A járvány után már a technó sem a régi

Elektronikus zenei téren elvérzett a nyitás. Akik el is mentek a diszkóba, azok is úgy ácsorogtak a tánctéren, mint szűz fiatalok a swingerklubban.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Még mindig érzem a hétvége megpróbáltatásait. Múlt hét pénteken ugyanis mégiscsak az első olyan hétvége kezdődött, amikor már hivatalosan is lehetett bulizni, amit szinte az összes szórakozóhely meg is ragadott. Mindezt én abból a szerencsés perspektívából is figyelhettem, hogy fellépőként voltam meghívva szombaton Balatonfüredre – de amúgy is biztosan kimozdultam volna a hétvégén.

A járvány után már a technó sem a régi

Ennek eredményeként a szombatból pillanatok alatt hétfő lett, a szervezők pedig hamar meg is osztották egymással nagy kapkodva a járvány utáni bulik első nagy tapasztalatait, amik igen vegyesek voltak. Ha az általam leginkább preferált terepet veszem szemügyre, azt kell mondani, hogy

Ezeken a bulikon ugyanis Budapesttől Kecskeméten át Szegedig nagyjából párszáz ember vett részt, noha úgy tűnt, hogy ez a közeg lesz az első, amely úgy fog kirontani a lezárásokból, mint egy elszabadult rinocéroszcsorda. Füreden nagyjából 120 ember volt a szórakozóhelyen, ahová hivatalos voltam, noha legalább kétszer ennyien is beférnének a klubba. Kecskeméten szintén nem kerültek beváltásra a katarzis reményei, de Győrben és Budapesten sem. Mármint elektronikus zeneileg. Az úgynevezett mainstream helyek ugyanis remekül mentek, az Ötkert előtt kígyózott a sor, ahogy a Kobucinál is, és Pécsett is csinos létszámról számoltak be az ottani kollégák.

Na de mi a bánat lehetett akkor a hiba?

+ Először is az, hogy hónap végére esett a nyitás, amikor az ember akárhogy is, de jobban figyel már a kiadásaira.

+ Másrészt elektronikus zenei fronton nem szabad elfelejteni, hogy két hét múlva lesz egy óriási technofesztivál, így akik ezt a műfajt preferálják, alighanem ott szeretnék elkölteni a nagyobb lóvét.

+ Harmadrészt ezen a pénteken is lesz egy jó nagy gyárépületi buli, ami szintén jó eséllyel elvett a nyitás lendületéből.

+ Nem mellesleg nincsenek turisták, az itt élő külföldiek még mindig csak nehezen tudnak oltáshoz jutni, a diákokat meg a vizsgaidőszak nyomasztja, ha nem mentek már épp haza.

+ De ami sokkal érdekesebb, az nem a történet mögött meghúzódó Gyurcsány-szál, hanem az, hogy rengeteg (úgy értem, hogy tényleg sok) olyan bulizni vágyóval beszéltem, akik egész egyszerűen azért nem tudtak elindulni, mert vagy nem jött meg a védettségi igazolványuk, vagy nincs ügyfélkapujuk, így nem is tudnak bejelentkezni az EESZT-applikációba, hogy igazolhassák az oltottságukat. Többen pedig egész egyszerűen nem oltották be magukat, mivel nem akarják. Utóbbiak pedig érthetetlen módon negatív teszttel sem mehetnek be sehova.

Valószínű persze, hogy idővel ez is beáll, mint a hátam vasárnap reggelre, ahogy haladunk előre az oltottsággal és a vírus visszaszorulásával. Egyelőre viszont még az volt azt érzésem, hogy az emberek nem nagyon lendültek bele a dologba, s

Hey DJ, play my favorite song

Nyilván új a helyzet mindenki számára, még akkor is, ha valójában ugyanazt kell csinálni, mint egy évvel ezelőttig minden hétvégén. Mondani persze könnyű, hiszen én magam is úgy álltam a keverőpultban, mint érettségi előtt az egyszeri gimnazista. Előttem a keverőpult, fejemben az elképzelés a zenék sorrendjéről, szívemben elszántsággal vegyes izgalom, ezeknek összességét pedig

Az utóbbi nyolc hónapban ugyanis legjobb esetben is csak pár kamerának tudtam zenélni, amelyek nem igazán hebrencskedtek a felvételek során, így nem is nagyon jött élő visszajelzés a kommenteken túl, amelyek a streamek során érkeztek. S bár ezek a kommentek jó érzéssel töltik el a zenészeket, hiszen a legtöbb bátorító és szimpatizáló hozzászólás, azért ezt nem lehet még csak összehasonlítani sem azzal, amikor egy kiállás után nekiáll őrjöngeni a tömeg.

Persze kicsiben és ömlesztve újraéltem mindent, amit egy DJ újraélhet: a kérdést, hogy „szia, Tiësto van-e”, az eszméletvesztésig ittasodott vendég elestének látványát, a majdnem elhagyott gázsit és a világot 10 percben megbeszélni kívánó embereket is. 

Mindezek azonban a legkevésbé sem voltak csalódást keltő helyzetek, sokkal inkább azt éreztem, hogy

Például a szórakozást illetően. 

A szerző dj, az Azonnali podcastjének egyik házigazdája, és ha ismerős a szöveg, az azért van, mert már megkaptad a Reggeli feketében. Ha nem jár még neked a hírlevelünk, iratkozz rá fel!