A német liberális pártelnök is kiáll a szélsőjobboldal szavazataival megválasztott türingiai miniszterelnök mellett

Türingiában szerdán egy liberális politikust választottak a szélsőjobboldali AfD képviselőinek voksaival tartományi miniszterelnökké. Az FDP már megalakulásakor se állt távol a nemzeti szocializmustól, ennyiben nem meglepő, hogy a német történelem első liberális tartományi kormányfője után az FDP elnöke is elfogadhatónak tartotta, hogy az AfD voksaival kerültek Türingiában vezető pozícióba.

Türingiában október végén tartottak tartományi választásokat. A festői szépségű, egykori NDK-s tartomány élén – amúgy az újraegyesült Németország történetében először – egy szélsőbaloldali politikus állt. Bodo Ramelow azonban nem a Die Linke tipikus politikusa: eleve inkább balközépre sorolható, valamint Türingiába nyugatnémetként érkezett, azaz a pártállami múlt mint vád vele szemben kevéssé áll meg.

Ramelow népszerűségének köszönhette a Die Linke, hogy a tavaly október végi választásokon javítani is tudott korábbi eredményén, és harmincegy százalékkal szerezte meg a CDU-tól az elsőséget. Hiába azonban Ramelow sikere, a Die Linke koalíciós partnerei – a helyben elég gyenge szocdemek és zöldek – nem hoztak annyit, hogy a baloldali kormány folytatni tudhatta volna.

A szélbal nyerte a választást, mégis liberális lett a miniszterelnök

Gyakorlatilag patthelyzet alakult ki: Ramelowéknak csak negyvenkét helyük van a kilencvenfős erfurti parlamentben. A vele szemben álló jobbközép, amelyet a kereszténydemokraták (CDU) és a liberálisok (FDP) alkotnak, szintén nem tudott volna kormányt alakítani, ugyanis

Az országos pártvezetéstől jobbra álló türingiai AfD-vel – a szavak szintjén – senki sem akart összefogni, noha a helyi CDU-ban voltak olyan hangok, amelyek az AfD-t is belevették volna egy jobboldali kormányba.

Ramelow viszont abban bízott, hogy az AfD-ellenes összefogás miatt végül a CDU vagy az FDP képviselői – ha nem is lépnek be mellé egy kormányba – fogukat összeszorítva leszavaznak majd rá, azaz maradhat egy kisebbségi baloldali kormány élén. A CDU vezetésében főleg a merkelista Daniel Günther, az északi Schleswig-Holstein miniszterelnöke képviselte régóta azt a nézetet, hogy a keletnémet CDU-nak akár még a Linkével is össze kell fognia, ha másképp nem állítható meg az AfD.

Szerdán azonban robbant a hír: az AfD-s képviselők – köztük a saját pártja által is hitleri jellegűnek tartott Björn Höcke – szavazataival az aprócska liberális FDP egyik helyi politikusa, Thomas Kemmerich lett a tartomány miniszterelnöke. Az első két fordulóban még csak Ramelow és egy AfD által támogatott politikus indult a posztért: a szavazati arányokból az látható, hogy a jobbközép CDU-tól vagy a liberális FDP-től is kaphatott ugyan támogatást Ramelow, de nem szerzett egyik fordulóban se többséget.

A harmadik fordulóban viszont Ramelowval szemben már– sokak meglepetésére – az FDP helyi frakcióvezetője is bejelentkezett. Thomas Kammerich pedig éppen negyvenöt szavazatot kapott, azaz a parlament fele voksolt rá, Ramelow eggyel kevesebb támogatót tudott szerezni. Mivel a talpon maradt AfD által támogatott politikus egyetlen voksot se kapott, jó okkal feltételezhető: a szélsőjobboldali párt mind a huszonkét képviselője átszavazott a liberális jelöltre.

Noha egyelőre

A Linke, a szocdemek és a zöldek országos politikusai is tiltakoztak.

Az FDP kitart újdonsült miniszterelnöke mellett

A nagy kérdés azonban az volt, miként reagál az országos FDP a hírre. Noha a párt megalakulásától fogva nem állt távol a szélsőjobbtól – az ötvenes években gyakorlatilag az egykori NSDAP-tagok gyűjtőhelye és érdekvédelmi szervezete volt a liberális párt –, az AfD-tól igyekezett elhatárolódni. Sok tekintetben azért is, mert hasonló jelszavakkal, hasonló szavazóbázisra hajtanak rá. Nem véletlen, hogy az AfD egyik frakcióvezetője, Alice Weidel maga is az FDP-től érkezett a szélsőjobboldali pártba.

Voltak persze kritikus hangok. Marie-Agnes Strack-Zimmermann, a liberálisok elnökségi tagja például azonnal kritizálta párttársának döntését, mert szerinte „szomorú nap a liberálisok számára”, ha bárhol az AfD voksaival lesz egy politikusuk tartományi miniszterelnök.

Nem látja a helyzetet azonban ennyire szigorúan az FDP elnöke, Christian Lindner. A politikus, aki az FDP jobbszárnyáról érkezett, 2017 őszén azzal fejezte be a koalíciós tárgyalásokat a CDU/CSU-val és a Zöldekkel, hogy „inkább nem kormányozni, mint rosszul”. Most azonban, amikor párttársa az AfD-nek köszönhetően kormányozhat Erfurtban, Lindner már nem ennyire finnyás. A politikus délután rendkívüli sajtótájékoztatón állt ki Kemmerich mellett.

Szerinte eleve siker, hogy nem egy linkés politikus áll ezentúl Türingia élén.

Miközben a liberális FDP elnöke tehát kiállt pártja helyi politikusa és szervezete mellett, a CDU országos elnöke már másképp tett:

Azaz ő elhatárolódott attól, hogy egy FDP-s politikust segítettek a helyi CDU-sok hatalomba az AfD-sek mellett. Az elhatárolódás azt is mutatja: az AKK-féle CDU – a merkeli politikához híven – annyira középre akarja magát pozicionálni, hogy hozzájuk képest az FDP, amely párt 2017-ben Merkellel eleve nem is volt hajlandó már együttműködni, jobboldalra esik.

Milyen kormány jöhet most?

Lindner gyakorlatilag a többi pártot próbálja lelki nyomás alá helyezni, mert szerinte akkor lehet elkerülni az AfD kormányzati részvételét és befolyását, ha az erfurti parlamentben most a CDU mellett a szocdemek és a zöldek, de még a linkések is beállnak a liberális kormányfő mögé. Lindner tehát biztosított mindenkit: amíg ő a párt elnöke, az FDP sehol sem fog együttműködni, koalíciót kötni az AfD-vel, de mivel az újságírók kérdéseire eleve nem is volt hajlandó válaszolni, az már nem derülhetett ki, hogy szerinte mi más, mint együttműködés lenne az, ha egy FDP-s politikust az AfD-sek voksaival választanak meg miniszterelnöknek.

Thomas Kemmerich kormányzati terveiről egyelőre nem tudni semmit. A legkisebb parlamenti párt frakcióvezetőjeként kizárta, hogy a Linkével, valamint a rá szavazó AfD-vel (azaz a második legnagyobb frakciójú párttal) együttműködjék, azaz hivatalosan bevegye őket egy kormányba. Vélhetően azt szeretné, ha egy CDU-FDP kisebbségi kormányt, amelynek összesen huszonhat mandátuma van a kilencvenfős erfurti parlamentben, mások is támogatnának. De

Nemcsak egy koalíciós kormány megalkotása, de – ennek kudarca esetén – az előrehozott választások kiírása se egyszerű, mert utóbbihoz meg a parlamenti képviselők kétharmadának kell a szavazata. Ha az AfD-n kívül mindenki összeáll, akkor megvan persze a kétharmad. Csak éppen mondjuk azon FDP-nek, amely októberben is csupán pár szavazatnak köszönhetően ugorta meg az utolsó percekben az ötszázalékos küszöböt, nem érné meg a választásokat előrehozni.

NYITÓKÉP: Középen Christian Lindner FDP-elnök, jobbra elöl Thomas Kemmerich újdonsült türingiai miniszterelnök. Kép forrása: Christian Lindner / Facebook.