Március végén többek között a pedagógus-szakszervezetek színe-java azon aggódott, hogy ha a kormány kinyitja az iskolákat április 19-én, az intézmények fertőzési gócpontokká válnak. A nyitás – még ha csak részlegesen is – megtörtént, két héttel később viszont csak lassan javuló járványügyi adatokat látni. Önkritikát gyakorolnak-e a nyitást hangosan ellenzők, és mit kéne tenni a teljes oktatási nyitás időpontjához, május 10-hez közeledve? Megkérdeztük.

Senki nem lepődött meg azon, hogy a kormány újra bezár minden iskolát, a digitális távoktatás problémái azonban valószínűleg újra és más formában is elő fognak jönni: a szülők ismét amiatt aggódhatnak, hogy gyerekeik milyen oktatást kapnak, miközben dolgozniuk is kell úgy, hogy az iskolákra egyáltalán nem bízhatják rá őket. Az első iskolazárást könnyelműen kibekkelő tanárok feje is főhet, és az érettségiző diákokat felkészítő tanárok sem lehetnek nyugodtak.

Január 15-én lejár a határidő, ameddig a szülők kérvényezhetik gyermekük plusz egy évi óvodáztatását, egy felmérés szerint azonban a szülők sokszor nem kapják meg az ehhez szükséges tájékoztatást az óvodáktól, és meg is kapják, az sem garancia arra, hogy az óvodák írásos szakvéleménnyel is támogatni fogják őket. De vajon ez tényleg az óvodák hibája, vagy inkább az óvodákat magukra hagyó kormányé?

A fiatalokra mindennél nagyobb hatása lehet a járványnak: a virtuális világukba a felnőttek is betüremkednek, az iskola megszűnhet meghatározó szocializációs közegnek lenni, és rosszul viselhetik, ha a járvány végével újra a klímaromboló kapitalizmus hódít teret. De elég-e mindez ahhoz, hogy megszülessen a V, azaz a vírusgeneráció? Szabó Andreával, az MTA Politikatudományi Intézetének politológusával beszélgettünk.

A Times New Roman nevű román vicces hírportál az egész törvényt megjósolta tíz éve.

Több tucatnyi kisiskolás vonult az utcára, felháborodásukat nyomatékosítva.