„Most csend van” – a legörömtelibb csetüzenet Ukrajnában

Miután az ukránok tönkretették Putyin villámháborús terveit, az oroszok elkezdték szétlőni a városokat. Olga nem hogy nem menekült el Ukrajnából, hanem önkénteskedik, és próbálja tartani a kapcsolatot a bombázás alatt álló városokban élő barátaival. Az Azonnalinak most elmondta, hogy is néz ki ez a valóságban.

Vlagyimir Putyin február 24-én hadüzenetet küldött Ukrajnának, és az orosz hadsereg megtámadta az országot. A háború két hete tart, a déli területeken Herszon ugyan elesett, de az ukránok kitartóan védik Kijevet, Harkivot, Csernyihivet és Mikolajevet.

Miután az oroszok a vártnál jóval keményebb ellenállásba ütköztek, Putyin taktikát váltott, és

az oroszok a lakóövezeteket kezdték lőni,

hogy ezzel próbálják demoralizálni az ukrán hadsereget és megtörni az ukránok kitartását. Az oroszok ezt a genfi egyezményeket sértő taktikát használták már a csecsenek elleni háborúban és szíriában is. A közösségi médiát azóta elárasztották a felvételek, ahogy Harkivban például elsötétített házakban, pincékben és az óvóhellyé alakított metróban próbálják átvészelni a bombázásokat a civilek.

A Nemzetközi Büntetőbíróság legfőbb ügyésze már március első napjaiban bejelentette, vizsgálatot indít Oroszország ellen a lehetséges háborús bűnök ügyében. A BBC beszámolója szerint Karim Khan ügyész a levelében azt írta, az ukrajnai helyzet előzetes vizsgálata során már talált ésszerű alapot annak feltételezésére, hogy a Bíróság joghatósága alá tartozó bűncselekményeket követtek el.

A Bellingcat nevű oknyomozó oldal alapítója is azt írta március másodikán, hogy már gyűlnek a bizonyítékok, hogy

az orosz hadsereg háborús bűnöket követ el Ukrajnában.

Az Eliot Higgins által alapított oknyomozó portál a közösségi médiaoldalakra feltöltött videók és fényképek elemzése után arra jutottak, hogy az orosz hadsereg tudatosan, de legalábbis a következményekkel nem törődve bombáznak civileket.

Josep Borrell, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője is azt mondta, az orosz hadsereg mindent bombáz és lő Ukrajnában. Zbigniew Rau lengyel külügyminiszter pedig március 6-án bejelentette, miután Antony Blinken amerikai külügyminiszterrel tárgyalt, hogy az Ukrajnában elkövetett háborús bűnöket dokumentáló központot alapít, és hogy Lengyelország következetesen fogja szorgalmazni a háborús bűnösök felelősségre vonását, amiben számítanak az Egyesült Államok együttműködésére is.

Továbbra is hevesek a bombázások

Az Azonnalinak több Ukrajnában maradt civillel is sikerült beszélnie. A Harkivban élő Tatjána például sokkos állapotban válaszolt, amikor március elsején arról érdeklődtünk, hogy vannak. Az oroszok akkor már harmadik éjszaka lőtték folyamatosan a várost, a támadásban ráadásul kazettás bombákat is bevetettek, amiknek a használatát a legtöbb nemzetközi szerződés és konvenció tiltja.

A bombázásoknak akkor már legalább 9 halottja és 37 sebesültje volt. Tatjána csak annyit tudott mondani, hogyha arra vagyok kíváncsi, mi történt a városban, nézzem meg a videókat, mert

ő már nincs abban az állapotban, hogy mesélni tudjon.

A helyzet azóta csak még rosszabb lett, március 8-án, keddre virradóra például arról érkeztek hírek, hogy több lakóház is megsemmisült egy Észak-Kelet-Ukrajnában található város, Szumi bombázásában, és a támadásnak legalább tíz halálos áldozata van, köztük gyerekek is.

Az ENSZ március 5-i jelentése szerint a háború február 24-i kirobbanása óta már 351 ukrán civil halt meg és 707-en sérültek meg, március 6-án viszont már arról írtak, hogy 364 civil vesztette életét, köztük 25 gyerek.

Azt azonban minden alkalommal hozzátették, hogy jelentősen magasabb is lehet ez a szám.

Az ukránok szerint viszont már március 5-én legalább 2000 polgári lakos esett áldozatul a támadásnak.

Az utóbbi napokban a legtöbb ukrán kapcsolatunk megszakadt, azonban jelentkezett Olga, aki jelenleg Kolomijában, Nyugat-Ukrajnában van, és elmondta, hogyan próbálja tartani a kapcsolatot a harkovi, kijevi, lvivi, csernyihivi és poltavai barátaival.

Olga először is elnézést kért, hogy megváratott minket, de folyamatosan olvassa a híreket, hallgatja a rádiót, tartja a kapcsolatot a barátaival, dolgozik és önkénteskedik, miközben naponta legalább háromszor van légiriadó, amikor is le kell rohannia a pincébe.

„2014 óta háborúban élünk, de Putyin csak most indított teljes offenzívát, mert mást a nézőpontunk, mást gondolunk a világról, mert támogatjuk az európai értékeket, és mert nem akarunk az ő irányítása alá kerülni. Mi egyenrangú tagja akarunk lenni Európának, nem pedig a Putyin-féle totalitárius birodalom részei” – kezdte válaszát az Azonnalinak.

„Nagyon fáj, hogy az alapvető emberi jogokért, az egyenlőségért, a szabadságért, a szabad választáshoz való jogunkért a legmagasabb árat kell fizetnünk, az életünket.”

Olga azt mondja, miközben Putyin folyton hazudik, és Ukrajna felszabadításáról beszél, a valóság az, hogy a megszálló hadserege az, ami legnagyobb szenvedést okozza azzal, hogy a civilek házait, egyetemeit, iskoláit, óvodáit és kórházait bombázza.

„Az orosz elnök úgy viselkedik, mint egy terrorista. Civileket, nőket, sőt gyerekek gyilkoltat”

– fogalmazott.

Olga aztán elmesélte, az egyik harkivi barátnőjének sikerült vonatjegyet vennie, viszont a vonatot nem érték el az anyjával, olyan hevesen lőtték a várost. A barátnője akkor azt mondta neki, ha túlélik az éjszakát, másnap akkor is megpróbálják. A barátnője és az anyja is azóta jól vannak mindketten, épségben megérkeztek Lvivbe. A többi harkivi barátja viszont a metróban kialakított óvóhelyeken várja, hogy megnyissák a humanitárius folyosókat. Ők éjszakánkként a metróállomás kövén alszanak.

Menni vagy maradni?

Az oroszok március 8-án megint bejelentették, hogy humanitárius folyosókat nyitnak öt ostromlott városnál – Kijevnél, Csernihivnál, Harkivnál, Szuminál és Mariupolnál, de előbbi kettőnél megint csak Belarusz és Oroszország felé engednék távozni a menekülteket, amit a kijevi kormány már korábban is cinikusnak minősített.

A Vöröskereszt munkatársai március 6-án, vasárnap egy ilyen humanitárius folyosón megpróbálták egyébként elhagyni Mariupolt, ám mint Dominik Stillhart, a Vöröskereszt műveleti igazgatója a BBC-nek elmondta, azzal szembesültek, hogy

az oroszok aláaknázták az útvonalat.

Olga azt mondja, ő személy szerint soha nem használna egy ilyen folyosót, mert szerinte ezek még veszélyesebbek is, mint az ágyúzás. „A folyosók szervezői szerint az oroszok eddig egyszer sem bírták ki, hogy ne támadjanak meg mindenkit, akik ezeket a folyosókat használta, úgyhogy én nem használnám.

Az ágyúzás elől legalább el lehet bújni”

– mondta az Azonnalinak.

Aztán elmesélte, hogy a csernyihivi barátjának ugyan sikerült a lányával és az anyjával elmenekülnie a városból, a nagyszüleik viszont ott maradtak, és azóta sem tudják felvenni velük a kapcsolatot, mert a várost elvágták a külvilágtól.

Egy bergyanszki barátnője pedig nemrég azt írta neki, hogy

az most az álma, hogy fiával sétálhasson a városban, a semmiről beszélgessenek és nevessenek.

Az Azovi-tenger partján fekvő, százezres várost nem védték az ukránok, ezért az oroszok már február 28-án elfoglalták. A nő férje viszont bevonult, a gyereke pedig az invázió napján a nagyszülőknél volt, és azóta sem tudja elhozni tőlük, mert az oroszok folyamatosan lövik a várost.

„A csevegés nálunk most azzal kezdődik, hogy: hogy vagy?

És a legörömtelibb válasz ilyenkor az, hogy: most csend van”

– magyarázta Olga lapunknak.

NYITÓKÉP: Egy megsemmisült iskola a zsitomiri rakétatámadás után. FOTÓ: Ratyinszkij Vjacseszlav / Unian
FOTÓK: Unian, Marinko Andrij, Gorlusko Valdemar