Az egyik Lukasenka-párti felvonuláson kisebb botrány lett, amikor a két DJ hirtelen elkezdte játszani a nyolcvanas évek végének egyik ismert Szovjetunió elleni protestdalát. Miért ez lett a belarusz ellenállás dala több, mint harminc évvel később?
Augusztus 6-án, pár nappal a választás előtt Lukasenka-párti felvonulást tartottak az Ifjúsági Palota előtt Minszkben. A két felkért DJ szinte végig különféle popszámokat játszott. Amikor azonban megjelentek ellenzéki ellentüntetők, akik a Lukasenko-párti felvonulókkal ellentétben tényleg fiatalok voltak, a két DJ hirtelen elkezdett játszani egy dalt, amit az egykori Szovjetunióban mindenki jól ismer: „ПЕРЕМЕН!”, azaz „Változás”.
A Szabad Európa Rádió felvételein látszódik, amint
– végül aztán a DJ-pultnál kapcsoltatta le az áramot. A jelenet pár percig tartott, de igazi rendszerellenes tüntetéssé vált: a két DJ győzelmi jelet mutatva játszotta a dalt, az ellentüntetők meg velük együtt énekelték. A két DJ-t a tettükért rögtön le is tartóztatták. Két napra rá, a választás előtti szombaton a jelenet által inspirálva autósok Minszk-szerte ezt a dalt üvöltették az autóikból, miközben lehúzott ablakokból a V-jelet mutatták a járókelőknek.
A peresztrojka énekese, aki a putyini Oroszországban CIA-snak számít
A dalt eredetileg a nyolcvanas évek ismert orosz újhullámos együttese, a Kino szerezte.
Coj 1982-ben megjelent Elektricska című számával robbant be a félhivatalos kulturális életbe. A dal egy olyan vonatról szól, amely rossz irányba megy – azaz félreérthetetlenül utalt az akkori Szovjetunióra. Ennek értelmében be is tiltották. Ezt követte 1985-ben – azaz éppen még a csernobili katasztrófa előtt – a Javljaljuju szvoj dom bezjadernaja zona című szám, ami annyit tesz: Nukleárismentes övezetté nyilvánítom saját házam. A dal főleg az afgán háború és a kötelező katonáskodás ellen irányult.
A változást hirdető dal, amit Minszkben most is sokat játszanak, 1987-ben született: Mihail Gorbacsov ugyanis szabadabb kulturális életet tett lehetővé, a nyitás politikáját pedig a Kino ezzel a számmal akarta támogatni és sürgetni. Az énekes Coj azonban a szabadságot már nem igazán élte meg: 1990-ban (mindeddig ismeretlen körülmények között) halálos autóbalesetet szenvedett – huszonnyolc éves volt ekkor. Coj népszerűségét mutatja, hogy a halálhírére több tucat orosz fiatal követett el öngyilkosságot. Az akkor készülő lemezük dalai azonban „túlélték” a balesetet, és Fekete album címen aztán megjelentek.
Viktor Coj emléke a putyini Oroszországnak se tetszett. Jevgenyij Fjedorov, az Egységes Oroszország rezsimpárt parlamenti képviselője 2014-ben azt állította: Coj a CIA ügynöke lett volna,
Belaruszul szól ma Lukasenka ellen
Az, hogy egy változást hirdető dal lesz a belarusz ellenzéknek is a himnusza, adja magát, főleg, hogy Lukasenka rendszere sok tekintetben – még akár jobban is, mint a putyini Oroszország – a Szovjetunió megőrzésének kísérlete (erre vezethető vissza, hogy miért váltotta le az ország a történelmi fehér-piros-fehér zászlaját a szovjet időkben használtra).
Amint a belarusz ellenzéki Belsat hírportál lengyel nyelvű kiadása írja:
(a nyelvi kérdés is politikai az országban, Lukasenka ugyanis inkább az orosz nyelvet preferálja, maga is azon beszél nyilvános beszédeiben). A klipben, amelynek „Méltósággal éneklünk” lett a címe, több ismert belarusz énekes vesz részt: Sztaniszlau Mutnyik az Akutéból, Alesz Lucics a B.N.-ből, Pavelj Haradnicki az RSP-ből, Dzmitru Sampanau az Inomarkiból, de más művészek is (táncosok, képzőművészek), mint Szarhej Baszlukevic, Vadzim Ramanau, Marija Ljusenka, Palina Dabravolszkaja, Pavelj Lubconak és Volha Franka.
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.