Magyarország után már Romániában is megtörtént a csoda: a kormánypártok utcára hívták híveiket, hogy tüntessenek a Rendszer ellen. És micsoda szenvedéllyel!

Egy felmérés során a romániai fiatalok közel fele Kolozsvárt említette, mint azt a várost, ahová szívesen költözne, ha munkát kapna ott. Bukarest még feleennyire se népszerű.

Ioan Aurel Pop, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem volt rektora, a Román Akadémia új elnöke is rajta van azon a Revista 22 romániai oldalon megjelent listán, amelyik kétszáz olyan személy nevét tartalmazza, akik a nyolcvanas években együttműködtek az akkori román Állambiztonsági Hivatallal (DSS; köznyelven: Securitate).

Másfélszer annyi fizetést kap egy román parlamenti képviselő, mint budapesti kollégája.

Kirúgta a román vasút, a CFR igazgatóját a román közlekedési miniszter a cég által produkált késésekre hivatkozva. Sajtóértesülések szerint az tette be a kaput nála, hogy még az a vonat is késett, amivel maga a miniszter utazott.

Ejsze igen. Ugyanakkor mégsem. Az történt ugyanis, hogy a kormány fogta magát, s betartva a párt megválasztása előtti ígéretét, ingyenessé tette a vonatozást az egyetemen nappali tagozaton tanulók számára. Az Azonnali panaszt tett, a román vasút válaszolt rá.

Bukarest tényleg nem Budapest: több a park, jobb és olcsóbb a sör, élhetetlen a bulinegyed, látványos a vadkapitalizmus. A Kárpátok inneni részén megakadóknak is érdemes elnézniük egyszer oda, ahol a románok tényleg otthon érzik magukat. Mutatjuk, miért.