályozásban valamelyik frakció fennakadjon egy kisebb részleten, és emiatt bukjon esetleg el a teljes terv.

 

Így ugyanis több az esélye annak, hogy egyes lényeges részek simábban menjenek át a tagállami konzultáció és az EP-vita szakaszain is.

 

De miről beszélt Varga Judit?

 

A magyar kormányban először Varga Judit igazságügy-miniszter vetette fel hangsúlyosan és tendenciózusan a Facebook hazai „megregulázásának” ötletét. Erről egyelőre még az EU-s terveknél is lényegesen kevesebbet tudunk.

 

A lényeg azonban az, hogy ahelyett, hogy akár a jelenlegi amerikai ügyek vagy az ausztrál kezdeményezés komplexitását magáévá tette volna Varga, a miniszter egyszerűen azt szeretné elérni, hogy ne legyen olyan egyszerű magyar politikusok és felhasználók kommentjeit fellebbezés nélkül törölni, és hogy a szellemi tulajdon szabályai (copyright) is legyenek valamivel szigorúbbak.

 

A törvénytervezet, amelyet Varga minisztériuma nagyjából tavaszra ígért meg, egyelőre tehát pár nyilatkozaton kívül nem ismert.

 

A legrészletesebb kommüniké az, amit Varga Judit még január 26-án fogalmazott meg.

 

„Gyorsabban kell lépnünk az emberek védelme érdekében. Hiszen ma már önkényesen bárki lekapcsolható az online térből bármilyen hivatalos, átlátható, tisztességes eljárás és jogorvoslat lehetősége nélkül. Lekapcsolhatók a pékek, fodrászok, nyugdíjasok, tanárok, kis- és nagyvállalatok, valamint állami vezetők is.”

 

Később sem derült ki sokkal több, csupán annyi, hogy a magyar kormány a szabályozási terveket harmonizálja majd az Európai Bizottság terveivel is, és hogy Varga az ügyben tárgyalni fog például a Google vezetőivel is.

 

Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy kizárólag erre a szűk, szólásszabadsági kérdésre fókuszálna bármiféle Budapesten megírt törvénytervezet.

 

Ahogy az a fentiekből látható: ha a magyar szabályozás tényleg ennyiben merül majd ki, ez kevés lehet ahhoz, hogy a nagy techcégek által jelentett óriási problémahalmazra megfelelő válasz szülessen.

 

NYITÓKÉP: A nagy techcégeklogói / Azonnali-montázs

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Európában máshol is bőven voltak és vannak olyanok, akik úgy lettek kormány- vagy államfők, hogy angolul rosszul beszéltek. Összeszedtünk párat!

A járvánnyal kapcsolatos álhírterjesztésért megítélt érdemrendet így senki nem vette át – a DK miniszterelnök-jelöltje azért nem kell szomorkodjon, meg fogja azt kapni postán.

A szükségállapot meghosszabbítását a parlamentnek is meg kellene szavaznia, de azt kormánypárti képviselők sem támogatják. Magyarországon akár őszig is maradhat a veszélyhelyzet.

Lodban a rendőrség elveszítette a város feletti irányítást. A fellázadt arab lakosok és zsidó szomszédaik a sötét utcán, spontán egymásra támadtak.

Mind a gázai terrorcsoportok, mind az izraeli hadsereg további, súlyos csapásokkal fenyegeti a másikat. A Vaskupola-rendszer működéséről azonban bámulatos videók készültek.

Az utolsó nagy kérdésben is sikerült dűlőre jutnia a hatpárti ellenzéki összefogásnak.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás