Sok óvoda akadályozza a szülőket abban, hogy hatéves kor után még egy évet maradhassanak a gyerekeik

Szerző: Petróczi Rafael
2021.01.11. 13:57

Január 15-én lejár a határidő, ameddig a szülők kérvényezhetik gyermekük plusz egy évi óvodáztatását, egy felmérés szerint azonban a szülők sokszor nem kapják meg az ehhez szükséges tájékoztatást az óvodáktól, és meg is kapják, az sem garancia arra, hogy az óvodák írásos szakvéleménnyel is támogatni fogják őket. De vajon ez tényleg az óvodák hibája, vagy inkább az óvodákat magukra hagyó kormányé?

Sok óvoda akadályozza a szülőket abban, hogy hatéves kor után még egy évet maradhassanak a gyerekeik

Még 2019 nyarán szavazta meg a parlament a köznevelési törvény módosítását, melynek értelmében megváltozott a gyermekek iskolai érettségéről szóló döntés menete. Arról van szó, hogy az adott évben a szeptemberi iskolakezdésig a hatodik életévét betöltő, tehát már törvény szerint tanköteles gyermek esetében hogyan dönthetnek arról, hogy mégis maradhasson még egy évet az óvodában, mert a képességei (amibe beleértendők a testi, pszichés, kognitív és szociális képességek egyaránt) alapján még nem áll készen az iskolakezdésre.

A módosítás lényege, hogy míg korábban a gyermeket mindennap látó óvodapedagógusok (a szülőkkel szorosan kooperálva) feladata volt eldönteni, hogy a gyermek iskolaérett-e, addig

az új szabályozás értelmében ez már az Oktatási Hivatal, illetve az az alá rendelt szakértői bizottság dolga.

Az óvodapedagógusok szakmai véleményét az új rendszerben is lehetőség van becsatornázni az Oktatási Hivatal felé, az azonban nem követelmény, és a végső döntést nem a helyi, hanem a központi szereplők hozzák meg.

És mindezt akkor, ha a szülő azon év január 15-ig, indoklással egybefűzve kérvényezi a plusz egy év óvodai nevelést, amely év augusztus 31-ig gyermeke betölti a hatodik életévét, és tankötelessé válik. A január közepi határidő után nincs mód arra, hogy kérni lehessen a plusz egy évet, illetve az a lehetőség is megszűnt 2020-tól, hogy (az SNI-s, azaz speciális nevelési igényű és a BTM-es (beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségű, az SNI-snél enyhébb) gyerekek kivételével) a szülők a pedagógiai szakszolgálattól kérhessék gyermekük iskolaérettségi vizsgálatát.

Így a szülőknek több, mint fél évvel a tanévkezdés előtt már tisztázniuk kell magukban: készen áll-e a gyermekük arra, hogy iskolába menjen?

Fele-fele arányban kaptak a szülők kielégítő tájékoztatást az óvodáktól

Ilyen körülmények között elengedhetetlen, hogy a szülők minél tájékozottabbak legyenek, és megalapozott döntést hozhassanak: annak kiderítésére, hogy ez idén megvalósul-e, online, nem reprezentatív felmérést végzett a Szülői Hang Közösség. Január 1-10. között 1179 válasz érkezett olyan szülőktől, akik végül kérvényezték végül az Oktatási Hivatalnál a plusz egy év óvodáztatást.

Az eredmények elég kétségbeejtőek: az 1179 válaszadó 15 százaléka semmiféle tájékoztatást nem kapott kapott előzetesen az adott óvodától arról, hogy gyermekük hogyan maradhat még egy évet az intézményben,

39 százalék pedig csupán a hivatali eljárásrendről kapott információt, azaz, hogy az Oktatási Hivatal tájékoztatója alapján milyen határidőkkel és milyen dokumentumokat kell benyújtani a kérvényhez.

A válaszadók 44 százaléka kapott tájékoztatást az óvodáktól pedagógusi szempontból is, azaz – ahogy azt a kutatás vezetője és a Szülői Hang egyik alapítója, Miklós György az Azonnalinak elmondta – arról, hogy mi alapján lehet egy gyermeket iskolaérettnek tekinteni, és hogy az adott gyereknek a pedagógus véleménye alapján javasolná-e, hogy maradjon még egy évet óvodában.

A legnagyobb számban tehát még mindig a megfelelő tájékoztatást kapó szülők vannak, azonban – mint azt a Szülői Hang kiemeli – „ennek az aránynak 100 százaléknak kellene lennie, egyetlen hatéves kisgyermek és szülei sem maradhatna egyedül ebben a helyzetben!”

Sok óvodában nem segítenek a szülőknek szakvéleménnyel, pedig megtehetnék

A tájékoztatás azonban csak egy dolog: az óvodapedagógusoknak (ahogy más szakembereknek is, mint a szakorvosoknak, védőnőknek, gyógypedagógusoknak vagy logopédusoknak) megvan a lehetőségük, hogy kiállítsák a gyermek iskolaérettségéről a szakvéleményüket, amiket a szülő hozzácsatolhat az Oktatási Hivatalnak benyújtott kérvényéhez.

A KÉZÜGYESSÉG CSAK EGY MÉRŐ A SOK KÖZÜL, AMIVEL MEGÁLLAPÍTHATÓ EGY GYERMEK ISKOLAÉRETTSÉGE. FORRÁS: PXHERE

Azonban a felmérés szerint az óvodapedagógusok nagy számban vonakodnak így segíteni a szülőknek: az 1179 szülőnek mindössze 53 százaléka számolt be arról, hogy az óvoda olyan szakvéleménnyel támogatta meg az ügyét, amiben konkrétan leírják a szakmai javaslatot a gyermek óvodában maradásáról. 22 százalék kapott ugyan szakvéleményt, ám abban konkrét javaslat nem szerepelt a gyermek iskolaérettségével kapcsolatban.

A szülők 13 százaléka számolt be arról, hogy ugyan az óvodapedagógus támogatta gyermeke plusz egy évi óvodáztatását, de megtagadta a szülőtől az írásos szakvélemény elkészítését,

és kilenc százalékban történt ez azért, mert az óvodapedagógus szerint már iskolaérett volt a gyerek.

Ahogy a Szülői Hang fogalmaz, a helyzet „elkeserítő” akkor is, ha az óvodapedagógusok mellett a többi szakembernél szerzett tapasztalatokat is figyelembe vesszük: „42 százalékban azt tapasztalták a szülők, hogy a szakemberek nem segítenek gyerekeiknek és nekik írásos dokumentumokkal, pedig egyébként egyetértenek abban, hogy a gyermek érdeke az iskolakezdés késleltetése. 28 százalékban pedig bár egyetértenek, konkrét véleményüket mégsem adják írásban.” A szülőknek így mindössze 30 százaléka nem ütközött akadályokba az igényeinek megfelelő szakvélemény igénylésekor.

A kormány hibája, hogy az óvodák nem tájékoztatnak jól

Adódik a kérdés: miért? Miért nem hajlandóak tájékoztatni egyes óvodákban a szülőket arról, hogy hogyan tarthatják még egy évig ott a gyermeküket? És ha ezt meg is teszik, miért nem tesznek meg mindent a szülők és gyermekek érdekében, hogy ez így is legyen?

A Szülői Hang kutatási összefoglalója szerint ennek hátterében az elégtelen kormányzati információszolgáltatás áll:

sok óvodában úgy értelmezték a jogszabályi változást, hogy az óvoda tulajdonképpen kikerült a rendszerből, és annak már nincsen semmi ráhatása az iskolaérettségről való döntési folyamatra.

A kormány pedig semmit nem tett egyrészt azért sem, hogy az óvodákat bátorítsa a megfelelő tájékoztatás megadására, másrészt azért sem, hogy tisztázza: a gyereket látó szakemberek még mindig készíthetnek szakvéleményt, a szavuk még mindig számít – igaz, hogy mennyit, azt Miklós György elmondása szerint senki nem tudja, mivel az Oktatási Hivatal szempontrendszere a szülői kérvények elbírálásáról nem ismert.

AZ ISKOLA NEM CSUPÁN A GYEREK, HANEM A SZÜLŐ SZÁMÁRA IS VÍZVÁLASZTÓ. FORRÁS: NOVUM KÖNYVKLUB, DÉL-DUNÁNTÚL / FACEBOOK

És még ahol mindezt meg is tették az óvodákban a szülők kérésére – ahogy a Szülői Hang írja –, ott sem mondható, hogy korrekten működne a rendszer: mivel a kormány a plusz egy évi óvodáztatással kapcsolatos eljárást nem szervezte meg jól, „ezzel kapcsolatban nem adott ki világos tájékoztatást és nem adott hozzá sem erkölcsi, sem anyagi támogatást,

a gyakorlatban sokszor az óvodapedagógusok önkéntes munkában, időt, energiát nem kímélve segítették, támogatták a szülői kérvényezést”.

Ahol egy picit jobban működik minden: az alapítványi óvodák

Érdekes ugyanakkor megnézni, hogy fenntartó szerint bizony vannak szignifikáns eltérések abban, hogy mely óvodákban segítették inkább megfelelő tájékoztatással és írásos szakvéleményekkel a szülőket: míg a gyermekeiket önkormányzati óvodákba járattató szülők 41 százaléka kapott csupán saját megítélése szerint kimerítő tájékoztatást gyermekük óvodai maradásával kapcsolatban, addig ez az arány a gyermeküket egyházi óvodába írató szülők esetében 53, az alapítványi óvodák esetében pedig 65 százalék.

Hasonló arányokat találni a szakvélemény-kérések elutasításában is: míg a gyermekeiket önkormányzati óvodákba járattató szülők 29 százaléka nem szembesült akadályokkal a szakvélemény kérésekor, addig ez az arány a gyermeküket egyházi óvodába írató szülők esetében 32, az alapítványi óvodák esetében pedig 47 százalék.

Igaz, a Szülői Hang összefoglalójában nem szerepel, hogy pontosan mennyi szülő és hova járatja a gyermekét: márpedig nagyon nem mindegy, hogy az önkormányzati óvodákban szerzett negatív tapasztalatok mondjuk 900 szülő válaszán alapulnak, míg a kevésbé negatív alapítványi tapasztalatok csupán 100 szülőén.  

Ha ennek ellenére elfogadjuk, hogy az egyházi és alapítványi iskolákban valamivel pozitívabb a helyzet, annak magyarázata Miklós György szerint az lehet, hogy ott egyébként is gördülékenyebb szokott lenni a szülők és az óvoda közötti kommunikáció, és jobb szokott lenni a kapcsolat a szereplők között.

Különösen igaz ez alapítványi óvodákra, ahol a szülők súlyos összegeket fizetnek az intézménynek, amiért cserébe jogos elvárás, hogy az óvoda mindent megtegyen a szülőkkel való jó kapcsolatért,

ani például ilyen helyzetekben mutatkozhat meg.

A Szülői Hang kutatási összefoglalója itt olvasható.

NYITÓKÉP: Szülői Hang / Facebook

FRISSÍTÉS, 17:51: A Szülői Hang cikkünk megjelenése után kiegészítette az összefoglalót azzal, hogy a válaszadók 80 százaléka önkormányzati, 10 százaléka egyházi, 7 százaléka pedig alapítványi óvodába járatja gyermekét. A maradék 3 százalék nem akart válaszolni erre a kérdésre.

Petróczi Rafael
Petróczi Rafael az Azonnali újságírója

A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett politológusként, régi motoros azonnalis újságíró, 2018 júniusától tagja a szerkesztőségnek. Ha nem éppen cikket ír (és nincs járvány), nagy eséllyel egy metálkoncerten tombolja ki magából a hazai közélet fáradalmait.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek