A Google és a Microsoft a magyar oktatás megmentői, nem pedig ellenségek

Nem a nagy techcégek jelentenek kockázatot a magyar nemzetgazdaságra, hanem a Deutsch Tamás-féle Digitális Oktatási Stratégiára költött közpénz.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

„Külföldi nagyvállalatok markában van a magyar oktatás” – szörnyülködik az Index, mivel a járvány miatti távoktatás nagyrészt a Google és a Microsoft eszközein keresztül történik. Azt az állítást, hogy ezek a cégek monopóliumként működnének, éppen a felsorolás cáfolja, hiszen két céget említ, ezeknek pedig bármelyik eszközét, illetve eszközeiknek bármiféle variációját használhatják a tanárok és a diákok. (Az állami monopóliumok esetén hány választási lehetőségünk van?)

Ahogy egy cikkben megszólaló informatikus kifejtette: „Az, hogy a magyar digitális oktatás külföldi nagyvállalatoknak van kiszolgáltatva, nemcsak adatvédelmi szempontból problémás, hanem nemzetgazdasági kockázatokat is rejt magában.”

egyre többön Windows 10, ami – a gyártó sem tagadja – folyamatosan gyűjti adatainkat. A legtöbb helyen, otthon, hivatalokban is a Microsoft irodai programcsomagját használják. A legtöbb mobiltelefon Androidot futtat, amelyre csak Google-regisztrációval lehet alkalmazásokat letölteni, Gmailen levelezünk, a Google Drive-on tároljuk adataink egy részét.

Az, hogy egy csomó különböző célú Google-alkalmazás (vagy éppen Microsoft) és szolgáltatás együttműködik, a kényelmünket szolgálja. Aki ma a Google Tantermet vagy a Microsoft Teams-t használja, semmilyen új információt nem tud adni magáról. Ráadásul mindkét céggel felhasználási szerződést kötöttünk, amivel visszaélés esetén bírósághoz fordulhatunk.

Nemzetgazdasági kockázatokat rejt magában, mondja emberünk, „a monopolhelyzetben lévő cégek ugyanis bármikor dönthetnek úgy, hogy a megnövekedett érdeklődés miatt ingyenes szolgáltatásaikat fizetőssé teszik, erre pedig semmilyen nemzetállami ráhatásunk nincs.”

De tényleg olyan magától értetődő, hogy ez a két cég „monopolhelyzetben” van? A Digitális Oktatási Stratégia kidolgozásáról 2015 végén döntött a kormány, fejlesztését pedig Deutsch Tamásra bízták. Mindezek után idén márciusban az iskoláknak egyik napról a másikra kellett úgy átállniuk a digitális oktatásra, hogy ebben az állam szinte teljesen magukra hagyta őket.

Rengeteg különböző egyéb eszköz is van az interneten ingyen vagy alacsony összegért, amelyeken gyakorlófeladatokat lehet készíteni, számon lehet kérni, ellenőrizni lehet, oktatási célú játékokat lehet létrehozni. A tanárok hálózata is beindult – aki talált egy jó eszközt, azt ajánlotta másoknak, akinek volt egy jó módszere, megosztotta a kollégákkal a know-howt.

Abban, hogy ma a távoktatás egyáltalán működik, mindenekelőtt a tanároknak van óriási szerepe, de ne fitymáljuk le a Google és a Microsoft érdemeit sem. De ne hagyjuk szó nélkül azt sem, hogy azért az állami vezetés is elkészítette a Kréta elektronikus napló mellé a Digitális Kollaborációs Teret (a mélymagyar kormány nevezhette volna akár együttműködési térnek is). Ez a Google Tanterem kisebb és savanyúbb változata, amely a Tanárblog szerzőjének bejegyzése szerint aligha tudja felvenni a versenyt a nagy amerikai konkurensekkel. 

Azt sem hiszem, hogy a Google vagy a Microsoft egyszer csak fizetőssé teszi a ma ingyenes szolgáltatásait.

A szerző nyelvtanár és fordító. Vitáznál vele? Írj!