A természet visszavette a Stonehenge-et a járvány alatt

Miután a koronavírus miatt elmaradtak a turisták, több állat is úgy döntött, a híres kőtömbök közé költözik be.

A világörökség részének számító, Krisztus előtt 2100 körül épített, monolit kőegyüttes, a Stonehenge csak a tavalyi évben másfél millió látogatót fogadott. A koronavírus-járvány viszont ennek is betett: a Stonhenge – akárcsak sok más kulturális látványosság – március közepétől határozatlan ideig nem látogatható.

A tervek szerint a július eleji újranyitás azonban tartogathat egy-két meglepetést azoknak, akik elsőként szeretnék megtekinteni a monumentális építményt, ugyanis

„Bizonyos értelemben inkább jó, hogy így emlékeztetnek rá, hogy a Stonehenge a természetes környezet része” – mondja Kate Mavor, a Stonehenge-et és még másik négyszáz történelmi örökséget gondozó English Heritage vezérigazgatója. Kate Mavor hozzáteszi: akár ott marad a vadvilág, akár nem az újranyitásig, a látogatóknak egy merőben új élményhez kell majd hozzászokniuk, ami akár tartósan is fennmaradhat.

Így például lehet, végleg elbúcsúzhatunk attól, hogy a Stonehenge környékén céltalanul bóklásszunk:

Megszűnnek továbbá a zárt légterű üzletek: a kávézók helyét szabadtéri vendéglátók veszik át, az ajándékboltok pedig legfeljebb szabadtéri standokon kínálhatják eladásra portékáikat. Csupán néhány, nagyobb belső térrel rendelkező helyiség „menekül meg” a kitelepítéstől.

Hasonló gyakorlatot fognak követni a mellékhelyiségek esetében is: az English Heritage már fel is mérte, hogy melyik az az ötven vécé, ami a leginkább nyitott térrel rendelkezik, és amit az újranyitáskor beüzemelnek. De ez nem minden: a férfi vécék piszoárjainak elhelyezését is újra kell gondolni, hogy tartható legyen a kétméteres távolság.

Kate Mavor mindemellett elmondta, a kényszerű leállás nagyon rosszul érintette a szervezetet: a koronavírus miatt

A helyzetet nehezíti, hogy a pandémia miatt elmaradt karbantartási munkálatokat később és drágábban, de el kell végezni az egyes történelmi építményeken.

Az English Heritage – ami jórészt adományokból, a turisták jelentette bevételből és tagdíjakból tartja fenn magát – még így is jobb helyzetben van, mint sok kisebb, önálló kulturális intézmény, például a kiterjedt, fizető tagsággal nem rendelkező múzeumok.

A kulturális szféra átalakulásáról beszélve Kate Mavor nem zárta ki, hogy a jövőben az English Heritage beszálljon olyan, a történelmi örökség részét képező helyek fenntartásába, amiket egyedül már nem bírnának fenntartani a kisebb erőforrásokkal rendelkező intézmények. „Mindenkivel készséggel leülünk beszélgetni, mert mi azzal törődünk, hogy ezeket a helyeket biztonságban tartsuk, és a jövő generációk számára is élvezhetővé tegyük.”

NYITÓKÉP: Frédéric Vincent / Wikipédia