Miért ilyen gyenge most a forint?

Október végén megint majdnem 370 forintba került egy euró, megközelítve a márciusi történelmi mélypontot, azóta viszont ütemesen elkezdett erősödni. Ki tehet erről, és kinek kéne lemondania emiatt? Elmagyarázzuk.

A történelmi mélypont tavasszal volt: április elsején 369,59 forintot kellett fizetni egy euróért, ezt a szintet közelítette meg az október 29-i 369,24 forintos árfolyam. De mi történik ilyenkor, miért rossz az alacsony árfolyam, rossz-e egyáltalán? Nézzük meg távolabbról: mi okozza a forint árfolyamának mozgását, kinek jó, ha erős, és kinek, ha gyenge a forint?

A gazdaság állapota és az árfolyam

Az elmúlt két évtizedben több alkalommal is láthattunk drámai szalagcímeket arról, hogy a forint árfolyolyama újabb történelmi mélyponton van, illetve – jellemzően ellenzéki – politikusok is hasonló hangnemben szoktak megszólalni ezekben az esetekben, az aktuális kormány elhibázott gazdaságpolitikájának bizonyítékaként lobogtatva az árfolyamot.

2010 óta ennek a jelenségnek az a változata szokott előfordulni, hogy az ellenzéki politikus az aktuális kormány elhibázott gazdaságpolitikájának bizonyítékaként lobogtatva az árfolyamot felidézi, amikor az aktuális kormány politikusai tettek ugyanígy még ellenzéki korukban.

ha tartósan erősödik az árfolyam, vagyis sokan veszik a forintot (a szaksajtó a modoros „tépik” szót szokta alkalmazni: tépik a forintot, mindenkinek az kell), annak valami pozitív kilátás az oka; mondjuk valamilyen kedvező gazdaságpolitikai lépseknek köszönhetően tartósan fel fog pörögni a gazdaság, élénkülni fog a nemzetközi kereskedelem, amihez majd a külföldieknek forintra lesz szükségük, hogy be tudjanak nálunk vásárolni, úgyhogy a befektetőknek érdemes bespájzolni forintból, amíg olcsó, és túladni rajta, amikor majd drágább lesz.

Ha viszont rosszak a kilátások, a befektetők úgy látják, hogy nem érdemes forintot tartaniuk, mert a gazdaság be fog zuhanni, és más sem akar majd forintot venni, akkor igyekeznek túladni rajta (ütik a forintot, mondja a szaksajtó – szegény forint), mielőtt még olcsóbb lesz, és már önmagában az is lejjebb viszi az árat, hogy sokan akarják eladni. Az árfolyam tehát – a kis kilengéseket nem számítva – hosszú távon általában együtt mozog az adott ország gazdaságának fellendülésével vagy visszaesésével; az első esetben főleg akkor, ha valamilyen reform megvalósításának köszönhetően stabilabbá válik az ország gazdasága.

A gazdasági stabilitás a feltétele például annak, hogy egy ország beléphessen az eurózónába, és emiatt kell kiállni a brüsszeli tolvajnyelven konvergenciakritériumoknak nevezett hétpróbát is: két évig egy meghatározott sávban kell tartania saját fizetőeszközének árfolyamát, valamint az inflációt és a hosszú lejáratú kamatlábat is az eurózóna három legjobb árstabilitást nyújtó államához kell minimális mozgástérrel kötnie. Mindez egyúttal annak is próbája, hogy képes-e az ország gazdaságpolitikája huzamosabb ideig stabilan tartani a gazdaságot; illetve annak,

amik a hazai fizetőeszköz árfolyamától függetlenül is vonzóvá teszik a gazdaságot a befektetők számára.

Mi rángatja az árfolyamot?

Az árfolyamot tehát a gazdasággal kapcsolatos várakozások alakítják, ezeket a várakozásokat azonban nem csupán a gazdasági mutatók alakulásából és a gazdaságpolitikai lépésekből kikövetkeztethető előrejelzések formálják, hanem egy csomó hiedelem is, amit többek között a kormány kommunikációja, vagy a kormány lépéseinek külföldi megítélése alakít. Vagyis

akkor elkezdenek tőkét kivonni, és csökken az árfolyam – Zsiday Viktor szerint például ez történt tavasszal a felhatalmazási törvény nagy nemzetközi visszhangja után, és emiatt zuhant történelmi mélypontra a forint árfolyma.

Aztán az árfolyamra a fentieken kívül pusztán az is hatással van, hogy a befektetők milyen reakciót várnak a jegybanktól. A jegybanknak ugyanis vannak olyan eszközei, amikkel hatni tud az árfolyamra, és ha kell, jó esetben meg is tudja állítani annak elszabadulását. A kamatláb megemelésével például visszafogja a hitelezést és ösztönzi a megtakarításokat, ilyenkor a külföldi befektetőknek is érdemes forintot venniük és a magasabb hozam érdekében befektetniük, így a forint iránti kereslet növekedésével felmegy az árfolyam is.

Ha viszont alacsony a kamatláb, az olcsó hitel „megolajozza” a gazdaságot – olyanok is vesznek fel hitelt és vásárolnak belőle házat, vagy olyan vállalatok is hitelből kezdenek fejlesztésbe, bővítésbe, akik a drágább hitelt nem vennék fel –, a megtakarításokat viszont visszafogja, így a külföldi befeketetők sem fognak megtakarítási céllal forintot vásárolni, vagyis a csökkenő kereslettel az árfolyam is csökken. 

Folyamatos csökkenés, ami nem feltétlenül káros

A 2010-es évek elején az Orbán-kormány unortodox gazdaságpolitikáját és jogalkotási gyakorlatát a befektetők kockázatosnak ítélték – emlékezzünk csak a magánnyugdíjpénztári megtakarítások einstandjára, a szektorális különadókra, a visszamenőleges hatályú törvényhozásra –, amit a gyakran zavaros kommunikáció csak megerősített, és mindez a gyengülő forinton is meglátszott. Az akkoriban még nemzetgazdasági miniszter Matolcsy György legendás aranyköpései sem tettek jót a magyar gazdaság megítélésének, és a piacok attól sem vártak semmi jót, hogy ő lesz a Magyar Nemzeti Bank elnöke. 

és az uniós kereteket állandóan feszegető Magyarország igazi megregulázására sem került sor éveken át – talán majd most –, és mivel nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország valójában engedelmes inasa a német gazdaságnak, kiderült az is, hogy komolyabb kockázatválallalás nélkül fektethetnek be a külföldi nagyvállalatok nálunk. 

A külföldi befektetők számára még az utóbbi évek hatalmas bérnövekedéseivel is olcsó magyarországi munkaerő, a bőséges állami támogatások és adókedvezmények mellett az egyik fő vonzereje a magyar gazdaságnak pont a gyenge forint. 

Hiába az ellenzéki politikusok drámai hangneme a forint árfolyamának csökkenése láttán: nem azért gyengül a forint évek óta, mert egy hosszú időn keresztül elhibázott elhibázott gazdaságpolitikát kapott telibe egy világgazdasági válság, mint 2008-ban; nem is azért, mert a gazdasági szereplők bizalmatlanok a gazdaságpolitika iránt, mint a 2010-es évek elején, hanem azért, mert

Nincs itt semmi látnivaló

Az október végi, 370 forintot közelítő árfolyam akkor lenne érdekes, ha ezzel párhuzamosan a régió többi, nem eurót használó államának fizetőeszköze nem viselkedne hasonlóan: október végén azonban a cseh korona és lengyel złoty is a forinthoz hasonlóan gyengült, főként külső hatásoknak köszönhetően.

Tavasszal nem így volt: akkor a forint a régiós fizetőeszközökről leszakadva zuhant majdnem a 370-es szintig. Akkor volt látnivaló: a felhatalmazási törvény rendkívül rossz visszhangja, olyannyira, hogy már a jegybank is „helló, nem engedjük, hogy beszakadjon a forint, gyertek csak nyugodtan vissza” üzenetű burkolt kamatemeléssel reagált, vagyis magasabb hozammal csábította a befektetőket forintvásárlásra – ennek megfelelően vissza is fordult az árfolyam.

Október végén azonban az árfolyamzuhanás olyan külső nyomás eredménye volt, amivel nem feltétlenül érdemes szembemennie a jegybanknak. A jegybank a kamathoz nem is nyúlt hozzá, azt pedig nem lehet tudni (a jegybank nem kommunikálja), hogy maga is belépett-e piacra, forintvásárlással csökkentve a kínálatot. (Minél többen akarnak ugyanis eladni, annál inkább csökken az árfolyam; ha ilyenkor megjelenik valaki vásárlóként, az korrigálhatja az árfolyamot. Amikor a jegybank vásárlónak öltözve elkezd bevásárolni a hazai fizetőeszközből, azt jegybanki intervenciónak nevezik.) 

Vagyis ezeknek a kilengéseknek az okait nem itthon kell keresni: a világgazdasággal kapcsolatos várakozásokat most a koronavírus második hulláma és az amerikai elnökválasztás alakítják, a magyar gazdaságban most nincs olyan specifikus tényező, amik ezektől függetlenül, vagy ezek hatását erősítve mozgatnák az árfolyamot.

Gyenge forint – előnyök és hátrányok

De ha ennyire jó a magyar gazdaságnak a gyenge forint, akkor miért avatkozott közbe tavasszal a jegybank? Most pedig miért jó, hogy nem lett megint 370 forint az euró?

+ Pörgeti az exportot: a gyenge forint miatt külföldről nézve olcsók vagyunk, pont emiatt megéri nálunk gyártani – ez kedvez minden exportra termelő cégnek, így komoly vonzerő azoknak a nagy nemzetközi vállalatoknak is, amik a nemzetközi piacra szánt nagy mennyiségű árut állítanak nálunk elő.

+ Ösztönzi a külföldi beruházásokat, részben az előző pont, vagyis amiatt, hogy az itt előállított terméket pusztán az árfolyam miatt olcsóbb lesz külföldről megvásárolni; de valójában – mivel minden befektetendő euróért kicsit több forint jár minden árfolyamgyengüléssel – a befektető cégek a beruházásaikon, az itthoni munkásaiknak kifizetett béreiken is spórolonak, hiszen ilyenkor termékeket, szolgáltatásokat meg munkaerőt „vesznek” – pont ugyanúgy, mint a határmenti magyar hipermarketben a ropogós euróikat forintra váltva bevásárló szlovákiaiak. 

+ Megnő az euróban utalt uniós források forintba átváltott összege. Nemrég mi is írtunk arról, hogy az agrárszektorban jelentős plusz források keletkeztek pusztán a forint gyengülése miatt. Ugyanez igaz minden hazánkba érkező uniós forrásra, és mivel a magyar gazdaság egyik fő hajtóereje az uniós pénzek elköltése, az csak lendít a gazdaságon, ha több elkölthető pénz lesz.

+ Növeli az inflációt. Ahogy minden itthon előállított termék és szolgáltatás olcsó a külföldieknek, nekünk a külföldi termékek és szolgáltatások lesznek drágák. Mivel a mindennapi élethez szükséges termékeknek csak törédékét állítjuk elő itthon, és a nagy részét külföldről hozzuk be, a boltjaink polcain is meglátszik a forint árfolyama. 

+ Megdrágulnak a hazai cégek számára a csak külföldről beszerezhető gépek és eszközök.

+ Ugyanígy megdrágul minden külföldre irányuló költés: drágább külföldön kirándulni vagy bármilyen más célból külföldre utazni.

Meddig mehet ez így?

A gyenge forint addig kedvező a gazdaságnak – és politikailag is addig tartható –, amíg az infláció mértéke nem haladja meg a bérnövekedés mértékét, vagyis

Amint elszabadulni látszik az infláció, a jegybank be fog avatkozni, jött is olyan jelzés, hogy az MNB nem engedi az euró-forint árfolyamot 370 fölé.

A legnagyobb kockázatot most a koronavírus-járvány miatt újra kibontakozni látszó gazdasági válság jelenti: a kormány továbbra is arra játszik, hogy minél kevésbé kelljen leállítani a gazdaságot, és lehetőség szerint minél kevesebbet kelljen költenie válságkezelésre. Az évek óta szigorúan tartott hiánycélt idén kénytelen volt elengedni a magyar gazdaságpolitika (hiszen a gazdasági visszaesés miatt csökkenő GDP mellett megnőttek a kiadások is), de még így is a kiadások kordában tartására játszik ahelyett, hogy nagyobb összegű, de valóban hatásos segítséget nyújtana a gazdaság bajban levő szereplőinek.

Miközben a magyar gazdaságpolitika az elmúlt években minden eszközzel a növekedés ösztönzésére törekedett, nem látszik, hogy ezzel párhuzamosan a gazdaságban kialakultak volna olyan tartalékok, amik ellenállóvá teszik a válsággal szemben. Bár a forint árfolyamának október végi bezuhanása nem a magyar gazdaság válságának tünete volt, ha a járvány még jobban megroppantja a gazdaságot, a következő hasonló esés már az lehet.

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali