Boruljunk térdre a Nike előtt, és nyissuk nagyra a szánkat?

A fair trade kávé, a biopamut póló, az állatkísérlet-mentes púder után most a rasszizmusellenes cipő miatt érezhetjük magunkat jobb embernek.

„Úgy tűnt, szörnyű fáradtságával és céltalan dühével Cobain hangot ad a történelem után született generáció reménytelenségének, akiknek minden lépését kiszámították, követték, megvették és eladták – még az előtt, hogy megtörtént volna. Cobain tudta, hogy ő csak egy újabb spektákulum, hogy semmi nem fut jobban az MTV-n, mint az MTV elleni lázadás; tudta, hogy minden lépése egy klisé, amit előre megírtak, hogy még az is klisé, hogy rájön, hogy ez egy klisé.”

(Mark Fisher: Capitalist Realism)

Mi lehetne bátrabb dolog egy multinacionális, több tízmilliárd dollárt érő cég részéről, mint hogy két évig csendben titkolják, hogy szerződésük van a rasszizmus elleni látványos kiállásával óriási botrányt kiváltó Colin Kaepernick amerikaifocistával, majd amikor már a botrány elült, előállnak egy kampánnyal, aminek az a szlogenje, hogy

Marketinghúzásnak remek, ja. Ráugrik a konzervatív média, akiknek a sportoló neve vörös posztó, bólogatnak mellé a lattéjuk mellől a liberálisok, Donald Trump szívrohamot kap, az egészhez pedig kellemes háttérfényt biztosít a dühöngő hazaffyak által felgyújtott Nike-cipők tüze.

A Nike reklámosai talán elolvasták Andrea Phillips tavalyi novelláját, ahol egy rendkívül hasonló tartalmú kampányról írt pont a Nike főszereplésével, lehet megtetszett nekik, aztán kimérték, lemérték, megnézték a demográfiát, a fókuszcsoportot, megvárták, amire a Kaepernick-ügy már nem annyira forró téma, csak éppen egy picit, és akkor jöttek a reklámmal.

„A Nike a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb vállalata, és a semleges óvatoskodás helyett felrobbanthatja az amerikai közéletet, ha úgy akarja. Megteheti, meg is teszi, és helyesen is teszi. Mert hisznek valamiben” – írja a magyarországi Index főszerkesztő-helyettese a szerinte zseniális reklámról, ami kiakasztotta az USA – ahogy ő írja – „primitívebb részét”. 

A Nike részéről megszólaló menedzserek egy szóval sem fejtették ki, hogy itt most a rasszizmusról, a feketék elleni rendőri erőszakról, vagy mi a fenéről van szó, hiszen nyilván a profitról van szó. Abban hisznek. Ez teljesen racionális egy multicég részéről, ahogy teljesen racionális mindenféle kampányokkal rátelepedni arra a hangulatra, ami a méréseik szerint a fiatal, diverz vásárlóközönségüket jellemzi. A Pepsinek nem sikerült jól, nekik meg igen.

Bizonyára jobb érzés lesz ettől Nike-cipőt hordani egyeseknek. Pont annyira, mint mikor környezettudatos ruhadarabot, vagy a csinos brossúra tájékoztatása szerint nem éhbérért dolgoztatott szerencsétlenekkel leszüretelt fair trade kávéból főzött kávét veszel a Starbucksban, és megnyugodhatsz: ma is tettél valamit a világért, ma is jobb ember voltál, mint a „primitívebb” emberek.

Mindeközben a fair trade csak egy matrica, a biopamutos tájékoztatás egy tájékoztató tábla, a Kaepernick-kampány pedig csupán ennyi:

Ez pedig mindössze arra jó, hogy a társadalomkritika és a változás ígéretének marketingesítésével és brandesítésével, az ideák beárazásával elfedjék a valós problémákat.