Egy szavazaton múlott, de átment az új spanyol kormány, hatalomra került a szélsőbal

A Franco-éra vége óta először hivatalosan is lett egy kommunista minisztere a spanyoloknak ezzel. Tartózkodásukkal a katalánok lettek a királycsinálók, de nagyon sok múlott egy regionalista képviselő támogatásán is, aki több ezer emailt kapott, hogy mégis nyomjon nemet a szavazáson. Nem nyomott, így szorosan, de átment a kormány. Ennél szorosabban lehetetlen kormányt alakítani, gyorselemzés!

Bizalmat szavazott a madridi parlament alsóháza az új, Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök által vezetett baloldali kormánynak: a szocialista PSOE koalíciós partnere a kormányban a szélsőbaloldali Unidas Podemos szövetség lesz majd, ezzel a Franco-éra bukása óta Spanyolország első koalíciós kormánya jön létre, egyúttal

Ahogy arról az El País élő közvetítésében is beszámolt: a képviselőház ülésén Sánchez testületének 167-en szavaztak bizalmat, míg 165-en ellenezték azt: ha akár egy képviselő is nemet nyom, nincs kormányalakítás, de ez végül nem történt meg. Ezzel egy több, mint hét hónapig tartó kormányválság ért véget Spanyolországban, mely alatt szintén a szocialista Sánchez ügyvivő kormánya tevékenykedett.

Sánchez mindent megnyert, de nem eléggé

2019 áprilisában ugyanis előrehozott választásokat tartottak Spanyolországban, miután a kisebbségből irányító szocialista kormányzat sehogy nem tudta átküzdeni a 2019-es költségvetési tervezetet a parlamenten. A választásokon a Sánchez által vezetett szocialista PSOE tarolt, de többséget még a jobboldal meggyengülése és széttagoltsága mellett sem tudott szerezni. Sánchez egy újabb kisebbségi kormányt akart alakítani, melyhez a szélsőbaloldali Podemos (meg még egy-két regionális párt) támogatását várta.

A Podemos azonban mindenáron koalícióra akart lépni a PSOE-vel, így nem szavazott bizalmat Sánchez tervének, aki emiatt kétszer is megbukott a spanyol alsóházban a kormányalakításról szóló szavazáson. A két párt közti viszony ezt követően elmérgesedett, nem is tudtak megegyezni egymással: új választást kellett tehát kiírni tavaly novemberre.

Itt mind a PSOE, mind a Podemos gyengült valamelyest, míg a jobboldal újból erősödni tudott:

és Pedro Sánchez és Pablo Iglesias Podemos-elnök bejelentették, koalíciós tárgyalásokba kezdenek. Ennek lett most az eredménye a sikeres keddi kormányalakításról szóló parlamenti szavazás.

A katalánok megengedték, hogy felálljon a madridi kormány

Miután azonban a 350 fős képviselőházban sem a jobb, sem a baloldalnak nem volt többsége, a kisebb regionális pártok támogatására kellett számítania Sáncheznek. Leginkább pedig a katalán függetlenségpárti erőkre: a Katalán Republikánus Baloldal (ERC) egy sor engedményért cserébe felajánlotta, hogy kihúzza Sánchezt a pácból, és tartózkodni fog a kormányalakításról szóló szavazásokon, ezzel véget vetve a hosszas kormányválságnak.

Ahogy arról már korábban is írtunk, a katalánok szerepe óriási volt a kormányalakítás sikerében, ebben pedig szerepet játszott az Európai Bíróság december végi ítélete is, mely lehetővé tette a mandátumukat eddig felvenni nem tudó három katalán szeparatista képviselőnek, hogy ezt megtegyék. Carles Puigdemont katalán exelnök és Toni Comín korábbi egészségügyi miniszter már ezt meg is tették, míg egyre több jel mutat afelé, hogy a zendülés és hűtlen kezelés miatt 13 év letöltendőre ítélt volt alelnököt, Oliver Junquerast is el kell majd engedni, hogy az felvehesse mandátumát: itt a spanyol legfelsőbb bíróság az ügyben hozott döntése lesz majd irányadó.

Az első körben ugyanis a sikeres kormányalakításhoz a 350 fős alsóházban 176 főnek, vagyis 50 százalék + 1 képviselőnek) kell támogatnia a kormányt a sikerhez: miután azonban a katalán ERC-vel kapcsolatban csak tartózkodásról volt szó, támogatásról nem, így várható volt a bukás. Akkor Sánchez kormánya 167 igen és 165 nem szavazat, valamint 18 tartózkodás mellett nem ment át.

Heves szóváltások a parlamenti vitán

A második, keddi körben ugyanakkor már elég a képviselőház abszolút többségének jóváhagyása (vagyis több igen szavazatnak kell lennie, mint nemnek, a tartózkodások nem számítanak), itt pedig már Sánchez joggal számíthatott is a győzelemre, hiszen már az első körben is több igen szavazata volt, mint nem. Persze a szavazás eszméletlenül szoros volt, hiszen ha akár csak egy, a kormányt eredetileg támogató képviselő is oldalt váltott volna, Sánchez nem kapja meg a kormányalakításhoz való felhatalmazást.

Ezen nem segített a kispártokra érkező nyomás is a kormányalakítást ellenzőktől:

Tomás Guitarte azonban ellenállt, s igennel szavazott a kormányra: úgy látszik, ő volt a kulcsa a kormányalakítás sikerének. A Teruel Existe szóvivője el is mondta: „minket vettek célba, mert azt hitték, hogy állampolgári mozgalom vagyunk, törékenyebbek is leszünk, de épp ellenkezőleg!”

A leendő koalíciós partner Podemos elnöke, Pablo Iglesias jogvédő beszédet mondott, szerinte az új kormány a nők és az LMBTI-csoportok jogaiért fog kiállni, valamint vissza fogják hozni azokat, akik az elmúlt években gazdasági okokból hagyták el Spanyolországot. Hozzátette: a kormány a katalánok, baszkok és Kanári-szigetekiek szabadságait és szabad szimbólumhasználatát is óvni fogja. „Pedro, nem azért fognak minket támadni, amit csinálunk. Azért fognak támadni minket, akik vagyunk!” – fordult a miniszterelnökhöz.

A jobboldali Néppárt természetesen nincs elragadtatva a sikertől, még a szavazás előtt egyik képviselőjük azzal indokolta szavazatát, hogy Sánchez választási csalást követett el és elárulta a választóit, ugyanis más programot terjesztett be, mint amire az emberek novemberben szavazhattak. Egy másik néppárti képviselő azon lamentált, hogy semmit sem ér a szocialisták ígérete, miszerint a baszk Bilduval és a szeparatistákkal nem tárgyalnak, ezért a szocik hazudnak a választóknak. Pablo Casado pártelnök Sánchezhez fordulva a parlamenti vita során ki is jelentette, hogy

A döntést a szélsőjobboldali, bevándorlás- és katalánellenes Vox is támadta: Santiago Abascal pártelnök szerint a szocialisták felhasználták a kormányzati intézményeket a választási győzelmük érdekében. A jobbliberális Ciudadanos is nemet nyomott a kormányra, őket az aggasztja, hogy a Sánchez által javasolt költségvetés az egekbe röpítené a közkiadásokat, ezeket pedig szerintük a dolgozó középosztály és a vállalkozók adóinak emelésével tudnák csak ellensúlyozni.

A tartózkodó ERC mellett a másik jelentősebb katalán párt, az Együtt Katalóniáért (JxCat) is nemmel szavazott, szerintük ugyanis Spanyolországban nem valósul meg a hatalmi ágak szétválasztása, és már csak azért sem szavazhatnak Sánchezre, mert az 2017 júniusa óta már számtalanszor megváltoztatta a Katalóniával kapcsolatos álláspontját.

Kommunista a kormányban

Az új, baloldali koalíció – mely egyébként a modern spanyol demokrácia történetében az első koalíciós kormány – tehát hivatalba léphet, a kormányprogram pedig hemzseg a karakteresen balos intézkedésektől: éves jövedelem szerint progresszív SZJA-t vezetnek be, felemelik a tőkenyereség-adót, a bankoknak és az energiacégeknek pedig még több társasági adót kell majd fizetniük, mint másoknak.

Az Unidas Podemos pedig öt embert delegálhat majd az új kormányba: a pártelnök Iglesias Sánchez egyik helyettese lehet majd, mégpedig a szociális ügyekért felelős helyettesi posztot kapja meg. Emellett a szélsőbal adja az egyenlőségügyi, a munkaügyi, a felsőoktatási, valamint a fogyasztóvédelemmel foglalkozó tárcák minisztereit is. Utóbbit Alberto Garzón fogja vezetni, aki akárhogy is teljesít, mindenképp bekerülhet a történelemkönyvekbe:

A Podemos-szövetségnek ugyanis része a különféle balos pártokat tömörítő Egyesült Baloldal (IU), utóbbinak pedig a tagja a Spanyol Kommunista Párt (PCE) is. Ennek a PCE-nek a tagja az a Garzón, aki hamarosan miniszteri posztot kaphat.

BORÍTÓKÉP: Pedro Sánchez miniszterelnök (balra) és Pablo Iglesias Podemos-elnök (jobbra) / Pablo Iglesias Facebook