+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Renczes Ágoston
2020. október 2. péntek, 15:30
Bármennyire is átpolitizált a Városliget ügye, lehetett volna róla rendes párbeszéd, ha a kormány nem a szokásos arroganciával nyomja keresztül mindenen a projektet.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A Városliget ügye, mint minden ebben az istenverte országban, végletesen átpolitizált.

 

Ha kormánykritikus vagy, ellenzed a Liget-projektet. Mi az, hogy ellenzed? Harcolsz ellene!

 

Ha kormánypárti vagy, támogatod. Mi az, hogy támogatod? Küzdesz érte! 

 

Főleg a Facebookon.

 

De mi is van pontosan a Városligettel? Ki emlékszik már a könnygáz-sprayt a tüntetők közé fújó biztonsági őrökre, meg a ligetvédelem ürügyén a parkba költöző hajléktalanokra, akiknek csak azért hagyták, hogy ott lakjanak, hogy lehessen őket a tévében mutogatni?

 

Az őszi önkormányzati választások óta újra birkózik a Főváros a kormánnyal: az önkormányzat próbálja a rendelkezésére álló eszközökkel bebiztosítani, hogy az el nem kezdett épületek ne is épülhessenek meg, a kormány meg minden ilyen próbálkozást felülír egy rendelettel. Ezt most előre megtette: a főváros szerdai ülésén tárgyalta a Városligeti Építési Szabályzat módosítását, erre a kormány már kedd este rendeletbe foglalta, hogy az nem lesz mérvadó.

 

Mint valami rosszul szocializált óvodás, aki előre elszedi a játékot a másiktól.

 

Lehet-e egyáltalán normálisan beszélni a Liget Projektről ilyen előzmények után és ilyen körülmények között?

 

A Válasz Online-nak tavasszal sikerült legalább érveket ütköztetnie: volt egy cikksorozat, ahol a projekt kidolgozói és ellenzői is érveltek az álláspontjuk mellett, és még Baán Lászlót, a projekt miniszteri biztosát is leültették egy podcast erejéig Bardóczi Sándorral, a projekt egyik fő kritikusával, aki azóta Budapest főtájépítésze.

 

Meglepetés: épkézláb érvek a projekt mellett

 

Bármennyire meglepő is a projektet pusztán ellenzéki alapállásból kritizálóknak, a Liget Budapest mögött vannak normális érvek. Az a mondás, hogy a Városliget már 130 éve nem csak közpark, hanem mindenféle más funkcióval is bír: már a tizenkilencedik század második felétől tartottak itt nagy ipari kiállításokat, amik után maradtak épületek a Ligetben; aztán itt tartották a milleniumi ünnepségek részeként az Ezredéves Országos Kiállítást, ez után is maradtak épületek, mint a Vajdahunyadvár; itt az Állatkert, a Cirkusz, a Hősök tere; sokáig itt tartották a Budapesti Nemzeti Vásárt, itt volt a Petőfi Csarnok – a projekt kidolgozói szerint a Városliget lényegéhez tartozik a sokféle egyéb funkció, és a Liget Projekt ezt a hagyományt viszi tovább, ráadásul a mindenféle kiállítások helyett sokkal elegánsabban: egy múzeumi negyedet építve olyan helyekre, ahol amúgy is évtizedekig épületek álltak, és ezzel párhuzamosan az egész park is megújul.

 

Jól hangzik? Hát persze! Akkor mi a gond? 

 

Bármiről beszélhetünk, kivéve

 

Hát leginkább az, hogy

 

az egész projekt legfontosabb elemét, nevezetesen hogy legyenek-e új épületek a Ligetben, nem bocsátották semmiféle társadalmi vitára.

 

Eldöntötték és kész: bevetették a minden akadályt legyűrő, minden szabály alól mentesítő szuperfegyvert: a Liget Budapest kiemelt kormányzati beruházás lett. És lehet azt mondani a projekt ellenzőire, hogy csak az Orbán-fóbiájuk miatt támadják a Ligetet, de a normális párbeszédet pont ez a kérdés nélkül bármit a torkon lenyomó arrogancia tette lehetetlenné, mint annyi más esetben is.

 

Baán László előszeretettel hivatkozik arra, hogy mennyi lakossági egyeztetés volt mennyi témában, és mennyi mindent figyelembe vettek a tervezéskor. Valóban, azon kívül, hogy legyenek-e új épületek, tényleg bármihez hozzá lehetett szólni, és volt, amit figyelembe is vettek: például az eredeti tervekben nem szerepelt a Rózsakert, azt valami nyugdíjasklub ötlete nyomán alakították ki.

 

Hogy az Ajtósi Dürer sor melletti két darab kutyás játszótér (egy a kiskutyáknak, egy a nagyoknak) kinek az ötlete volt, azt nem tudom, ahogy azt sem, hogy van-e bármi értelme azon kívül, hogy munkát biztosított a kivitelező cégeknek. Ez a kérdés egy csomó más dologgal kapcsolatban felmerül: lehet-e ezen kívül bármi értelme burkolt sétányok felszedésének és pár méterrel odébb vadonatúj borkolt sétányok építésének? 

 

De vissza az épületekhez: erről nem voltak hajlandók egyeztetni. És még ha elfogadható lenne is a fenti, első látásra szimpatikus érvrendszer, egész egyszerűen gusztustalan az az arrogancia, ahogy a Liget Projekt felelősei keresztülgázolnak mindenkin, aki bírálatot fogalmaz meg a projekttel szemben.

 

A NER kicsiben és nagyban

 

A NER egyik ismertetőjegye, hogy nincs olyan, hogy nincs igaza. Esetleg akkor mégis van, ha a Századvég azt méri a Fidesz-táborban, hogy szerintük sincs igaza: olyankor előfordul, hogy a NER is belátja, hogy nincs igaza, és visszalép, mint az internetadó vagy a vasárnapi boltzár esetében, vagy duzzogva visszakozik, mint az olimpia esetében. 

 

De bármilyen baromságba is kezdjen bele, azt keresztülnyomja, mert nem engedheti meg magának, hogy olyan ügyben lépjen vissza, amit a saját hívei nem elleneznek; sőt: aminek a nagyszerűségéről meg is tudja győzni a saját híveit.

 

A Liget Projekt pont ilyen: a NER párhuzamos valóságában ez egy országos jelentőségű nemzeti ügy, és egy nemzetközi szinten is kiemelkedő hazai teljesítmény, amire minden magyar ember büszke, kivéve a balliberális, nemzetvesztő prolikat. 

 

Ráadásul itt nem csupán arról van szó, mint mondjuk a stadionok esetében, hogy a nemzeti oligarchiát hizlalva rengeteg pénzből építenek felesleges, óriási vasbeton monstrumokat. A Liget Projekt mögött van egy nagyszabású vízió, aminek a torokszorító nagyszerűségéről, mint valami keskeny nyomtávú Albert Speer, maga Baán László is szemmel láthatóan meg van győződve, és pontosan azzal az arroganciával küzd érte, ami az egész NER-t jellemzi nagyban: akinek van hozzá gyomra, hallgassa meg a Válasz Online hivatkozott podcastját.

 

Mit érdekli az őket!

 

Ezt Baán mondja többször is a podcastban, amikor az épületek kapcsán szóba jönnek a sima parkhasználók, akik azért mennek a Ligetbe, hogy egy természetszerű helyen legyenek, ahol fák vannak meg mező. És egyébként igaza is van: az emberek valóban jártak a Ligetbe csak a fűben heverészés, fák között sportolás kedvéért akkor is, amikor ott nemzetközi kiállítások voltak vagy bármilyen esemény az elmúlt 140 évben; akkor is kijártak, amikor az utóbbi pár év nagy építkezései folytak, és használták azokat a területeket, amik épp nem voltak lezárva: a futók, a gyereket sétáltatók, a kutyások, a biciklisek kerülgették a földmunkagépeket, a dömpereket, a betonszállító teherautókat. Ha minden egyes tervezett épület megépül, akkor is ugyanígy ki fognak járni a szabadon maradt füves területekre meg a fák alá.

 

Mert akik rendszeresen járnak a Ligetbe, ezért járnak, az Isten szerelmére! Azért, hogy a szabad ég alatt, fák között, mezőben csináljanak dolgokat. És egy ekkora városban, mint Budapest, viszonylag kevés lehetőség van arra, hogy egy nagy kiterjedésű parkban sportoljanak vagy csak lazuljanak az emberek. És ez a fő ellenérv a Liget Projekt egyébként koherens érvrendszere ellen is: miközben a városban rengeteg múzeumépítésre alkalmas hely van például a rozsdaövezetekben, miért pont egy olyan helyen kell felépíteni az új múzeumokat, ahol a rendszeresen odalátogató tömegek pont azt igénylik, hogy ne épületek legyenek, hanem a zöldfelület növekedjen még tovább, és ne csak annyival, amennyit a zöldtetőkkel meg a sétányok burkolatával szűkebbre vételével nyertek.

 

A hagyomány, amire a projekt tervezői hivatkoznak, hogy mindig voltak épületek és más funkciók is a Ligetben, egy rossz hagyomány, amit szembemegy a Liget eredeti koncepciójával,

 

meg a Ligetet heti és napi szinten látogatók igényeivel is. De hát mit is számítanak ők!

 

Olvass még Renczes Ágostontól az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ezen a' héten egy lubok leplezi le az orosz nép ellenségit.

A sikeres alkotmányos vádeljárás jelentősége Trump diszkvalifikálása lenne egy következő elnökválasztásról.

Három hónap alatt szállítják le az összesen kétmillió adag Szputnyik V-vakcinát.

Egy év kell legalább a szakértő szerint, hogy beindulhasson a tavaly decemberben alapított cégnél egy covid-vakcina tömeges gyártása.

Három ütemben érkezik nagy mennyiségben a Sputnik-V hazánkba, jelentette be Szijjártó Péter külügyminiszter.

Gulyás Márton és a Partizán műsora Gajdics Ottóval tarolt, TGM és a többi véleményvezér pedig a nyomukban!

A hét kérdése

Még ugyan nem látni, mikor lesz vége a lockdownnak, de álmodozni azért lehet. A hét kérdésében pont ezt kell tenni!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Twitter megosztás Google+ megosztás