Múlt héten mutatták be a Vkusno i tochkát. Az első nap nem volt épp zökkenőktől mentes: kicsit koppintott, kicsit hiányos – de az övék.

Három robbanás történhetett. A vezetéket bár leállították, még van benne olajszármazék.

Az elmúlt évtizedekben felfutott orosz időutazásos regények is ráerősítettek a háborús, Ukrajna-ellenes retorikára. Annyira hogy egy ezzel foglalkozó író még a szakadár köztársaságok vezetésében is helyet kapott.

A szankciók sújtotta Moszkváról, és az ottani életről mesélt az Azonnalinak egy helyi. Az viszont a beszámoló nélkül is úgy tűnik, hogy a magyar fiatalok egyre inkább a fiatal orosz középosztállyal kerültek egy sorsközösségbe.

A magyar-szovjet kapcsolatokért tartott szimpátiatüntetést a Magyar Kétfarkú Kutya Párt a budapesti orosz nagykövetség előtt. A viccpárt 9 követelést is megfogalmazott, többek között azt, hogy Magyarország lépjen be a Szovjetunióba.

Az alagutakban rekedtek a metrószerelvények, megálltak a sífelvonók, egy repülőteret biztosan le kellett zárni, a közlekedési lámpák kikapcsoltak.

Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy az egyébként nyugdíjas korú Vlagyimir Putyin orosz elnök szintén attól retteg a legjobban, amivel a magyar nyugdíjasokat is a legkönnyebb rémisztgetni. De amíg ezt a hazai érintettek bármikor átbeszélhetik a zöldséges pultnál, a büszke Orosz Birodalom utódjának fejeként csak óvatosan, csak a megfelelő alkalmakkor lehet felhozni. A klasszikus romantikus motívumok mindenesetre a helyükön vannak.

Kazahsztán a rászakadó viszonylagos jólét eredményeként már nem biztos, hogy megelégszik azzal a kevéssel, amit egy modern diktatúra adhat.

Míg az Oroszországról szóló híradások főleg a Nyugattal fokozódó feszültségről szólnak, a belpolitikában egy kevesebb figyelmet kapó, de rendkívül fontos és szimbolikus esemény is zajlik: a tekintélyes Memorial jogvédő szervezet megszüntetéséről szóló bírósági tárgyalás.