+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. február 7. péntek, 08:58
Ha nem kényszerítik visszalépésre az AfD voksaival megválasztott liberális türingiai miniszterelnököt, kiderülhetett volna: az AfD ugyanúgy jobboldali párt, mint a CDU és az FDP.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Tegnap délelőtt még úgy nézhetett ki, hogy Németország barnába borul, és indulnak a vonatok Auschwitzba – de szerencsére a veszély végül elhárult. A német liberális FDP türingiai frakciója ugyanis kezdeményezte a tartományi parlament feloszlatását, ezzel a tartomány élén mégsem marad hosszú ideig az FDP helyi politikusa, Thomas L. Kemmerich, akit szerdán választottak meg. Hogy mindennek mi köze van az antifasiszta harchoz, azt gyorsan elmondjuk – kezdődjék hát végül is nyugodtan a hétvége előtti utolsó munkanap.

 

Úristen! Egy parlamenti párt leszavazott a miniszterelnökre!

 

Türingia kis idillikus egykori NDK-s tartomány: szép tájak közé ékelődnek olyan hangulatos, történelmi városok, mint Erfurt, Jéna, Weimar vagy Eisenach. Én például a volt keletnémet tartományok közül csak itt tudnék élni, bár sajnos a kiejtés már itt is elég szászos.

 

Az újraegyesült Németország történetében Türingiában fordult először elő, hogy egy linkés politikus tartományi miniszterelnök lehetett. Noha a Die Linke – pláne egy keletnémet tartományban – joggal nevezhető az egykori állampárt, a SED utódjának,

 

éppen Bodo Ramelow-val szemben kevéssé állt meg a pártállami múlt vádja: a nyugatnémet politikus az újraegyesülés után került csak Türingiába, a Die Linkén belül pedig eleve a pragmatikus, mérsékelt szárnyhoz tartozott.

 

Azt is lehetne mondani: Türingiában Ramelow volt az, ami másutt a szociáldemokrácia. 2014-ben Ramelow sikeresen került hatalomra: noha a CDU futott be első helyre, de a baloldali pártoknak – azaz a Die Linke mellett a szocdemeknek és zöldeknek – többségük volt, és éltek is hát vele. Ramelow olyannyira sikeres és népszerű Landesvater lett, hogy a tavaly őszi tartományi választásokon már a Die Linke eleve első helyezett lett – csak ezúttal viszont a többsége nem jött ki. Egyrészről a másik két baloldali partner beomlott, másrészről az AfD óriási sikert ért el. A saját párttársai által is Hitler-szerűnek tartott Björn Höcke vezette türingiai AfD huszonkét mandátumot szerzett a kilencvenfős erfurti parlamentben.

 

Se Ramelownak, se az AfD nélküli jobbközépnek nem volt többsége. A legvalószínűbbnek az látszott, hogy a kereszténydemokratáktól és a liberálisoktól lesz egy-két átszavazó, akik lehetővé teszik egy kisebbségi Ramelow-kormány megalakulását. Tegyük hozzá:

 

már ez önmagában tabudöntés lett volna, elvégre jobboldaliak szavazataival maradhatott volna hatalmon egy linkés miniszterelnök.

 

Hiszti mégsem ebből lett, hanem abból, ami első ránézésre a legtermészetesebbnek tűnhet: a jobboldali pártok összefogásának. Történt ugyanis, hogy a miniszterelnökről való szavazás harmadik fordulójában az addig induló Ramelow és egy ismeretlen AfD-s mellé hirtelen bejelentkezett az aprócska liberális FDP frakcióvezetője, Thomas L. Kemmerich is. És láss csodát: mivel az AfD-nek, a CDU-nak és az FDP-nek többsége van az erfurti parlamentben, Kemmerich el is nyerte a miniszterelnökséget.

 

Az AfD taktikai húzása csak annyi volt, hogy hivatalosan állva hagyták a saját jelöltjüket, de mivel az nulla voksot kapott, feltételezhető, hogy a széljobbos párt minden képviselője a liberális Kemmerichre szavazott.

 

Azonnal kitört a botrány a német közéletben, amely előtte teljesen nyugodtan vette tudomásul, hogy Ramelow esetleg jobbos szavazatokkal marad tartományi miniszterelnök. Az FDP-től is jöttek az elhatárolódások – noha a pártelnök, Christian Lindner kiállt újsütetű tartományi miniszterelnökük mellett (aki a háború utáni Németország második FDP-s tartományi miniszterelnöke lehetett) –, a baloldali pártok fasizmust kiáltoztak, több városban is spontán tüntetések alakultak ki az FDP helyi székházai előtt, és a CDU elnöke, Annegrett Kramp-Karrenbauer is – noha pártja képviselői is Kemmerichre szavaztak – elhatárolódott.

 

Hiperventilláló moralizmus

 

Csütörtökön pedig aztán megszólalt Angela Merkel is, aki felszólította a türingiai CDU-t, hogy ne merjen együttműködni egy AfD által is megszavazott FDP-s miniszterelnökkel. Végül Christian Lindner Erfurtba utazott, Kemmerich pedig tegnap délután kiállt a sajtó elé, és bejelentette: nem kíván miniszterelnök maradni, pártja kezdeményezni fogja az erfurti parlament feloszlatását és új választások kiírását.

 

A botrány csak akkor érthető, ha értjük, hogy az új német Übermensch-tudat már nem faji, hanem morális alapon fogalmazódik meg.

 

Ma nem ők Európa legtisztább, hanem legantifasisztább faja, elvégre bezzeg senki nem dolgozta fel olyan szépen a múltját, mint ők, és eleve, tessék, miközben számos országban csúnya fasiszták is a kormányokban ülnek, a német Übermenscheknél ilyen nem fordulhat elő.

 

Kemmerich amúgy nem akart koalíciót kötni az AfD-vel, csupán – a politikai logika alapján teljesen érthető módon – elfogadta, hogy ha már úgyis jobboldali többség van az erfurti parlamentben, akkor inkább ő legyen a miniszterelnök, mint egy baloldali.

 

Ezen politikai logika azonban beleütközik azon moralizáló logikába, amely eleve tagadja, hogy az AfD ugyanúgy jobboldali párt lenne, mint a CDU és az FDP,
 

másrészről a demokráciát úgy képzeli el, hogy sikeresen lehet kirekeszteni egy országosan a szocdemeknél is népszerűbb, 12-14 százalékos (a keleti tartományokban pedig a szavazók negyedét megszólító) pártot. Egy nagyokos duisburgi politológus-professzor a ZDF-en azt is elmondta: soha nem lehet a széljobbot úgy megállítani, hogy koalíciót kötünk vele, erre ő nem ismer egyetlen európai példát se. Szerencsére Wolfgang Schüssel 2000-ben vagy Sebastian Kurz 2017-ben nem tudta még ezt a hatalmas bölcsességet Bécsben, mert mindkét politikusnak éppen azért sikerült az FPÖ-t megosztania és falnak vinnie, mert előtte bevonták a széljobbos pártot a kormányba.

 

A német sajtóban engem is meglepő módon azonban egyöntetű sikongatás volt csak: hiába kap az AfD bármennyi szavazatot, nem lehet elfogadni a voksaikat. Ez rendben van, csak akkor tessék betiltani a pártot. Ha viszont nincs betiltva, akkor – amint a Neue Zürcher Zeitung egyedüli józan és higgadt hangként írta –

 

el kell fogadni, hogy a széljobbal közös szavazás is része a parlamentáris demokrácia lehetőségeinek.

 

A baloldal a CDU-nak és az FDP-nek segít, amikor csak az AfD ellen tüntet

 

Amúgy ezzel az antifasiszta hisztivel, amiben a CDU és végül az FDP is résztvett, éppen azon baloldal jár a legrosszabbul, amely e hisztit támogatja.

 

Azzal, hogy az AfD-t karanténba helyezik, elfedik, hogy igazából a CDU-nak és az FDP-nek tényleg nem a baloldal, hanem az AfD a természetes szövetségese.

 

Az FDP eleve a második világháború után az egykori náci párttagok érdekvédelmi szervezeteként jött létre, a mai napig azon nagypolgári és nagyiparos rétegek pártja, amelyek egykoron a hitleri hatalmat is támogatták. Az, hogy az AfD megszavaz egy FDP-s miniszterelnököt, nem csak a demokráciából, de a jobboldali liberalizmusból is fakad, amely sohasem állt olyan messze a fasizmustól.

 

A mostani morális hiszti révén viszont úgy nézhet ki, mintha a CDU és az FDP bármennyivel is szebb és jobb pártok lennének, mint az AfD – és éppen a baloldal teszi ezzel a CDU-t és FDP-t antifasisztává. Az egész német demokráciának jobbat tenne, ha elfogadná mindenki, hogy az AfD része a pártrendszernek: jobboldali pártként pedig a CDU/CSU-nak és az FDP-nek a természetes szövetségese, a baloldaliaknak meg a természetes ellenfele.

 

Amikor a baloldal csak az AfD-re koncentrálva hisztizik, azon merkeli stratégiát segíti, amelynek éppen az a lényege, hogy a CDU annyira lógjon bele retorikailag a balközépbe is, hogy a baloldalnak ne is maradjon már tere – amint ez 2005 óta látható is.

 

Azzal, hogy végül Kemmerich visszalép, Németország nem csak egy liberális kormányfővel lesz szegényebb (ami még kibírható veszteség), de megint elmulasztotta, hogy a politika normalizálódjék, azaz ne mindenki az unalmas középen tömörüljön, hanem a bal-jobb-törés mentén álljon egymással szemben. Tudomásul kéne végre venni:

 

az AfD egy jobboldali párt, ekként a baloldalnak nem az az érdeke, hogy karanténba zárja (eltüntetni ezzel ugyanis aztán végképp nem tudja), hanem hogy a CDU/CSU és az FDP mellé lökje.

 

Mert tényleg oda valók.

 

Ez a cikket már reggel hétkor megkapták a postaládájukba azok, akik feliratkoztak a Reggeli feketére, az Azonnali hírlevele. Iratkozz fel te is, hogy ne maradj le semmiről!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ezen a' héten egy lubok leplezi le az orosz nép ellenségit.

A sikeres alkotmányos vádeljárás jelentősége Trump diszkvalifikálása lenne egy következő elnökválasztásról.

Három hónap alatt szállítják le az összesen kétmillió adag Szputnyik V-vakcinát.

Egy év kell legalább a szakértő szerint, hogy beindulhasson a tavaly decemberben alapított cégnél egy covid-vakcina tömeges gyártása.

Három ütemben érkezik nagy mennyiségben a Sputnik-V hazánkba, jelentette be Szijjártó Péter külügyminiszter.

Gulyás Márton és a Partizán műsora Gajdics Ottóval tarolt, TGM és a többi véleményvezér pedig a nyomukban!

A hét kérdése

Még ugyan nem látni, mikor lesz vége a lockdownnak, de álmodozni azért lehet. A hét kérdésében pont ezt kell tenni!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Twitter megosztás Google+ megosztás