„Nem vagyok abban az állapotban, hogy mesélni tudjak” – egy harkivi lakos a bombázások után

Ukránokat kérdeztünk, mit gondolnak Putyinról, hogyan látják a helyzetet, mit gondolnak a magyarok szerepéről, de ahogy telik az idő, és egyre kegyetlenebbek az orosz támadások, egy-egy mondat is elég annak érzékeltetésére, hogy egyre szörnyűbb a szomszédos Ukrajnában a helyzet.

A hírek szerint legalább 9-en meghaltak és 37-en megsebesültek, miután az oroszok február 28-a és március 1-je között egész éjszaka lőtték Harkivot, Ukrajna második legnagyobb, közel másfél milliós városát.

Az oroszok ezúttal tényleg nem finomkodtak, a hírek szerint kazettás vagy fürtösbombákkal lőtték a várost, amit a legtöbb helyen még háborúban is tiltanak. A kazettás bomba ugyanis a kilövés után több apró bombára esik szét, amik aztán viszonylag nagy területen tudnak jelentős pusztítást végezni. Éppen ezért – mivel szinte egyáltalán nem lehet vele célozni – a legtöbb helyen nem használják. Amikor ezek történtek, már második napja tartottam a kapcsolatot többek között egy harkivi családdal.

Tatjánáék már február 28-án is azt mondták, hogy amióta kirobbant a háború, teljesen meg is feledkeztek a koronavírusról, szerintük ugyanis a háborúnál szörnyűbb dolog nem történhet az emberrel. Ők egyébként a február 24-én kirobbant háború első napjától kezdve otthon próbálják átvészelni a bombázásokat, vizük van, fűtés egyelőre van, élelmet pedig sikerült felhalmozniuk.

Amikor jönnek a bombák, átmennek az előszobába, ahol nincsenek ablakok, és várnak.

Március elsejének reggelén, amikor arról érdeklődtem volna, hogy vannak, Tatjána csak annyi mondott, ha arra vagyok kíváncsi, mi történt a városban, nézzem meg a videókat, mert

nincs most abban az állapotban, hogy mesélni tudjon.

„Mi történt éjszaka?” – kérdeztem. „Pokol volt” – válaszolta.

Egy pszichopata elme hazugságai

Nem csak Tatjánáék maradtak a városban. A maradás mellett döntöttek a szűkebb rokonságuk, a barátaik és a kollégáik is. „Az ukrán katonák megvédenek minket” – jelentette ki még egy nappal korábban. Miközben a magyar közmédiában arról maszatolnak, hogy a háború nagyobb részben a Nyugat, és csak kisebb részben Putyin hibája, a folyamatos támadás alatt álló ukránok erről nem így gondolkodnak. Tatjána például

egy pszichopatának tartja Putyint,

ami mostanában több, jelentős gondolkodó és szakértő véleményével összecseng. Egy másik, kijevi anyuka pedig mindezt azzal egészíti ki, hogy az oroszok vagy félnek Putyintól, vagy félnek attól, hogy gondolkodniuk kelljen, és ezért mennek utána.

Az orosz katonák pedig nemcsak a BBC és CNN beszámolói szerint kedvetlenek és szervezetlenek, az ostrom alatt álló Harkivban élő Tatjána is azt mondja, hogy szerinte azok; akik a városuk utcáin rohangálnak, mind demoralizáltak és demotiváltak.

„Gyakran ellenállás nélkül megadják magukat” – magyarázza Tatjána. Amikor Putyin céljairól kérdeztük őket, és a rövidebb és hosszabb távú kilátásokról, volt, aki azt mondta, Putyin tényleg csak egy bábállamot szeretne Európa és Oroszország közé, csakhogy háborúra ez sem jogosítja fel.

Putyin február 24-i, csütörtök hajnali hadüzenetében azt mondta, hogy az a célja, hogy megvédje azokat az embereket, akiket az elmúlt nyolc évben, azaz a Krím elcsatolása, valamint a donbasszi konfliktus kirobbantása óta szerinte megaláztatásoknak és népirtásnak voltak kitéve. Az biztos, hogy a 2014-ben kirobbant konfliktusban több mint 10 ezren haltak meg, és az is, hogy egyik fél sem játszott a legtisztábban – kazettabombákat például mindkét fél bevetett, azonban az orosz elnököt leszámítva népirtásról eddig senki nem beszélt. Arra voltunk kíváncsiak, vajon az általunk megkérdezett ukránok hogyan emlékeztek az orosz-ukrán együttélésre.

Vajon tényleg voltak etnikai törések az ukrán és oroszajkú lakosság között? Tatjána azt mondta,

Putyin érkezéséig békében éltek az emberek

Harkivban és annak környékén. „Itt mindenki beszél oroszul és ukránul is, remekül megértjük egymást, itt nem voltak félreértések” – magyarázta. Natalie is azt mondta, szerinte az egész csak hazugság, egy beteg, pszichopata elme hazugságai.

Az orosz elnök a háború megindítása előtt tartott egy másik nagyon fontos beszédet, miszerint Ukrajna eleve csak Lenin miatt jött létre, és a területeinek jelentős részét csak ajándékba kapta a szovjet vezetéstől. Abban mindenki egyetértett, hogy ez tényleg csak egy beteg elme szüleménye.

Putyinnak volt egy harmadik hasonló dobása is a közelmúltból. 2021 nyarán kiadott a témában egy kissé zavaros történelmi fejtegetést, amiben kijelentette, hogy nemcsak, hogy Ukrajna nincs, de olyan sem, hogy valaki ukrán legyen. Az utóbbi években viszont, ha

eddig valahol kallódott volna is az ukránok nemzeti öntudata, Putyinnak sikerült megerősítenie azt.

Olyannyira sikerült megerősítenie, hogy az évek óta külföldön élő ukránok is mindent megtesznek a hazájukért.

Júlia 10 éve telepedett le Németországban, de azt mondja, ma is büszke ukrán, a családja még mindig ott él, és csak azért nem követi állandóan a híreket, mert a háború kirobbanásának napján született meg a kisbabája, és nem szeretne idegösszeomlást kapni, ahogy azt látja, hogy szétbombázzák a városát, ahol a rokonai élnek, és ahol egykor ő is élt.

Egy másik családos anyuka, Polina pedig Prágából indult útnak, hogy segítséget vigyen a tiszabecsi határra. „Megkérdezte tőlem a gyógyszerész, hogy minek nekem ez a rengeteg kötszer és fertőtlenítőszer, mire azt feleltem neki, hogy

»azoknak a hősöknek viszem, akik éppen megvédik a világot«”

– mesélte az Azonnalinak. Ő egyébként 60 ezer forint értékben tudott vásárolni, de a gyógyszertáras volt olyan kedves, hogy adott neki 7500 forintnyi kedvezményt.

Még Orbán is összekaphatja magát

Amikor arról kérdeztük őket, szerintük a Nyugat jól kezeli-e a helyzetet, általában azt mondták, hogy köszönik a segítséget, bár volt, aki megjegyezte, hogy a Nyugatnak előbb kellett volna lépnie.

Az egyikőjük viszont azt mondta, szerinte nagyon fontos lenne, ha a NATO közbelépne, és átvenné az ukrán légtér felett az uralmat, ugyanis szerinte az ukrán hadsereg leggyengébb pontja a légierő. A rakéta- és légitámadások szerinte ráadásul gyakran civil célpontokat is érnek, amik rengeteg életet követelnek. „Ha a NATO blokkolná Ukrajna légterét, akkor az agresszoroknak nem lenne előnyük az ukrán csapatokkal szemben” – magyarázta lapuknak.

Arra is kíváncsiak voltunk természetesen, hogyan gondolnak a magyarokra. Azért hosszútávú következtetéseket nem lehet levonni féltucat fő megkérdezése után, de az például biztos, hogy Tatjána megjegyezte, hogy Magyarország azok között volt, akik első körben akadályozták, hogy az oroszokat lekapcsolják a bankközi üzenőrendszerről, a SWIFT-ről. Polina viszont, aki mint írtuk, a napokban megjárta a tiszabecsi határátkelőt is, azt mondta, köszöni, hogy a magyarok étellel és ruhával segítik a menekültek, és reméli, hogy

előbb-utóbb Orbán is összekapja magát.

Annak nyilván kevésbé örült, hogy éjszaka is anyukákat látott a gyerekeikkel a szabadban várakozni, miközben fagypont közeli volt a hőmérséklet.

NYITÓKÉP: Ukrán fegyveres erők / Facebook