+++ MIBEN FEJLŐDJÜNK, MIRŐL ÍRJUNK? MONDD EL A VÉLEMÉNYEDET AZ AZONNALIRÓL! +++
Kollai István
2018. december 8. szombat, 17:10
Közelebb hozhatja a szlovák és magyar gondolkodásmódot az, hogy mindkét fél hasonló történelmi traumákat élt meg?

Prágától Bukarestig grandiózus programok zajlottak: a szlovákok és a csehek nemrég emlékeztek meg Csehszlovákia megalakulásáról, a románok pedig Erdély Romániához kerüléséről. Az évfordulós ünnepségek újra felszínre hozzák, hogy a 20. században a nemzetek helyzete milyen drasztikusan cserélődött fel: a magyarok domináns pozícióból Trianon után defenzívába kerültek, a szlovákok pedig kisebbségiből többségi helyzetbe. De ezzel a szerepcserék sora nem ért véget,

 

1938 után újra változott a helyzet: a bécsi döntéssel a szlovákok is megtapasztalták, milyen egy rájuk oktrojált határmódosítást megszenvedni.

 

A világháború alatt minden oldalon jeleskedtek a deportálásokban, majd 1945 után a szlovákiai magyarok tapasztalták meg a kollektív bűnösség, a jogfosztottság és a deportálás brutalitását. Aztán minden emléket lefojtott a kommunizmus köde, de az 1950-es években is folytatódtak a kitelepítések: Budapestről és Pozsonyból is vidékre kellett távoznia a középosztály maradványainak. Magyarországról aztán 1956-ban, Szlovákiából 1968 után menekült, aki tudott.

 

Egyelőre nem tűnik úgy, hogy ezek a kényszerű szerepcserék érzékenyebbé tették volna a nemzeti közvélekedést a másik oldal gondolkodásmódjának elfogadására. Pedig a történelmi szövegeket egymás mellé téve látszódik, hogy mennyire hasonló attitűdök dolgoztak az ellentétes oldalakon. A szlovákok például előszeretettel róják fel a magyaroknak, hogy 1918 után a határváltozások etnikai elvnek megfelelő részeit sem tudták vagy akarták elfogadni.

 

Pedig nemigen különbözik ez attól a szlovák magatartástól, ahogy elutasították az 1938-as határváltozásokat, annak ellenére, hogy az etnikai elvnek az nagy arányban megfelelt. Az első bécsi döntés utáni szlovákiai közhangulatról a szlovák történelmi könyvekben így írnak: „E területek megszállása a szlovákok többsége számára nagy trauma volt, 1918 óta megszokták, hogy Szlovákia a »Tátrától a Dunáig« ér.”

 

Ugyanez az akadémiai kiadvány szóvá teszi az 1938 után kisebbségbe került szlovákokon esett sérelmeket, illetve megemlíti azt is, hogy mindezek miatt – nem meglepő módon – a helyi szlovákok a terület Szlovákiához való visszacsatolásán gondolkodtak. 

 

Tehát a kisebbségek, ha nem érezték jól magukat új hazájukban, visszavágytak a régibe – ahogy a magyarok is Trianon után.

 

A trianoni és a bécsi döntés párhuzamába az illusztrációk is illeszkednek. Egy népszerű szlovák képes történelmi kiadvány az első bécsi döntést a „rólunk, nélkülünk” szlogennel illusztrálja; másutt a területi veszteségeket véres, Szlovákia ellen elkövetett sérelemként ábrázoló plakátok reprodukálják a korabeli közhangulatot. Nem különböznek ezek a magyar revíziós plakátoktól.

 

A nemzetek önmaguk érdekei és érzelmei körül forgó világképe tehát nem egyedi, hanem nagyon is általános jelenség; és a világháborús centenáriumi ünnepségekre elköltött halom pénzeknek pedig remélhetőleg lesz annyi értelme, hogy ennek ön- és közveszélyes jellegére újra és újra figyelmeztet mindenkit.

 

Kollai István írása a Pozsonyban szerkesztett Új Szó napilapban jelent meg először. Azért olvashatod itt, az Azonnalin is, mert a két lap együttműködik ebben.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

2020-tól kezdve három éven át segítenék Marokkót, Etiópiát és Malit, hogy helyi fejlesztésekkel előzzék meg a migrációt.

Csomagolásmentes sarok, kevesebb műanyagszemét, több friss termék, szép célok, de vajon megvalósíthatóak?

Az FPÖ kutyás szelfik helyett Strache régi riválisáról szóló posztokkal árasztja el a bukott pártelnök rajongói oldalát.

A jövőben a felhasználók beállíthatják, hogy ha a weboldalakon böngésznek, az onnan származó adatokat ne lehessen összekötni a
Facebook-profiljukkal.

Depresszió, bipoláris zavar és skizoférnia: ezek a betegségek is gyakoribbak voltak ott, ahol rosszabb a levegő minősége – állítja egy új tanulmány.

A hét kérdése

Egy 34 millió forintos adakozás még bőven nem elég, de nekünk van pár ötletünk arra, hogy mivel lágyíthatná meg Tiborcz szeretett nemzetünk szívét!

Azért ide elnéznénk

Figyelemfelhívó bringatúra Budapestről Szentendrére augusztus 24-én délelőtt.

Beszéddel is készül. Augusztus 24-én, a pesti Jelen bisztróban.

Dumbledore wouldn't let this happen. Augusztus 31-én délután, Budapesten.

Gellért Ádám ad elő a Clio Intézet estjén szeptember 4-én.

Tokaj-Hegyalja legszebb falujában szeptember 13-án végig lehet kóstolni a helyi borászatok legjobb borait.

Ezt is szerettétek

Mire elég, ha Zuzana Čaputová elnök azt mondja magyarul, hogy köszönöm? Jarábik Balázs felvidéki elemző elmagyarázza.

A Coca-Cola ugyanolyan politikai termék, mint a Fidesz. Kár, hogy az előbbinek a magyar ellenzék is bedőlt, írja Techet Péter.

A véleménybuborékok ártanak jobban a demokráciának, vagy pártízezer „hülye” szavazó?

Az Azonnali birtokába kerültek a 2018-as szerződéseik: volt, ahol a kutatási pénznek nevezett összegből focipályát újítottak fel. Hogy mi?! Tényfeltárás!

Twitter megosztás Google+ megosztás