„Menj, és vétkezz csak tovább” – üzeni az ügyészség Hajdú Péterrel

Aki góréként lop, sikkaszt, csal, az egy ideig utána nem lehet góré – szól az általános elv. És ez az, amit most a sarokba hajított az ügyészség Hajdú Péter kedvéért.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Az elmúlt napokban sokan kommentálták felháborodottan, hogy Hajdú Péter közel 300 milliós költségvetési csalásban bűnösnek találva sem kerül börtönbe. Morálisan teljesen érthető, hogy

A hazai joggyakorlatban azonban korántsem példátlan, hogy egy priusszal nem rendelkező, az okozott kárt megtérítő gazdasági bűnelkövető csupán felfüggesztett büntetést kap. Az ítéletnek nem ez az igazán sötét, meg- és kimagyarázhatatlan része. Hanem az, hogy Hajdú továbbra is büntetlen előéletű maradhat.

Persze azért bőven elgondolkodtató az is, hogy tíz évvel ezelőtt a Hajdúék által a költségvetésnek okozott kár nagyjából negyedéért Zuschlag János nyolc és fél év letöltendőt kapott, és ebből hatot le is ült. Pedig 50 milliót ő is visszafizetett. Persze az is igaz, hogy a szocialista ifjúsági vezető politikus volt, és a vád szerint bűnszövetségben követte el a csalást.  

Szóval az, hogy a tévés nem kerül rács mögé, erkölcsileg lehet felháborító, a rezsim elitjéhez tartozása miatt lehet gyanús, de jogilag aligha támadható. Ezt mondja a Blikk által megkérdezett jogász is, aki azzal magyarázza a döntést, hogy „az elkövetett bűncselekmény hatása a társadalomra csekély mértékben veszélyes, annak köszönhetően hogy a terhelt a vádirat benyújtásáig a vagyoni hátrányt megtérítette”.  

Megfelelő jogi felkészültség híján abba most nem mennék bele, miért is alacsonyabb a társadalmi veszélyessége egy lebukott, de gazdag bűnelkövetőnek, aki képes visszafizetni az elcsalt pénzt, mint egy szintén lebukott csórónak, akinek nincs erre pénze. Van azonban az ítéletnek egy olyan része, amely biztosan nagyobb veszélyt jelent társadalmunkra, mint az elkövetett bűncselekmény. Csakhogy ez nem a kiszabott szabadságvesztés mértéke, vagy felfüggesztése.

Aki fehérgalléros bűnözésre adja a fejét, annak az egészen kirívó és speciális esetektől eltekintve nem kell attól tartania, hogy hosszú évekre, évtizedekre börtönbe kerül. Ezt is sokszor érezzük igazságtalannak, de közben sokkal jobbat sem tudunk kitalálni. Hiszen ha lemondunk a testi fenyítésről, csonkításról, vagy kivégzésről, akkor megtorlásként csak a szabadságvesztés marad. Ezt azonban arányosan kell kiszabni: egy hétpróbás svindler – még ha emberek százait, vagy egy egész országot is tett tönkre – nem kaphat annyi büntetést, mint aki nyereségvágyból, vagy perverz vágyai által hajtva képes szándékosan, különös kegyetlenséggel kioltani egy másik ember életét.

A gazdasági bűnöző a jogszabályok áthágásával elsősorban nem a szabadságát teszi kockára – hanem a státuszát. Az esetek nagy többségében ahhoz, hogy valaki ilyen törvénytelenséget kövessen el, döntéshozó helyzetben kell lennie. Nem véletlen, hogy a bíróság eltilthat foglalkozástól (így a cégvezetéstől is), ahogyan az sem, hogy gazdasági társaság vezető tisztségviselője nem lehet az, aki jogerősen szabadságvesztésre ítéltek.

amikor az első tárgyalási nap előtt a Polt Péter-féle ügyészség megegyezett Hajdú Péterrel: 280 milliós csalás után nemhogy a cégvezetéstől nem tiltják el, de még előzetes mentesítést is kap, vagyis hivatalosan nem lesz priusza. Így továbbra is vezérigazgató lehet Mészáros Lőrinc volt feleségének médiacégében. Ez a két mondat így együtt jelenti ebben az ügyben az igazi botrányt.

A verdikt jogi minőségének megállapítására a szakemberek hivatottak. Az azonban egyértelmű – és alighanem fontosabb is –, hogy mit üzen a társadalomnak. Ez a minden létező érdemi következménytől (az ötmilliós bírságot Hajdú Péter esetében talán ne tekintsük annak) mentesítő ítélet nagyjából olyan, mintha Krisztus a kövezéstől megmentett bűnös asszonynak azt mondta volna: „Menj és vétkezz csak tovább!” De még hozzátette volna azt is: „De csak akkor, ha a farizeusok haverja vagy.”

Balogh Gábor újpesti újságíró az Azonnalin hetente jelentkezik véleménycikkekkel. Olvass még tőle! Vitáznál vele? Írj!