Bármennyire is átpolitizált a Városliget ügye, lehetett volna róla rendes párbeszéd, ha a kormány nem a szokásos arroganciával nyomja keresztül mindenen a projektet.

Valamiért csak a kormánykritikus véleményekkel szemben várják el a közéleti kérdésekben való hallgatást a katolikus egyházban. Buzizni simán lehet retorzió nélkül. Holott lennének súlyosabb gondjaik is, csak azokról a témákról letiltják a papjaikat.

A lezárt határátkelők miatti nehézségek évtizedek keserűségét idézik fel a szlovákiai magyarokban. A magyar-szlovák határátkelők többségének lezárása látványosan értelmetlen, hiszen Szlovákia sikeresebben kezelte a járványt, mint Magyarország.

A szlovák sérelmi nacionalizmus meghaladásának igénye már államigazgatás szintjén is konkrét lépésekben ölt formát. Az MKP-tól ehhez képest csak trollkodásra futotta.

Szűklátókörű könnyelműség, tudatos provokáció vagy zseniális önreflexió? Az új Trianon-emlékműből örvendetes módon hiányzik a NER-re jellemző szájbarágós szimbolika, az abba belevésett, több helyen erőltetetten magyarított helységnevek viszont számos kérdést vetnek fel.

A szlovák választásokon a magyarok csaknem harmada szlovák pártokra szavazott: ez nem azért van, mert a felvidéki magyaroknak a magyarságuk már kevésbé fontos, hanem azért, mert a magyarságuk önmagában nem fontosabb annál, mint hogy bele tudjanak szólni az országos politikába.

Tavaly még úgy tűnt: új pártként ők lesznek azok, akiket felemel a Kuciak-gyilkosság utáni elégedetlenség-hullám és a majdani kormányváltó ellenzék vezető erejévé válnak. Mit rontottak el?

Szlovákiának az országot feszítő összes problémája ellenére lehetősége van arra, hogy az a Monarchia-utódállam legyen, amely feltámasztja és hitelesen továbbviszi a dolgokat, amik a soknemzetiségű Monarchiában jók voltak.