Nem fair érettségit tartani úgy, mintha a távoktatás meg sem történt volna

Gyenge Dániel

Szerző:
Gyenge Dániel

2021.01.14. 16:16

Kiemelten fontos lenne a tananyag elsajátításához a tanárok személyes mentorálása és segítsége. Az, amit előttünk minden évfolyam megkapott, és remélhetőleg az utánunk következők is megkapnak majd.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Végzős gimnazista vagyok, hat év telt el azóta, hogy a gimnázium falai közé léptem. Sok más diákhoz hasonlóan hosszú utat jártam végig sok megpróbáltatással, de mindig magabiztosan vártam, hogy az érettségi vizsgán túllépve elkezdhessek egyetemen tanulni.

Aztán tavaly jött a koronavírus-járvány, és a kormány – először márciusban, majd novemberben ismét – úgy döntött, hogy az oktatás digitális keretek között folytatódjon tovább.

A távoktatás pedig mindent felborított,

az iskolapadban való tanulás pedig hirtelen a múlt részévé vált, számomra sem kis nyűgöt okozva. Véget értek a tanórák, ahogy ismertük őket, a személyes diskurzusok, és a kapcsolatainkat is csak korlátozottan tudtuk és tudjuk a mai napig fenntartani.

Dacára a technikai eszközök nyújtotta lehetőségeknek és a pedagógusok empátiájának, lehetetlen kihívásnak tűnt, hogy teljes mértékben átálljak erre a speciális helyzetre. A digitális oktatás pszichésen rendkívül megviselt: a kiszolgáltatottság, az elveszettség, a tehetetlenség állapotába kerülve a kezdeti lelkesedésem is fokozottan lanyhult, annak ellenére, hogy nap nap után – összeszedve minden energiámat és munkabírásomat – én is igyekszem lépést tartani a tanmenettel.

Hiába a digitális vívmányok:

a természetes állapot minden diák számára az, hogy osztályteremben ülve, a tanárral személyes kontaktust ápolva sajátítja el a tananyagot,

és hogy így zajlik a számonkérés is. Másrészt a személyes közösségi jelenlét által mindenki kisebb-nagyobb részben be van vonva a közös munkába: csak nagyon ritkán fordul elő az, hogy valaki teljesen leszakad a csoporttól, vagy lemarad, elveszik.

A közoktatásban töltött tizenkét év személyes jelenléte után pedig

a digitális oktatás továbbra is teljesen életidegen dolognak tűnik.

Úgy gondolom, ezzel nem csak én vagyok így – ezt bizonyítja az a 2021-es érettségi eltörléséért, egy érettségiző diák által indított petíció, amit eddig csaknem 30 ezren írtak alá. Az aláírók közül számos diák hiányolja hagyományos órákat, és sokan félünk attól is, hogy az előttünk álló sorsdöntő megpróbáltatáson nem tudunk megfelelően helytállni.

A kormány azonban a diákok hangját figyelemre sem méltatva tört lándzsát az érettségi vizsgák megtartása mellett a pozitív járványügyi adatokra hivatkozva, és arra, hogy a tavalyi érettségi vizsgák során sem alakultak ki járványgócpontok. Azonban nyers statisztikai adatokra hivatkozva nem bagatellizálhatjuk el az érettségi jelentőségét. Az, hogy a vizsga hogyan sikerül, diákok ezreinek a jövőjére van hatással.

A petíciót aláírókhoz hasonlóan én is kiemelten fontosnak tartom az érettségi vizsgák által számonkért tananyag elsajátításához a velünk évek óta együtt dolgozó tanárok személyes mentorálását, és segítségét.

Azt, amit előttünk minden évfolyam megkapott, és remélhetőleg az utánunk következők is megkapnak.

Katasztrofális következményekkel járna az, hogyha a digitális tanrend mellett kellene keresztülverekedni magunkat egy hagyományos módon megtartott érettségi vizsgán. Szemben a tavaly érettségizettekkel, akik vélhetően márciusra már tanáraik segítségével felvértezték magukat a kellő tudásanyaggal, nekünk a tavaly őszi félévében is megfelelő oktatási környezet nélkül kellett helytállnunk.

Hiába nyitottak ki újra a nyári szünetet követően a középiskolák, az érettségit megelőző felkészülési időszak hajrájában újra bezártak, aztán egészen január 11-ig azzal hitegettek minket, hogy a jövő félévtől visszatérhet minden a normális kerékvágásba, és az érettségi vizsgának is a tavalyi végzősökhöz hasonlóan futhatunk neki.

Aztán kiderült: február elsejéig meghosszabbították a szigorításokat, és továbbra is zárva marad az oktatás megszokott, a tanulásra valóban alkalmas tere:

az iskola.

Ráadásul a digitális oktatásban eltöltött hat hónap hiányosságait még az iskolakinyitás esetén is csak nagy nehezen lehetne megfelelően pótolni.

Ezért végzős diákként azt mondom:

a kormány a tavaszi érettségi vizsgákat törölje el,

vagy halassza el annyival, hogy biztonságosan fel lehessen készülni. Az érettségit megelőző időszak mindenki számára nehéz pszichésen. A személyes kapcsolatok hiánya miatt sokan bizonytalan úton tévelygünk, és nekem például ezen a ponton fogalmam sincs arról, hogy elegendő tudással rendelkezem-e ahhoz, hogy sikerrel abszolváljam az érettségi vizsgákat. Ilyen körülmények között egyszerűen nem lenne fair úgy megszervezni az érettségi vizsgákat, mintha mi sem történt volna.

A szerző diák. Olvasnál még Gyenge Dánieltől? Itt megteheted! Vitáznál vele? Írj!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek