Nehogy már egy másik párt imidzsépítésének legyek az elemlámpája!

2018.08.29. 08:36

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke nem akar más pártok imidzsépítéséhez asszisztálni, többek között ezért nem támogatták az USR, a román Momentum kezdeményezését arról, hogy büntetett előéletűek ne viselhessenek köztisztséget. Az Azonnalinak azt is elmondja, Orbán Viktorral általában az Erdélybe érkező pénzről beszélget, ráadásul gyakrabban, mint a román miniszterelnökkel, akinek a kormányát az RMDSZ kívülről támogatja. Nagyinterjú!

Nehogy már egy másik párt imidzsépítésének legyek az elemlámpája!

Mondjon egy székely viccet!

Egy klasszikusat mondok: ötven év házasság után azt mondja a székely feleség a férjének, hogy „te, ötven éve házasok vagyunk, miért nem mondod soha, hogy szeretsz?” Mire a férj: „emlékszel arra, hogy mit mondtam ötven évvel ezelőtt? Azt mondtam, hogy szeretlek, s még mit mondtam?” „Azt, hogy ha valami változna, akkor szólsz” – feleli a feleség, mire a férj: „na, azóta nem változott semmi!”

Ez majdnem olyan jó vicc, mint hogy önök együttműködnek a PSD-vel, a szociáldemokrata párttal a román parlamentben. Őket is annyira szeretik, mint a székely a feleségét? Nem mondják gyakran, de azért csak együttműködnek…

Ha a román parlamentben az embernek van egy harmincfős frakciója, akkor valamit kezdenie kell vele. Ez körülbelül hét százalékot jelent. Azzal tudunk együttműködni, aki a parlamentben van. De az, hogy ki nyerte meg a választásokat, nem rajtunk múlott.

Egyik oldallal sem tudsz igazából jó szívvel, hosszútávon együttműködést kialakítani. Sem a mostani kormányzó oldallal, sem a mostani ellenzékivel. Hosszan meg tudom indokolni, hogy miért: és hogy bármelyik változat miért jelent mindenképp óriási kompromisszumokat. A másik lehetőség az, hogy nem működsz együtt senkivel, négy évig ülsz és duzzogsz egy sarokban a harminc szavazatoddal.

Vagy azt, hogy megnyerik a választást. Milyen lenne Románia, ha az RMDSZ-nek kétharmada lenne?

Ha nagymamámnak kereke lenne, akkor valószínűleg villamos lenne itt Kolozsváron.

Nem hisz ebben?

Az, hogy ma Magyarországon az RMDSZ választást nyerjen, az pont annyira valószerű....

Magyarországon tényleg nem az, mert ott el se indulnak.

Nyilván Romániára gondoltam, szóval ez pont annyira lehetséges, mint az, hogy az én nagymamámnak kereke legyen, s villamosként járjon Kolozsváron az állomás és a Monostor vége között. Nagyjából semennyi.

Akkor miért csinálják?

Közel harminc éve adott az etnikai szavazás, és a következő bő két-három évtizedben adott lesz. Azért csinálom én személy szerint, mert érdekel a közélet, és úgy gondolom, hogy tudok keveset változtatni a dolgok menetén. Másrészt a magyar közösségnek, ennek az egymillió-kétszázezer embernek valamilyen politikai képviseletet kell biztosítani.

Jól-rosszul – ezt lehet vitatni –, de huszonnyolc-huszonkilenc éve ezt a politikai képviseletet mi biztosítjuk. Erre a magyaroknak szüksége van, ezt mindig mindig megerősítették, mert különben nem lennénk ott a parlamentben. Föl lehet tenni a kérdést, hogy ez miért nem változott. Azért, mert a román pártok közül egyik sem, még a mostanában a sokaknak oly kedves USR, a Mentsétek meg Romániát Szövetség sem ajánl semmit a magyaroknak.

Egyetlen román pártnak sincs egy többé-kevésbé vállalható, elfogadható, hihető, hiteles programja a kisebbségeknek. Amíg ilyen nincs, addig a magyar emberek nagyon nagy többsége nem fog román pártra szavazni.

Akkor mindegy, hogy melyik párt mellé állnak be, mert mindegyik rossz?

Nem, soha nem mindegy, hanem mindig a lehetőségekhez képest igazítod azt a kompromisszumot, amit megkötsz. Hét százalékkal…

Magyarországon is volt egy ilyen párt, az SZDSZ. Lát valami párhuzamot?

Nem, semmit, az égvilágon semmit. Hét százalékkal mindig kompromisszumot kötsz. Mi kompromisszumot kötöttünk 1997-ben, amikor először kormányra mentünk; kompromisszumot kötöttünk 2000-ben, amikor nem voltunk hajlandók kormányozni, de támogattuk az akkori szociáldemokrata kormányt; kompromisszumot kötöttünk 2004-ben, amikor az akkori jobbközép liberális párttal és demokrata párttal kormányoztunk – ekkor egyébként a demokrata párt még a Szocialista Internacionáléban volt.

És kompromisszumot kötöttünk később is, 2009-ben, amikor kormányoztunk, akkor már egy PDL nevű párttal. Aztán még később is, amikor kormányoztunk a szociáldemokratákkal nyolc hónapot, először s utoljára történt, hogy kormányban is voltunk velük. Olyan nincsen a politikában a mi helyzetünkben, hogy ne kössél kompromisszumot.

Tényleg szociáldemokrata a PSD? Vagy csak a neve az?

Nem szociáldemokrata.

Akkor mi?

Nem lehet igazából meghatározni. Ahogy a liberálisok sem liberálisok Romániában. Egymást ne kacagtassuk. A szociáldemokraták a fiskális politikájukat nézve inkább egy neoliberális párt. Az, hogy a munkaadóról áttold a munkavállalóra az összes szociális terhet, ilyen Európában nincs.

A PSD a szegényekkel nem foglalkozik. Az 50–51 százaléknyi szegénységben élő embert ők nem szólítják meg, bár a szavazóiknak egy jelentős része onnan jön. És ők a Szocialista Internacionáléban vannak! 

Ha megnézzük azt a fajta politikát, amit az egészségügyben vagy más szociális ellátórendszerekben ők ma végrehajtanak, akkor megint inkább azt mondom, hogy közelebb vannak a jobboldalhoz, vagy a centrumhoz, mint a baloldalhoz. 

Változott-e az utóbbi hetek folyamán az önök kompromisszumkészsége a PSD felé, mondjuk annak köszönhetően, hogy a csendőri erőszak nyomán zuhanórepülésbe kezdett a népszerűségük?

Nekik nélkülünk is megvan a többségük, tehát nem mi tartjuk fent a kormányt. Ezt a legendát érdemes eloszlatni. A PSD-ALDE-nak aritmetikailag megvan a többsége a szenátusban is, a képviselőházban is.

Ha éppen csavarognak, hiányoznak egy-egy szavazásnál, akkor előfordulhat, hogy szükségük van a mi szavazatainkra, de lényeges, életbevágó kérdéseknél összeszedték magukat,

és mentek nélkülünk minden további nélkül: megvoltak a szavazataik. A kormány sorsa  most elsősorban azon múlik, hogy a kisebbik kormánypárt, az ALDE mit fog dönteni, másrészt, hogy a PSD-ből kiválnak-e emberek, vagy nem.

Ami augusztus 10-én a tüntetésen történt, az nem helyes, én magam azt elítéltem, elítélte az RMDSZ is, mert nem volt arányos a csendőrség reakciója. Én egyébként mind a verbális, mind a fizikai erőszakot elutasítom. A verbális erőszak mindig előkészíti a terepet a fizikai erőszaknak, erőszak csak erőszakot szül, arra építeni semmit nem lehet. Ma ilyen értelemben a román társadalom olyan mértékben megosztott, olyan mértékben szétszakadt, hogy nem látom, hol van az a politikus, aki ezt össze tudja egy kicsit kalapálni.

Túlreagálták a csendőrök. Hogy miért, most nem tudom megítélni, ha kivizsgálja egy bizottság, kiderül. Ezeket mind-mind figyelembe fogjuk venni akkor, mikor a következő időszakot megtervezzük.

Lát-e párhuzamot a mostani események és a 2006-os magyarországi események között?

Dehogy, ne vicceljenek, a kettőnek semmi köze egymáshoz. 2006-ban azért Magyarországon az ellenzéknek voltak arcai, ott volt egy Orbán Viktor, annak az ellenzéknek vezére. Ma itt az ellenzékből valakit fel tudnak mutatni, aki karizmatikus, aki tudja, hogy mit tenne az országgal, hogyha ő vezetné?

A román ellenzék a kormányoldalra csak abban alternatíva, hogy nem a Vioricán fogunk kacagni nagyokat, hanem esetleg Ludovicán.

Eléggé hasonló a helyzet Magyarországon is, nem?

Nem, egyáltalán nem. Magyarországon van egy erős kormányzati oldal, amely harmadjára szerez kétharmadot. Ők tudják, hogy mit akarnak, és teszik is azt.

Például kerítést Románia felé. Ön ezzel egyetértene?

Akkor is elmondtam, amikor ez megfogalmazódott, hogy ez nem alternatíva. Másrészt meg a kerítés nem választaná el azokat, akik Romániában vagy Magyarországon élnek.

Az erdélyi magyarok nem a zöldhatáron járnak Magyarországra. Meg önök sem a zöldhatáron jöttek ide, gondolom.

Ha tényleg ennyire elkeserítő, alternatíva nélküli a helyzet, akkor ez nem pont az RMDSZ ideje lenne a román politikában? Meggyőzni még több embert a magyar szavazókon kívül, hogy itt önök fognak tudni rendet csinálni?

Ez egy fontos fölvetés, ezzel mi többször kísérleteztünk különböző időszakokban. A helyzet az, hogy a románok és a magyarok történelmi viszonya ma még nem olyan, hogy a bizalom szintje elérné azt a fokot, amikor a románok a magyarokra bíznák az irányítást, vagy a magyarok azt gondolnák, hogy nincs szükség magyar képviseletre, mert a románok őket tökéletesen képviselik.

Hogyhogy az nem zavarta a románokat, hogy Klaus Johannis államelnök meg német? Őt hogyhogy mégis megválasztották?

A románoknak és a magyaroknak egymással általában nem történelmi problémáik voltak, hanem földrajziak.

A szászokkal ilyen nem volt. Ők egészen másképpen élték meg az elmúlt nyolcszáz évet, ahogyan az elmúlt százat is. Ma Romániában szászok alig vannak. Őket Ceaușescu eladta. Ceaușescu emberkereskedő volt. Valószínű, hogy bennünket is eladott volna, csak erre nem volt vevő, mert a maguk puritán Kádárja nem rendelkezett megfelelő pénzzel és érdeklődéssel.

Németprobléma sosem volt. Johannis azt mondta, hogy neki az etnicitás nem kérdés, ő románnak vallja magát. A mi politikusaink pedig azt mondják, hogy romániaiak, de nem románok. Ez is egy óriási különbség.

A románok a németektől soha nem féltették az országot. A magyaroktól féltették az elmúlt száz évben: hogy volt-e ennek alapja, az egy teljesen más kérdés.

Ma is, ha megnézik a különböző narratívákat, akkor szinte mindenhonnan visszatér ez. Hol az oroszok, hol a németek, hol az amerikaiak akarják szétszakítani az országot, de főleg a magyarok akarják Erdélyt elvenni. Még az augusztus 10-i tüntetésekkel kapcsolatos narratívákban is nagyon sokszor az volt, hogy az események mögött az ország destabilizálása áll, és tulajdonképpen le akarják szakítani Erdélyt a százéves évforduló, a centenárium évében Romániáról.

Milyen nyelven beszél Klaus Johannisszal?

Románul.

Liviu Dragneával mikor beszélgetett utoljára?

Valamikor júliusban.

És ki a kellemesebb ember?

Ne tegyen ilyen értékeléseket a politikus, főleg, ha erdélyi magyar. Nekünk meg kell próbálni minél több tárgyalópartnert megtartani.

És mi a helyzet Viorica Dăncilával?

Vele egyszer beszéltem életemben.

Annak ellenére, hogy ő a miniszterelnök.

Van ez így.

Van ez így, hogy nem a miniszterelnök a valódi főnök?

Jó, hát mondjuk ezzel nem mond semmi újat.

És mi a helyzet Orbán Viktorral? Vele gyakran beszélget?

Évente több alkalommal.

Azért reméljük, hogy a kedvünkért Orbán Viktorral összehasonlítja a romániai tárgyalópartnereit.

Nem fogom. 

Amiről Orbán Viktorral beszélek, arról nem beszélek sem Klaus Johannisszal, sem Liviu Dragneával. Ez fordítva is igaz.

Miről beszélget vele?

Orbán Viktorral a találkozásaink évek óta rendszeresek és gyakoriak: ez nem azt jelenti, hogy hetente, de évente többször beszélgetünk, mindig nagyon korrekt és kellemes hangnemben. Általában erdélyi magyar ügyekről beszélünk, a miniszterelnököt nagyon érdekli az, hogy mi történik Romániában, főleg a gazdaság és a politika, de minden más is. Nyilván azokról a kérdésekről beszélünk a legtöbbet, ami a magyar kormány számára évek óta fontos. A támogatásokról például.

Hogy ki kapja, mennyit kapjon?

Nem. A nagy programokról. Például legutóbb arról, hogy milyen felújítások kellene, hogy legyenek, milyen esetekben milyen építkezésekre, beruházásokra lenne szükség. Ha miniszterelnököt meg tudom győzni, és elfogadja, hogy ez közösségi szempontból fontos, akkor ő a forrásokat ahhoz előbb-utóbb megtalálja.

Érdekes hogy ezt említi, mert az Orbán-kormány épp most vezette be Magyarországon, hogy a külföldről támogatott szervezeteknek fel kell ezt tüntetniük a külföldi pénzügyi támogatást az összes anyagukban, és be kell jegyeztetniük a regiszterbe. Ha Románia bevezetne egy ilyet, ahhoz mit szólna? 

Az RMDSZ-t ez azért nem érintené, mert Magyarországról semmiféle támogatást nem kap, nem kaphat, nem kapott soha, nem is fog kapni. 

És a többi erdélyi magyar szervezet?

Nem lehet innen megítélni azt, és fordítva sem, főleg kontextusból kiragadva. Amikor én belenézek a tükörbe reggel, soha nem Magyarországot látom, hanem az erdélyi magyarság problémái jönnek velem szembe. Meg vagyok győződve, hogy, ha egy magyarországi politikus reggelente belenéz a tükörbe, akkor a magyarországi problémák jönnek vele szembe, nem az erdélyiek.

Orbán Viktor mondta azt, hogy a 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Neki a tükörben mégiscsak szembe kell, hogy jöjjenek akkor az erdélyi problémák is.

Ha megnézik, hogy az utóbbi években milyen típusú és mértékű támogatás érkezett a Kárpát-medencébe a szomszédos államokban élő magyar közösségek számára, akkor a válasz egyértelmű. Akár a gazdaságfejlesztést nézzük, akár az egyházaknak, egyetemeknek, iskoláknak, szórványközösségeknek adott támogatásokat, ezek jelentősen kiegészítik azt, amit innen el lehet érni. Egyes esetekben akár helyettesítik is, mert

egy csomó olyan programot támogattak, s támogatnak magyarországi közpénzből, magyar költségvetésből, amelyre itt nincsen program, törvény, pénz.

Ha ő csinálja, jó, ha más csinálja, nem?

A magyar kormány itt nem politikai tevékenységet támogat. Nem akarom én ezt tovább fokozni, mert nem vagyok annyira napirenden a magyarországi belpolitikával, hogy mérvadó véleményt tudjak mondani.

Ön hét évvel ezelőtt még nagyon szigorúan elhatárolódott attól, hogy külföldi kezek nyúljanak bele az erdélyi politikai életbe. Hogyan történt ez a közeledés önök között?

A különböző intézményeknek, társadalmi szervezeteknek jövő támogatásoktól soha nem határolódtam el, a politikai befolyásolási kísérleteket tartottam szerencsétlennek. Például amikor sok-sok évvel ezelőtt a Magyar Polgári Pártot kitalálták, akkor utána Tőkésék megalapították az Erdélyi Magyar Néppártot, és az is kapott Magyarországról hátszelet. Bebizonyosodott, hogy ezek a pártok életképtelenek, a magyar közösség támogatását csak kis mértékben bírják, 86-87 százaléka az erdélyi magyarságnak az RMDSZ mellett szavazott.

Már 2010-ben és 2011-ben találkoztunk a Fidesz-KDNP vezetőivel, Orbán Viktorral és Semjén Zsolttal is, 2012-től, a választásokat követően kezdett a mi viszonyunk rendeződni. Engem 2011-ben választottak az RMDSZ elnökének először. Én akkor azt ígértem, hogy ezt a viszonyt rendezni fogjuk. Az Európai Néppártban is együtt ülünk, ez is jó viszonyt feltételez.

Van esetleg felmérésük arról, hogy a legutóbbi parlamenti választásokon az, hogy a Fidesz az RMDSZ mellett kampányolt, mennyit segített a 7 százalék fölötti eredményben?

Ezt nagyon pontosan nem lehet felmérni. A szakemberek úgy szoktak próbálkozni ezzel, hogy megkérdezik a szavazókat, hogy mikor döntötte el, hogy elmegy, és kire fog szavazni. A mi választóink nagy-nagy többsége jóval a választási kampány előtt döntött mellettünk. Ilyen értelemben nem ez a kérdés, hogy tett-e hozzá. Szerintem amúgy igen, de nem olyan mértékben, ahogy a kívülállók, vagy akik minket esetleg kritikusan néznek, szerették volna. Ha valami befolyásolta a választási döntéseket, az inkább arról szólt, hogy nem vagyunk vitában a magyar kormánnyal. A nyugalom afelől, hogy van egy együttműködés közöttünk.

Ön szavazott a magyarországi választáson?

Erre a kérdésre nincs módomban választ adni.

Ön az RMDSZ elnöke, önök arra buzdították az itteni magyarokat, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, erre nem árulja el?

Igen, erre buzdítottunk, és helyesen cselekedtünk. Minden választáson részt kell venni, és szavazni kell.

Ezek szerint ön is ezt tette.

Minden választáson szavazok, ahol jogom van.

És Magyarországon van?

Magyar állampolgár vagyok, így természetesen van. Nem mondhatja egy politikus sem, hogy az egyik választáson kell szavazni, a másikon nem: hogy a romániain igen, a magyarországin nem.

Ha már európai parlamenti választások, lehet tudni, hogy kik lesznek az RMDSZ indulói?

Nem. De elég nagy az érdeklődés. Csak a jövő évben fogjuk eldönteni. Van egy tisztújító kongresszusunk februárban, és a döntést csak a kongresszus után hozzuk meg.

Az Európai Néppárton belül szeretnének maradni a következő ciklusban?

Fel sem merül a váltás. A Néppártban vagyunk nagyon rég, eddig is csak ott voltunk. Romániából mindenki más utánunk jött, mi vártuk őket a babapiskótával és a pezsgővel, amikor megérkeztek.

Mostanság felmerült több nyugat-európai párt részéről, hogy a Fideszt ki kellene tenni onnan. Mit szólnak önök ehhez?

Nagyon jó helyen van ott a Fidesz. Az Európai Néppártnak a 2018-as helyzetét és a 2019-es perspektíváit nézve az az érdeke, hogy egy olyan erős párt, mint a Fidesz a Néppárton belül legyen. ​2019 után szerintem sokkal tarkább lesz az Európai Parlament, és megtörténhet, hogy a Néppárt a szocialistákkal együtt sem tud többséget alkotni. A Fidesznek politikailag is ott van a helye, és pragmatikusan is. Bírálatok elhangzanak az egyik oldalról is, a másik oldalról is, ez a világ menetébe belefér, de

teljesen irreális az a forgatókönyv, hogy a Fideszt kizárják az Európai Néppártból.

A Néppárt súlyát úgy is meg lehetne tartani, ha mondjuk egy másik magyar pártot vennének be, akár a Fidesz helyett, akár mellette. Támogatná ezt?

Melyiket?

Lennének jelentkezők, mondjuk a Jobbik és az LMP.

Mi azt támogatjuk, hogy a Néppárt erős legyen. A Fidesz ott van, nem nekünk kell eldönteni ezt a kérdést. Konzultálnánk, ha ilyen igény felmerülne.

Megkérdezi a fideszeseket, hogy „akkor a jobbikosokhoz mi mit szóljunk”?

Így van, ők is megkérdeznek minket, ha Romániából valaki be akar lépni a Néppártba, ez a világ legtermészetesebb dolga. Én szürreálisnak tartom, hogy odajöjjenek, de lehet ezzel játszani. 

Sőt, én azt is el tudom képzelni, hogy az MSZP is átjön a Néppártba: miért ne erősítsük a Néppártot? Magyarországról mindenki jöjjön a Néppártba!

Nemsokára arról szavaz az Európai Parlament, hogy indítsanak-e hetes cikkelyes eljárást Magyarország ellen a jogállamiság megsértése miatt. Ezek szerint az RMDSZ-esek nemmel fognak szavazni?

Az ilyen kérdésekben mi Magyarország mellett szavazunk.

Erre buzdítják a román társaikat is?

Persze. A román képviselők szavazatai meg szoktak oszlani. A románok közül mindig is volt olyan, aki Magyarország, vagy a Fidesz ellen szavazott, s volt olyan, aki nem. 

És mi lesz, ha Románia ellen is indítanak egy ilyet?

Ma nem látok semmiféle indokot erre.

Akkor sem, ha ilyen durván levernek egy tüntetést, meg tombol a korrupció?

A tüntetéssel kapcsolatosan már elmondtam a véleményemet, a korrupcióval kapcsolatban pedig van egy csomó eljárás, és az intézmények, akik ezzel foglalkoznak, teszik a dolgukat. A hetes cikkely az alapértékekre vonatkozik, nem arra, hogy akkor a korrupciót ki hogyan ítéli meg.

Az alapértékek között van a jogállamiság is. Mennyiben felelnek meg ennek a román igazságügyi reformok?

A jogállamiság nem sérült ezekkel, és nem is mindet támogattuk. A büntető törvénykönyv módosítását például nem szavaztuk meg, a büntetőeljárást igen, és másik három, igazságszolgáltatással kapcsolatos törvényt is. Ezek nem a büntetőpolitikáról szólnak, hanem az igazságszolgáltatásnak a szervezetéről, működéséről, az ügyészek és bírók jogállásáról. Ezek nem gyengítették az igazságszolgáltatást, semmilyen formában, és nem is kapcsolták a politikához.

Az igazságszolgáltatás függetlenségét a Legfelsőbb Bírói Tanácsnak kellene biztosítania, nem a miniszternek, a miniszterelnöknek, vagy az államelnöknek. A Legfelsőbb Bírói Tanács a törvények módosításával plusz hatásköröket kapott. Az ügyészek kinevezésében sokkal nagyobb kompetenciája van, mint volt előtte. A politikusoknak a kompetenciája csökkent; az államelnöké is, ezt készséggel beismerem.

A puding próbája az evés. Mihelyt ezek a törvények működni fognak, ki fog derülni, hogy nem sérült semmi az égvilágon. Ezek közül ma még csak egyet vagy kettőt hirdetett ki az államelnök. Volt vagy hetven cikkely a büntető törvénykönyvből, amiket az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősített már rég. Nem is nyúltunk hozzá éveken keresztül.

Az volna a jogállamiság, hogy az AB döntéseit nem tartja tiszteletben egy állam éveken keresztül? Amikor meg kezdi betartani, akkor meg az a baj?

Azt gondoltuk, hogy minden, ami az EU-s direktíva szerint be kell, hogy kerüljön a belső jogrendbe, azt megszavazzuk, és minden olyat is, ami a strasbourgi döntésekből származott. Mást nem. Például nem szavaztuk meg a büntető törvénykönyvet a végső formájában, mert nagy részében elfogadható, de a hatalommal való visszaélésnél történt egy olyan kiegészítés, ami elfogadhatatlan volt számunkra.

És a közigazgatási törvénykönyvben a speciális nyugdíjakat miért szavazták meg?

A törvényt nyilván nem a speciális nyugdíjakért szavaztuk meg. Az is benne volt, de csak egy darabocska az egész kódexból, ennél sokkal fontosabb például a polgármesterek vagy megyetanács-elnökök jogköreiről szóló változás. Különben ez nem is speciális nyugdíj, hanem egy kiegészítő nyugdíj. Ezt többféleképpen lehetne rendezni, például, hogy újragondoljuk az összeférhetetlenségről szóló állami törvényt. Például a polgármesterek kaphassanak mezőgazdasági támogatást, ha van nekiki két hektár földjük, és azt nem ők vették, hanem mondjuk örökölték a családtól. Akkor az ne számítson összeférhetetlenségnek. 

Ezt a kérdést nem tudtuk rendezni, mert a társadalom ordított, hogy nem lehetséges a Feddhetetlenségi Ügynökségről szóló ANI-törvényhez hozzányúlni. Vannak olyan összeférhetetlenségi szabályok Romániában a polgármesterek esetében, amilyenek máshol nincsenek Európában sehol.

Például korrupcióellenes ügyészség sincs máshol Európában. Szükség van erre, vagy ön kidobná, ha tehetné ezt az egészet?

Ha tehetném, sem dobnám ma ki a DNA-t. De: ha tehettem volna annak idején, nem hoztam volna létre.

Ma inkább azon lennék, hogy korrektül működjön, ami van, és sokkal többet beszélnék arról, hogy hol volt a hiba akkor, amikor az igazságszolgáltatás és a titkosszolgálatok egymásra találtak, és az igazságszolgáltatás függetlenségét felszámolták.

Miért van az, hogy az igazságszolgáltatásnak minden egyes intézményével titkos megállapodást kötöttek? Ilyen sincs más európai államban. Tehát a DNA-t, a korrupcióellenes ügyészséget hagynám, hogy működjön, nem számolnám fel, Isten ments! Az már megvan, lehet azt jól használni. Ez egy érdekes kísérlet volt, ha már elfogadtuk, akkor jól kell működtetni, és arról kellene beszélni, hogy sérült-e az igazságszolgáltatás függetlensége az elmúlt években.

Mert kiderült, hogy a legfelsőbb bíróság kötött megállapodást a titkosszolgálattal, a legfelsőbb ügyészség is, sőt, a DNA is kötött.

Még a Legfelsőbb Bírói Tanács is kötött, pedig nekik kellene vigyázni az igazságszolgáltatás függetlenségére. Kiderült, hogy még az inspekció is kötött ilyen megállapodást, amely a magisztrátusok hibáit vizsgálja ki. Ha ki talál derülni, hogy még az ügyvédi kamara is kötött, akkor a romániai polgár nagyon el van rendezve!.

Tehát akkor van párhuzamos állam?

Párhuzamos államról én soha nem beszéltem. Én mélyállamról beszéltem, de mióta mások elkezdtek párhuzamos államról beszélni, azóta engem nem hallottak még mélyállamról sem. 

Ezt meghagyja Dragneának...

Meg azoknak, akik erről még beszélnek. Amíg ők erről a párhuzamos államról beszélnek, én a mélyállamról nem fogok, ezt megígérhetem.

Szóval nem azért kellett módosítani az igazságügyi törvényeket, hogy akkor ne legyen szükség külön intézményekre, amik eljárnak külön korrupciós ügyekben?

Az igazságszolgáltatási törvényeknek a módosítása a DNA-t semmilyen értelemben nem érinti. Egyébként minden új intézmény, nemcsak a DNA, még egy újság is, még egy irodalmi folyóirat is, még egy férfi dalegylet is, mihelyt létrehozták, minden erejével azon fog dolgozni, hogy bebizonyítsa a létjogosultságát. Ez a normális. A DNA bebizonyította. Az érdekes az, hogy tizenöt éve bombasztikus jelentések vannak, és letartóztatnak, elítélnek, bezárnak, felmentenek, tönkretesznek embereket, és néha kiderül, hogy a vádak nem igazak, de a korrupció nem csökken, csak nő és nő.

Ön szerint miért nő tovább a korrupció?

Nem tudom, hogy nő-e, én azt mondom, amit állítanak. Ma Romániában a politikus az igazságszolgáltatással kapcsolatosan legyen nagyon visszafogott! Nem tudunk mindig azok lenni, mert a törvények esetében véleményt kell mondani.

Az USR összegyűjtötte nemrég a szükséges aláírásokat a Fără penali (Bűnözök nélküli köztisztségviselést!) elnevezésű kezdeményezéséhez, meg tudná indokolni, hogy az RMDSZ ezt miért nem támogatja?

A Fără penali olyan esetekre is vonatkozik, hogy ha mondjuk egy 18 éves srácot elkapnak ittasan vezetni, és nem okoz semmiféle problémát – ez előfordul a fiataloknál, még velem is előfordult –, vagy elkapják, hogy elszívott egy füves cigarettát, és elítélik. Ez ugye büntetőjogi kategória, kap egy vagy két év felfüggesztettet. Közben a fiatalember egy óriási nemzetközi karriert fut be harminc év alatt, és ötvenéves korában fölkérik, hogy legyen az ország miniszterelnöke. De kénytelenek azt mondani neki, hogy, „tudja, kedves, nem lehet, mert ön penal”.

Ha az USR azt mondta, volna, hogy akit korrupciós ügyért ítélték el, ne lehessen köztisztviselő, az rendben lenne. A Fără penali hihetetlenül általánosító, és nincsenek meg azok a szükséges árnyalatok, amelyek nélkül én nem vagyok hajlandó lenyelni ilyen dolgokat. Ha ezt tisztázzuk, akkor én tudom támogatni. Ez politikai kérdés az USR számára, ők ezt politikai imidzsépítésre használják, és én 

nehogy már egy másik párt imidzsépítésének legyek az elemlámpája! Azt ne várja senki!

A német párt támogatta a kezdeményezést.

Ők nincsenek a parlamentben.

Van egy képviselőjük.

Van, de ők nem úgy jutnak be, hogy az öt százalékos küszöböt meghaladják. Ők kapnak 800 szavazatot, és bejutnak. Van egy ilyen alkotmányos kitétel, ami a választási törvénybe is át van vezetve, hogy egy nagyon minimális töredékszavazattal bejutnak kisebbségek a parlamentbe. Ezzel nincs semmi probléma. A rendszer mostani kritikusai ezt is eltörölnék, mivel

ez a kisebbségi képviselet az esetek nagy többségében mindig a kormánnyal szavaz, és ez nagyon zavarja a #rezist-tüntetőket. Románia bonyolult ország.

FOTÓK: Bukovics Martin / Azonnali

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek