+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kardos Gábor
2020. április 11. szombat, 17:36
Olyan rendszerek jöhetnek ki a koronavírus-válságból, melyekkel legalább olyan rossz együtt élni, mint egy járvánnyal, és még a járványok felszámolásában sem lesznek érdekeltek.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Sokan osztanak megint mindenfélét, hogy mennyien jönnek húsvétkor a Balatonra és egyáltalán hogy képzeli bárki, hogy csak úgy kimegy a szabadba. A helyzet azonban az, hogy

 

ma még nem tudjuk, melyik tábor fog több kárt okozni és melyik attitűd jár több áldozattal hosszabb távon: azoké, akik felelőtlenül kirajzanak a parkokba és vízpartokra, vagy azoké, akik szigorú vesztegzárat követelnek

 

– beláthatatlan időre és beláthatatlan következményekkel.

 

Az utóbbi, a rövidtávú félelmekre bazírozó politika persze most is népszerűbb a tömegek körében, de vajon ki vállalja a felelősséget azért, hogy beláthatatlan ideig lelapítva a gazdasági görbéket is (a járványéval együtt) a sokkterápia nem jár majd sokkal nagyobb bajokkal, mint az, amit orvosolni próbál? Persze ehhez a nullánál kicsit többet kell gondolkozni az ügyön, a lezárásokhoz meg elég a rövidtávú olcsó demagógia is a legtöbb országban. Kivéve a különutas svédeket, akik próbálják leállás nélkül átvészelni. Majd elválik.

 

A vesztegzár nagyobb veszélyekkel jár, mint ami ellen véd

 

A legtöbb országban a járvány társadalmi és politikai következményei már most sokkal súlyosabbnak tűnnek, mint maga a járvány, mert a hatalom kábé mindenhol elég durván profitál a helyzetből. Miért nem vezető téma a közbeszédben, hogy olyan rendszerek jöhetnek ki ebből a válságból, melyekkel legalább olyan rossz együtt élni, mint egy járvánnyal? Főleg, hogy ezek a rendszerek valójában egyáltalán nem lesznek érdekeltek a járványok felszámolásában sem, mivel ezáltal igazolhatják totális kontrollt gyakorló hatalmuk folyamatos kiterjesztését.

 

Minél nagyobbak a veszélyek, annál korlátlanabb lehet a hatalmuk.

 

Korábban a „terrorveszélyre” és/vagy a „migránsveszélyre” hivatkoztak, de még tutibbnak bizonyulhat a járványveszély. Akinek meg nem tetszik, az ugyebár közveszélyes, és mint ilyet, simán lekapcsolhatják – talán már a vészesen közeli jövőben. Világos, mint a börtönablak.

 

A társadalom az egészséges állapotától így egyre messzebb kerül.

 

Érdemes tényként rögzíteni és alaposan végiggondolni, hogy a hatalom valójában nem érdekelt a járványok felszámolásában, ha azzal folyamatosan erősítheti a hatalmát. Akkor újabb és újabb veszélyekre fog hivatkozni, mindig szörnyűbbekre. Pontosan ezt látjuk az utóbbi években, nagyjából az ikertornyok elleni merénylet nyomán indított terrorháború kezdete óta. Emiatt végső soron

 

a legnagyobb veszély ma nem a vírus, hanem az, hogy a hatalomnak mindenhol kapóra jön,

 

és a hatalom egyáltalán nem érdekelt a félelem (latinul terror) rendszereinek felszámolásában: épp ellenkezőleg.

 

Ami ellen sürgősen és hathatósan védekeznie kellene a társadalomnak, az nem csupán a koronavírus, hanem egyrészről a nála is járványszerűbben terjedő covidiotizmus (a saját szabadságuk megvonását hangosan követelő tömegeké, akik kijárási tilalmat akarnak), másfelől az ebből profitáló egyre durvább hatalmi arrogancia – immár a „megmentő” szerepében, akinek az életünket köszönhetik a polgárok. Na persze.

 

A vírusok és járványok evolúciós haszna

 

Milyen érdekes: a vírus szinte kizárólag olyan dolgokra kényszerítette rá a fogyasztói társadalmat, amit magunktól, pusztán belátásból már évtizedek óta meg kellett volna tennünk. A tök fölösleges, habókra ide-oda röpködés, utazgatás leállítása, közelebb kerülés a szeretteinkhez, kertjeink művelése, a valóban fontos és nélkülözhetetlen dolgokra fókuszáló élet a totál értelmetlen fogyasztói keménydrogos életforma helyett.

 

Ezek nem a karantén miatt, „jobb híján” hasznosak, hanem önmagukban jó irányú változások. Ha nem eleve rettegünk tőle, hanem próbáljuk megérteni, mi a szerepe a világban, a sorsban, akkor olyan ez a vírus, mint egy bölcs tanítómester, aki – miután belátta, hogy szabadon, belátásból nem hajlunk a jóra – végül kényszerít rá, hogy megtanuljuk.

 

Mert ugye a vírusoknak meghatározó evolúciós szerepük volt általában a biológiai szelekcióban, sőt: közelebbről a humán evolúcióban is. A csimpánzoktól eltérő emberi fehérjeadaptáció 30 százalékát például vírusok generálták az erre vonatkozó kutatások szerint

 

A járványok kulcsszerepet töltenek be a fajok túlszaporodásának szabályozásában is. Nem kell mondani, hogy ez miért fontos ma, amikor a döntéshozók sehol sem merik vállalni annak kimondását, hogy nem kéne törekedni az emberi túlnépesedés globális súlyosbítására, sőt. A sáskákkal se az a baj, hogy lerágják a füvet, hanem az okoz problémát, mikor túlszaporodnak és mindent csutkára lezabálnak.

 

Azt mondani, hogy a vírusok mint olyanok rosszak és haszontalanok lennének, elég gyerekes tudatlanságra vall a természettörvényeket illetően.

 

A koronavírus már eddig is sokkal többet tett a széndioxid-kibocsátás radikális csökkentéséért és általában a földi élet megvédéséért a civilizációs agresszióval szemben, mint az ENSZ illetékes intézményei vagy a tagországok kormányai.

 

Ennek konzekvenciáit vajon ki vonja le és mikor? Mert addig kár a járvány utáni jövőről beszélni, amíg ilyen alapvető kérdéseket illetően nem megy át civilizációnk az evolúciós érettségi vizsgán. 

 

A plázákat kéne bezárni, nem a parkokat

 

Van itt azonban egy egészen konkrét ügy is, aminek érdemes sürgősen a végére járni. Folyik egy nagyon furcsa kampány a szabadba kijárás és a szabadtéri (termelői) piacok ellen. Pedig már a spanyolnátha idején volt, ahol kivitték a betegágyakat a szabadba terápiás alapon, és kábé minden orvosi javallat ki szokott térni arra, hogy mennyire immunerősítő a szabadba, természetbe menni – persze nem egymás nyakába lihegve.

 

Vajon miért nincs hasonló ágálás a szupermarketbe és a plázába járás miatt, ami pedig egyértelműen sokkal veszélyesebb ebben a járványban? Hiába hivatkoznak arra, hogy az áruházakban fertőtlenítik a kosarakat és ilyesmik, mikor elsősorban a levegőben terjed ez a mizéria, és a levegőt ugyebár sehol se fertőtlenítik. A kisboltok persze kellenek, de a nagyobb áruházakban különösen nagy veszélyt jelent az, hogy sokan járnak oda – és nem ugyanaz a pártucat ember, mint egy falusi kisboltba. Hol itt a logika a védekezésben?

 

Pedig most végre a járvány miatt be lehetne zárni mindazokat a plázákat és hiper-szupermarketeket, melyek eddig is mérhetetlen károkat okoztak a helyi gazdaságnak,

 

és a minőségi élelmiszerellátás helyett ipari tömegtermékek megevésére, megivására és egy összességében bolygófogyasztó, sőt bolygópusztító rendszerre állítottak át minket. Nem mellesleg a plázák a városok élő szövetében is rákos sejtként terjedtek, tönkretéve nemcsak a hagyományos városképet, a helyi kisboltokat, de a városok organikus felépülését is leépülésbe fordították.

 

A plázák csak pár embernek hajtanak (rendkívül nagy) hasznot, de emberek százmillióinak okozott rendkívüli károk árán. Szóval itt lenne végre a történelmi alkalom mindezt kimondani és a pláza-urbanizációt törvényileg szanálni. Nem átmenetileg, hanem végleg.

 

Ehelyett egy csomóan a szabadba menés, illetve a termelői piacok ellen ágálnak, ezzel is a sokkal veszélyesebb plázákba terelve a népet vásárolni. Mintha az agyat és a szívet is támadná ez a kór.

 

Ja, hogy ma nem vagyunk képesek helyben termelt egészséges élelmiszerekkel ellátni a lakosságot Európa egyik legjobb adottságú agrárországában? Erről aligha a koronavírus tehet,

 

és aligha oldja meg a járvány által felszínre hozott alapvető rendszerproblémákat az, ha holnap találnak ellenszert a vírusra.

 

A tüneti kezelés nem oldja meg a válságot

 

Bizonyos szempontból azzal járunk jobban, ha még több gondolkodási időt ad nekünk ez a vészhelyzet, mert az alapvető konzekvenciák levonása még mindig nem nagyon megy a jelek szerint. A járvány gyors leállítása csak tüneti kezelése lenne a rendszerproblémának, mert a nagyrészt civilizációs tényezők által kialakult, illetve ezek miatt különösen súlyossá váló koronavírus-pandémia csupán a globális válság tünetrendszerének egyik fontos eleme, vagyis nem oka a fő bajunknak, hanem okozata. Amíg az okon nem változtatunk, a jövő ugyanilyen bizonytalan és fenyegető marad.

 

Ez a koronavírus-járvány mint egy szükséges radikális rendszerváltás kiváltója nem valami szörnyű rossz, hanem arra mutat rá, hogy 

 

ne tartsuk már soha többé „normális” életformának, hogy csutkára lezabáljuk a bolygót, mint valami sáskák, és hogy többszáz vagy többezer kilométerről hozzuk a legtöbb árucikket a boltokba!

 

Ez totális agyrém, amit nemrég még globalizáció néven oly sokan ünnepeltek. Szerencsére most vége van, mint a botnak.

 

Inkább csak az ebben a sztoriban a rossz, hogy nem magunktól, bölcs belátásból változtattunk az életmódunkon, a rendszer működésén, hanem csakis a járvány miatt, kényszerből. Ráadásul a többség még mindig nem látja be: nincs visszaút, és nem is kellene, hogy legyen. 

 

Most talán nem csak sorozatnézéssel és elhízással kéne elütni a ránk szakadt rengeteg szabadidőnket, hanem érdemes lenne arról beszélgetni, hogy mégis hogyan tovább, miként lehetne egy emberibb és fenntarthatóbb életformát kialakítani a fogyizombi életmód helyett, ami – valljuk be – nem éppen az emberi történelem kulturális csúcsteljesítménye volt. Nem is nagyon kéne visszasírnia senkinek.

 

Olvasnál még Kardos Gábortól az Azonnalin? Ide kattints! Vitatkoznál vele? Hozzászólnál? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Főleg a francia Európa-tervekkel kritikusabb kisebb országok támogatnák az osztrák kancellárt lapértesülések szerint. Kurz számára a brüsszeli karrier kiút lehet az osztrák belpolitikából is.

Az amerikai céggel dózisonkénti 23,20 eurós szerződést köthet az Európai Bizottság 2021 decemberétől 2023-ig.

A kormányinfón kiderült az is, hogy augusztusig se koncertre, se szállodába nem mehet az, akinek nincs védettségi igazolványa, és hogy hogyan pótolja a kormány az önkormányzatokat a kieső hipa-bevételek miatt.

Szakértők és aktivisták írtak egy törvényjavaslatot, az ellenzék közösen beadta a parlamentben, a kormány meg szép csendben rendeletbe is foglalta azt. Ritka jelenség ez Magyarországon.

Az újranyitó szolgáltatások csak a védettségi igazolványokkal rendelkezők számára hozzáférhetőek.

A nemzetközi helyzet fokozódik Jersey Bailiffség körül. A brexit utáni időkben is az egyik legnagyobb problémát továbbra is a halászat adja.

A politikusokat egy zárva tartó klubnál fényképezték le, ahol éjszakába nyúlóan tartózkodtak. Munkamegbeszélésük volt, ketten közülük lemondtak.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

Twitter megosztás Google+ megosztás