+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2019. március 24. vasárnap, 10:29
A huszadik század egyik legérdekesebb írójának 1974-ben megjelent egy rózsaszín fény, ami többek között elárulta neki, hogy a fiának van egy rejtett betegsége, és mint kiderült, a fiának tényleg volt egy ilyen betegsége. Philip K. Dick a hátralévő nyolc évét azzal töltötte, hogy megpróbálta megfejteni, ki beszélt hozzá: erről szól egyik legfontosabb regénye, a VALIS. Meg tudja-e fejteni egy nagy elme saját őrületét?

Philip K. Dick valószínűleg nem csak a science fiction, de a huszadik századi amerikai irodalom egyik legfontosabb figurája: paranoid világai, valóságot megkérdőjelező regényei a mai napig relevánsak, sőt: egyre relevánsabbak.

 

Jelentőségét nem csak az jelzi, hogy ötletei a mai napig vagy direkt apatációk (Különvélemény, Szárnyas fejvadász, Az ember a Fellegvárban, stb.), vagy egyértelműen azonosítható hatások formájában (pl. Mátrix, Truman-show, Inception) jelen vannak a hollywoodi filmgyártásban, hanem az is, hogy ő volt az első sci-fi szerző, aki 2007-ben, 25 évvel annak indulása után bekerült a Library of America sorozatba.

 

Egyszer nekiültem, hogy írok egy olyan cikket, aminek az a címe, hogy „Hol is kezdjük el Philip K. Dick olvasását?” Dick szerteágazó életművének minősége meglehetősen hullámzó: az ötletei mindig és minden formában zseniálisak, de egyáltalán nem mindegy, hogy mivel kezd az ember. A cikk azért nem készült el sosem, mert állandóan belesültem.

 

Én például az alternatív történelmi Az ember a Fellegvárbannal kezdtem, de lehet, hogy jobb döntés a négy magyarul megjelent novelláskötet egyikével nyitni, hiszen a rövidebb történetek ablakot nyitnak az őrült zseni világára anélkül, hogy bemutatnák a hosszabb művei némelyikében kibukkanó gyengeségeket. Aztán érdemes átnyargalni az életmű minden szempontból klasszikus középső szakaszának jobb könyveire (pl. UBIK; Palmer Eldritch három stigmája; Csordulj, könnyem; Androidok).

 

Ha pedig már jól belerázódtunk Dick világába és munkásságának vissza-visszatérő elemeibe, jöhet az igazi csemege: az Istennel (vagy valamivel) történt találkozását feldolgozó VALIS-trilógia.

 

A rózsaszín fény és a teofánia

 

Negyvenöt éve, 1974 márciusában a Philip K. Dicket megdöbbentő látomások kezdték el gyötörni.

 

A bölcsességfoga kihúzása után lábadozó szerző a több hullámban érkező víziók során látott egy furcsa rózsaszín fényt, ami információt sugárzott neki, majd több millió absztrakt festményt, végül hosszú hetekig úgy érezte, hogy az ókori Róma rávetül a korabeli Kaliforniára, és a fejében megjelentek egy Tamás nevű korai keresztény férfi gondolatai.

 

A rózsaszín fénysugár azt is elárulta Dicknek, hogy fiának van egy rejtett, eléggé veszélyes születési rendellenessége, ez az információ pedig később igaznak is bizonyult.

 

Dick kapcsolata addig sem volt túl barátságos azzal, amit valóságnak nevezünk, 1974-ig írt regényei is gyakran boncolgatták a fantasztikum eszközein keresztül a valóság természetét, de ez az élmény annyira megbolygatta az életét, hogy innentől kezdve 1982-es haláláig regényeiben, illetve mániákusan írt, Exegézis nevű naplójában főleg azzal foglalkozott, hogy mi is történhetett vele pontosan.

 

Dick meg volt róla győződve, hogy teofániát élt át: Istennel találkozott. Máskor meg arról volt meggyőződve, hogy a szovjetek sugároztak valamit az agyába.

 

A látomások ilyen-olyan formában megjelennek a Kamera által homályosanban, valamint a Szabad Albemuth Rádió című regényben; az esemény legteljesebb körüljárását azonban az ún. VALIS-trilógia, tehát a VALIS, az Istenek inváziója és a befejezetlen harmadik könyv, a The Owl in Daylight híján ide sorolt Timothy Archer lélekvándorlása című regények adják.

 

Ezek közül is kiemelkedik az 1981-es VALIS, ami egyszerre Dick legszemélyesebb, legkeményebb, és talán irodalmilag is legérettebb műve.

 

Belépni Philip K. Dick fejébe

 

Egy dolog biztos: Horselover Fattel valami történt 1974 márciusában. De mégis mi? Megőrült? Istennel találkozott? Az idegenek üzentek neki a messzi csillagokból, vagy egyenesen a jövőből? Ezt próbálja megfejteni maga Fat, aztán a barátja, Phil Dick sci-fi író, illetve az ő közös barátaik: a cinikus Kevin, a ráktól szenvedő Sherri és a katolikus David.

 

A regényben elsősorban nem a valóságok csúszkálnak, mint általában Dick regényeiben, hanem Dick személyiségei:

 

az elbeszélő a rendkívül akkurátus és szenvtelen Phil Dick, a regény alanya pedig a kétkedő, tétova és valószínűleg őrült Horselover Fat, avagy, ha sorban görögre, majd németre fordítjuk vissza a főhős nevét: Philip Dick.

 

 

Fat azután esik mély depresszióba, és jut el az öngyilkossági kísérletig, hogy egy barátja minden igyekezete ellenére öngyilkos lesz, majd jön ez az egész mizéria az agyába sugározott rózsaszín fénnyel (ami feltehetően megmenti fia életét), majd még egy barátja meghal, Fat pedig egyre mélyebbre és mélyebbre kerül.

 

A meghasadt személyiségű író és barátai mindeközben folyamatosan vitatkoznak Istenről, vallásról úgy általában, filozófiáról: Dick végre kiélheti azt, ami a kevésbé posztmodern regényeiben gyakran furcsa, oda nem illő elemként hat. Látomásai mentén a preszókratikus filozófusoktól kezdve a korai keresztényeken a gnosztikus vallás hívein át, az alkimisták és egyéb titkos társaságok rejtelmein keresztül egészen a Faustig, Wagnerig, David Bowie-ig, Brian Enoig és Richard Nixonig jutunk a klasszikus és kortárs kulturális utalásokban.

 

Mindeközben persze alakulgat némi cselekmény is, de a VALIS fő vonzereje az, hogy a korszak egyik legérdekesebb látnoka saját őrületét, és az őrületének valós alapot adó látomásokat próbálja teljesen racionális módon, könnyed és gyakran vicces formában felfejteni, leginkább talán terápiás jelleggel, de egyáltalán nem megnyugtató módon.

 

A VALIS egy vicces, őrült, elgondolkodtató trip az érett prózaíróként ezzel a könyvvel magát végleg bebetonozó Philip K. Dick fejébe,

 

annyira, hogy a végén egyben is elolvashatjuk Horselover Fat, azaz valójában Philip K. Dick teológiai megfejtését arról, hogy miért is annyira elbaszott ez a világ, amennyire Dick annak látta. Akinek pedig ez sem elég, az a trilógia utolsó két darabjának elfogyasztása után belemerülhet a szerző magyarul is megjelent esszéibe (Csúszkáló valóságok, 2009.), vagy éppen a Pamela Jackson és Jonathan Lethem által több ezer oldalnyi kéziratból összeszerkesztett Exegézisbe.

 

Én még nem mertem megtenni.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Lesz-e egyáltalán idő egy győri előválasztásra, és van-e ehhez elég jelölt? A DK-n kívüli ellenzék civilekben gondolkozik.

A magyar biztosjelöltnek hétfőig kell plusz írásbeli kérdésekre válaszolnia. Elmondjuk, pontosan miket is kérdeznek Várhelyitől a külügyi szakbizottság tagjai.

A három bölcs vizsgálata nagyon megcsúszott, Orbán egyelőre nem mutat hajlandóságot a kompromisszumra, a távozó Néppárt-elnök Daul pedig utódjára testálná az egész ügyet.

Behrouz Boochani korábban úgy nyert ausztrál irodalmi díjat, hogy egy ausztrál menekülttáborban tartották őrizetben, most Új-Zélandtól kapott ideiglenes vízumot.

Narendra Modi kormányának csak azt követően tűnt fel, hogy Aatish Taseer nem jogosult az indiai állampolgárságra, hogy az újságíró egy cikkében kemény hangon bírálta a hatalmat.

A Google mesterséges intelligencián alapuló fejlesztése, a FreddieMeter meg is mondja, mennyire érsz fel a legendás énekeshez.

Thierry Breton és Adina Vălean is átment a meghallgatáson, csak a magyar biztosjelölt fog kapni még plusz kérdéseket.

A hét kérdése

„Támogasson téged a Momentum!” – hangozhatna a mondat azoktól, akiken megpróbáltak segíteni Fekete-Győrék az elmúlt napokban.

Azért ide elnéznénk

Jobbnál jobb európai filmeket vetítenek november 13-15. között, ráadásul még jegyet is lehet nyerni!

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Eljött a te időd! Ugyanis a szocialista párt szervezésében megnézhető Az ifjú Karl Marx című film november 14-én.

Fantasztikusirodalmi találkozó november 30-án!

Jávor Benedekkel, Stumpf Andrással és Bajomi-Lázár Péterrel december 12-ig.

Ezt is szerettétek

Miért nézik le egymást az értelmiségiek és a melósok? Három pályakezdő: egy büszke gázszerelő, egy egyetemista és egy self made man mondja el.

Romániának is valamiről illene szólnia. Most arról szól, hogy nagy, és még nagyobb akar lenni. Így nehéz lesz bármiféle autonómia, mert az nem mennyiségi, hanem inkább minőségi cél. Véleménycikk!

Az EU leendő éléskamrája lehetne a zöldségek tömegét termelő Észak-Macedónia, aminek az új nevét a lakói nagy része rühelli, de elviselik az olyannyira vágyott EU-tagság áraként. De lesz-e ebből valami?

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás