+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ágoston Dániel
2021. január 6. szerda, 10:28
Nyolc nap fogvatartás után, óvadék ellenében szabadon engedték Sama’ Abdulhadi palesztin női DJ-t, miután több tucat ember számára tartott bulit a ciszjordániai Nabi Musa területén, ahol Mózes feltételezett sírja is található. Maga a hír legalább annyira érdekes, mint hogy mit mond ez el a technóról.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Magától értetődő, hogy a helyi muszlimok azonnal kiborultak, aminek örvén ki is hívták a rendőrséget némi nemtetszés-nyilvánítás után – hiába állították váltig a szervezők, hogy engedélyük van a rendezvény megtartására. A palesztin turisztikai Minisztérium ugyanis cáfolta az állítást, és azt mondták, a helyszínt a vallásügyi minisztérium felügyeli, úgyhogy a bulit a hatóságok lelőtték, az ügyben a rendőrség nyomozást rendelt el, a 30 éves DJ-t pedig több mint egy hétig fogva tartották.

 

Persze nem eszik olyan forrón a bakelitlemezt! Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy magukból kivetkőzött, bekábítószerezett fiatalok betörtek a hitükben békésen merítkező hívők közé, majd felpattintották a lemezjátszókat Mózes sírjára, hogy azt használják keverőpultnak, tegyük hozzá, hogy a Beatport (amely világ egyik legnagyobb elektronikus zenei webáruháza) négyrészes programsorozatának egy következő etapjáról volt szó, amit egy hostel belső udvarába szerveztek – ami 

 

történetesen ugyanazon a telken fekszik, mint ahol elvileg Mózes.

 

Egy ottani forrás azt is megerősítette, hogy a palesztin turisztikai minisztérium által is turisztikai látványosságnak szánt helyszínen (amit egyébként nemrég újítottak fel ötmillió eurós ENSZ-támogatással) korábban rendszeresen voltak már esküvők, születésnapok, zenei, illetve egyéb kulturális programok, így vélhetően ennek örvén álltak bele a szervezők abba a rendezvénybe, ahol Sama is fellépett.

 

A helyi muszlimok egy része viszont nagyon úgy gondolta, kegyeletsértés ilyen zenét játszani Mózes feltételezett nyughelye mellett, ezért tiltakozásul betörtek a területre, nekiálltak szétbarmolni a hostel berendezését, majd azt áhítattal elkezdték bedobálni az udvarba.

 

Mindezt azért volt fontos részleteiben is megemlíteni, mert a reakciók a hír kapcsán a világ nyugati felén is sok esetben abban merültek ki, hogy „minek ment oda”, a techno amúgy se zene, Palesztináról meg hát tudjuk, milyen hely, szóval nem kellett volna okoskodni, azt’ akkor nem lett volna galiba se nem.

 

Csak hát az a helyzet, hogy szó nem volt blaszfémiáról, provokációról, vagy bármi ilyen jellegű szándékról. Ilyetén a rosszalló mömmögés azon, hogy mégiscsak egy szent helyen tartottak bulit, egy duplán konformista, szervilis és közönséges stréber derpegés. Mert bár nyilvánvaló, hogy

 

Ciszjordánia nem egy középkorban rekedt törmelékhegy, hiszen a vallási buzgalomtól hisztiző tömegen túl pezsgő kulturális élet van ott

 

– női techno DJ-nek lenni mégis olyan vállalás egy országban, amit úgy hívnak, hogy Palesztina, aminek súlyáról valószínűleg gőzünk nincs jó dolgunkban, a Lajtától innen.

 

A techno ugyanis többnyire olyan dolog ott, amit általában még csak nem is értenek (itthon sem, nemhogy ott), pláne, hogy az egyetlen zene, amit kis túlzással tényleg hajlandóak elfogadni, az a lakodalmi arab zene a rádióból, meg a müezzin óbégatása a minaret tetejéről. Vagyis egy olyan országról beszélünk, ahol önálló nőként technót játszani tulajdonképpen istenkáromlás, és nem túlzás: simán életveszélyes.

 

Így valószínűleg egyikünkben sincs annyi bátorság, mint ebben a nőben, aki techno DJ-ként képviseli a XXI. századot a VII. század ellenében, kitéve magát annak, hogy elviszik a hatóságok, meghurcolják – mindezt azért, mert babonás emberek szerint nem lehet DJ-szettet adni egy helyen, aminek a környéke szerintük varázsporral van körbehintve, s ahol állítólag, úgymond, talán, feltételezhetően Mózes fekszik. A szuperérzékeny lelkű, ámde klasszikusan áldozathibáztató nyugatiak egy része pedig gondolkodás nélkül osztozik ezen a véleményen.

 

Szerencsére nem általános a jelenség, ugyanis Sama’ szabadon engedésére több, mint százezer aláírás gyűlt össze, amely petíciót többek között Brian Eno, Chris Liebing és Charlotte de Witte is aláírt.

 

És ha már itt tartunk: a végtelen érzékenységünkben, hogy még a végén megsérül Mahmúd bácsi hite, meg amúgy is minek mentek oda tuctucolni, ha tudták, hogy ott nem divat az elektromos zene: a techno véletlenül nem Isten zenéje azáltal, hogy az ő nagyobb dicsőségére teremtett emberek hozzák azt létre? Meg amúgy mi a bánat történik, ha ott, ahonnan elvitték Sama-t, zene szól és emberek táncolnak? Kikel Mózes a sírból? Vagy még a végén lesz 30 fiatal, akik jól érzik magukat két rakétakonfliktus között?

 

Baromi jó lenne, ha a technóból nem csak annyit értenénk meg, hogy jól be lehet pakolni a veretikült erre a zenére, ugyanis

 

a techno elsősorban igenis politikai töltetű, lázadó zene. Mindig is az volt.

 

Az volt Detroitban és most is az Grúziában, Ukrajnában, vagy épp Palesztinában. Akik pedig ezzel a szubkultúrával azonosítják magukat, azoknak tán érdemes lenne utánanézni a műfaj történelmének, mielőtt még úgy éreznék magukat, mint egyszeri melegjogi aktivista a Magyar Szigeten, fordított esetben.

 

Olvasnál még Ágoston Dánieltől? Itt megteheted! Vitáznál vele? Írj!

 

FOTÓ: Gwael Desbont. Sama / Facebook

 
comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ha nem nő meg az AstraZeneca vakcina elfogadottsága, kérdéses, hogy Németországban tartható lesz-e az oltási kampány menetrendje.

Az 1703-ban alapított Wiener Zeitungban kötelező jelleggel állami és gazdasági hirdetmények is megjelennek. Ennek vetnének véget.

Akik tavaly lettek nagykorúak és a járvány miatt lemaradtak erről, azok idén csaphatnak le ezekre.

Perón úgy foglalta össze karrierjét, hogy első elnökségét az apáknak, a másodikat az anyáknak, a harmadikat pedig a gyermekeiknek köszönheti.

Korábban egyszer már elkezdték a tanügyi alkalmazottak beoltását, de mivel kevés oltóanyag érkezett, ezért le kellett állítani a projektet. Most nagyon belehúznának.

A parlament nemzetbiztonsági bizottságát elnöklő jobbikos Stummer János azt állítja: titkos alagutat építtetne magának Orbán Viktor a Puskás-stadionba. A kormányzat szerint ez nem teljesen van így.

Václav Klaus az egyik legismertebb kritikusa a koronavírus elleni intézkedéseknek.

A hét kérdése

Arról még senki sem beszélt, hogy ezeket pontosan mire is lehetne felhasználni, azt viszont tudjuk, hogy jönnek. Dönts te!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

A Helyzet-interjúban vendégünk Miklósy Krisztián synthwave zenész, akivel kitárgyaltuk, hogyan válik valósággá lassan a nyolcvanas évek sci-fijeinek retrofuturizmusa. Podcast!

Hogyan hat a klímaváltozásra a CSOK Vági Márton szerint? Csalár Bence divatblogger pedig a magyarok ízléséről, a divattal való kapcsolatukról és a magyar vidék divatjáról mesélt. Podcast!

Szálinger Balázs költővel beszéltünk, aki elmondja, miért vonult ki a városból és a Facebookról, és mi köze a költészethez a verses reklámoknak és Krúbinak.

Van-e a magyar politikában még élet Facebook nélkül? Ezt a kérdést vitatjuk meg az elején! A második fele: meglepetés!

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

Twitter megosztás Google+ megosztás