A pesti Fudan nem kommunista, hanem liberális elitegyetem lesz, és épp ez a baj vele

Egy évvel a választások előtt az ellenzék rendkívül értékes ajándékot kapott Pekingből. Ám félő, hogy úgy járnak vele, mint azok a családok, akiknek a nyolcvanas években CD-t küldtek karácsonyra a nyugati rokonok, amivel lehetett ugyan menőzni az irigykedő szomszédok előtt, de lejátszani nem volt mivel.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A Fudan Egyetem budapesti campusa körül kialakult heves közéleti vita jó ideje az első olyan téma, amelyben a Fidesznek nem sikerült kialakítania maga mögött társadalmi többséget. Márpedig G. Fodor Gábor, a NER politikai feketemágusa szerint ez a mindenkori kormány legfontosabb feladata, egyben Orbán Viktor példátlan sikerének titka. A mutatvány azonban most besülni látszik. A Republikon Intézet napokban közölt kutatása szerint ugyanis a magyarok kétharmada elutasítja az intézmény hazánkba költözését, ráadásul több mint 60 százalékuk értesült is az elképzelésről. Vagyis

Erre régen volt már példa. Az ellenzék tehát komoly magas labdát kapott – de közel se biztos, hogy képes lesz lecsapni.

A kutatás szerint a Fudan elutasítottságának fő oka a beruházás csillagászati összegekre rúgó költsége, illetve az, hogy mindezt kínai hitelből finanszírozza a magyar állam, ráadásul a kivitelező is egy kínai cég lesz. A magyarok tehát pontosan tudják, mi a baj ezzel a projekttel. A napnál is világosabb, hogy hova kéne célozni, és milyen lövedékkel.

Ám az ellenzéki politika és a Fidesztől független média mégis egymás után lövöldözi a vaktöltényeket. Politikusaik sora beszél „kémközpontról”, „a Kínai Kommunista Párt egyeteméről”, „marxista ideológiai keltetőről”. Ezek ugyan tűnhetnek harcias kiállásnak, kemény odamondásnak – de valójában annyit érnek, mint a tanácstalan csatár magyar futballból jól ismert huszonöt méterről erőből megküldött, de fél kézzel védhető kapura lövése.

Egy szűk értelmiségi körön túl még értelmezni is nehéz ezeket a vádakat, ráadásul elterelik a diskurzust a Fidesz számára otthonos identitáspolitikai terepre. S ami a legnagyobb gond: könnyen bagatellizálhatóak – holott a beruházással egyáltalán nem bagatell gondok vannak.

32 évvel a rendszerváltás után aligha akad bárki is, akiben komoly szorongást keltene, hogy egy magyar felsőoktatási intézményben kommunista szemináriumokat fognak tartani. Pláne egy olyan diktatúra képviselői által, amely egyrészt földrajzilag irgalmatlanul messze van, másrészt a mindennapi életünk kimetszhetetlenül szerves részét képezi – például azon a laptopon keresztül, amelyen ezt a cikket írom. Még a legelvakultabb kormánypártiak, vagy éppen szélsőbalosok sem akarnának olyan rezsimben élni, mint amilyen Kínában működik – ugyanakkor a legvérmesebb ellenzékiek, vagy antikommunisták gyomrát sem szorítja a görcs attól rettegve, hogy ilyen belátható időn belül nálunk is kialakulhat.

a csendben oszladozó szocializmus utolsó egy-két évtizedében. És pontosan tudja, mit is jelentett ez a gyakorlatban: dögunalmas, még az oktatók által sem komolyan vett ideológiai fejtágítókat, javarészt rendezvények és bulik gründolásával foglalkozó KISZ-szervezeteket, alig titkolt összemosolygást a rendszer háta mögött.

A demokráciát soha meg sem közelítő, az utóbbi években pedig még inkább bekeményítő kínai rezsim egyetemei persze nem ennyire laza helyek – csakhogy azt tényleg senki sem gondolhatja józan ésszel, hogy a Fudan Budapestre érkezése arról fog szólni, hogy egy az egyben leklónozzák a sanghaji egyetemet, és átrepítik a magyar fővárosba.

És ezen a ponton kell kimondani, hogy a projekttel szembeni ideológiai fénykardozás nem csak azért ostobaság, mert jóval hatástalanabb, mint a nagyon is reális gazdasági aggályok – hanem mindenekelőtt azért, mert 90 százalékban alaptalan hisztériáról van szó. Kína nem azért lát komoly lehetőséget ebben a beruházásban, mert egy közepes méretű, és annál is csekélyebb jelentőségű országban akar vörösgárdista puccsot szervezni. És nem is azért, mert a világ egyik legprofibb hírszerzését működtetve, kétmilliós, Európában élő kínai diaszpórával éppen egy campusra van szükségük, hogy kémeket juttassanak be az Unióba. Hanem mindenekelőtt azért, hogy

Kína ugyanis gazdasági téren már a világ legfejlettebb országaiban is megkerülhetetlen tényező, technológiai tekintetben világhatalom, katonai arzenálja félelmetes, diplomáciai súlya meghatározó.  Tiszteletet és még inkább bizalmat azonban nyugaton sokkal nehezebben tudnak ébreszteni magukkal szemben, ennek hiányára pedig legutóbb a kínai vakcinákkal szembeni gyanakvás mutatott rá. Ezt a bizalmat politikai-ideológiai téren kivívniuk elég nehéz, hiszen mégiscsak egy kemény, és egyre keményebb diktatúráról beszélünk, míg partnereik nagy része többé-kevésbé azért jogállam.

Marad hát a tudomány és a kultúra, mint az a hátsó kapu, amelyen besurranva a nyugat elismerése legalább megközelíthető. Ezért látnak komoly lehetőséget abban, hogy az EU-n belül létrehozhassanak egy kínai egyetemet.

Csakhogy az európai akadémiai szférába nem Mao vörös könyvecskéjét, vagy Hszi Csin-ping elnök tanításait lobogtatva vezet az út. Hanem bizony éppen arra a neoliberális gazdasági és progresszív kulturális fősodorra ráfeküdve, amelytől annyira szeretné megvédeni hazánkat a magyar kormány és amelyet annyit átkoz a hozzájuk közel álló média. Ahogyan erre korábban az Azonnali alapos összeállítása rámutatott: a külföldieknek szánt képzésben a kínai egyetemek még otthon is a nyugati hegemón ideológiai és társadalomtudományi megközelítéseket tanítják.

Persze a szükség esetén akár tizedmásodpercenként is cserélt elvek rutinja itt is nagy hasznára vált a fideszes politikusoknak. Míg Mátrai Márta arról delirált, hogy a Fudanon majd nem „a liberális kapitalizmus” elveit, vagy a politikai korrektség dogmáit fogják tanítani, addig Orbán Viktor éppen azzal szerelte le az ellenzéki aggodalmakat, hogy Barack Obama és Soros György már tartott előadást a Fudan Egyetemen. A helyzet az, hogy

Amit persze egyenesen, világosan esze ágában sem volt kimondani:

És ez tényleg az elmúlt 11 év egyik legfelháborítóbb gazembersége, és egyben ellenzéki ziccere. Ezt viszont csak úgy lehet gólra váltani, ha a Fideszen nem azt az szuperatlanista inkvizíciós hévet kérik számon, amelyet 2010 óta soha nem képviseltek (előtte persze igen, de a választói emlékezet ennél sokkal rövidebb) –, hanem azt, amit legalább 11 éve állítanak önmagáról. Amire ugyanis most készülnek a Fudan kapcsán, az mindennek a szöges ellentéte.

Egy évtizednyi ellenzéki kudarc után rá kéne már végre ébredni: Orbán Viktort nem azzal a festménnyel kell szembesíteni, amelyet a liberális-baloldali értelmiség pingál a szerintük ideális vezetőről – hanem azzal, amelyet a miniszterelnök fest saját magáról.

Azt ugyanis ő köpi szembe már sokadjára.

A szerző Bencsik Jánosnak, a Polgári Válasz országgyűlési képviselőjének kommunikációs tanácsadója, az Azonnalin hetente jelentkezik véleménycikkekkel. Olvass még tőle! Vitáznál vele? Írj!