Emberek futottak az autók után segítségért kiáltozva – így menekültek az emberek Kijevből

Eszter, akit a kislányával együtt először elküldtek a kijevi magyar nagykövetségről, mert nem volt evakuációs tervük, most részletesen beszámolt, hogyan menekítették ki őket az ostromlott ukrán fővárosból.

Eszter ukrán férjével és két éves kislányukkal él Ukrajnában a belarusz határhoz közeli Csernyihivben, ami az orosz csapatok egyik első célpontja volt. A háború első napján, kora reggel csörgött férje, Oleg telefonja.

„Egyből tudtuk, hogy baj van. Oleget a munkahelyéről, egy gyógyszerészeti cégtől hívták, a főnöke olyan rendes volt, hogy előre megszervezte, hogy ha baj van, a cég saját autóival kimenekítse a városból a munkatársakat”

– emlékezik vissza Eszter.

Pár percük maradt az összepakolásra, ezért csak az iratokat, néhány ruhát, a kislány ukrán nyelvű mesekönyveit (mivel ilyeneket itthon nehezebb lenne beszerezni) és pár olyan játékot csomagoltak össze, amiket Eszter maga készített. Amikor futottak le a lépcsőn az utcára, már megszólaltak a légvédelmi szirénák.

Kijevbe gond nélkül elértek. Egyből a nagykövetségre mentek, ahol – mint azt korábban többször is megírtuk – csak annyit mondtak nekik, hogy evakuációs tervek híján nem sokat tehetnek, így arra kérték őket, hogy keressenek maguknak egy szállodát. „Azt mondták, a hotelben a kicsinek is kényelmesebb lesz.”

Elsőre úgy tűnt, a szállodából is menniük kell majd, nem tudnak szobát biztosítani nekik, így Eszter kétségbeesve lépett ki az utcára a kisgyerekkel és a férjével, de az utolsó pillanatban az egyik recepciós mégis utánuk ment, és szólt, hogy várakozzanak egy kicsit az előtérben, megpróbálnak segíteni. Végül kaptak is szobát.

„Egészen szürreális volt, hogy ülsz egy fényűző hotelben, ott vannak a lehető legjobb ételek körülötted, az ablakon kinézve pedig azt látod, hogy rakéták csapódnak a városba, a kislányod pedig nem ért semmit, csak látod rajta, hogy nagyon fél, és azt hajtogatja, hogy bumm-bumm”

– meséli tapasztalatait.

Az éjszakát ott töltötték, de hajnali négy órakor le kellett menniük az alagsorba a légiriadó miatt, ahol több órán keresztül maradtak. Eszter szerint az ott tartózkodók túlnyomó része külföldi újságíró volt. Végül másnap kaptak egy sms-t a nagykövetségtől, hogy megszervezték a hazautat.

Az előre megbeszélt helyen autókba ültek, majd megkezdődött a menekülés a magyar határ felé – sokszor lépésben, mert hiába vezetnek négy-hat sávos utak kifelé az ukrán fővárosból, a menekülők és az ukrán katonai járművek miatt óriási volt a dugó.

„Szörnyű volt, emberek futottak az autók után, hogy segítsenek rajtuk. A bokrokban kettesével ukrán katonák rejtőzködtek, tankok álltak. Egy olyan város felé vettük az irányt, amit bombáztak ugyan, de nem kellett bemennünk a városba szerencsére.”

– emlékszik vissza a menekülésre.

Some took shelter in basements and underground transport hubs as explosions were heard across Ukraine in the early hours.

One resident tweeted: “We decided to stay home. But lots of people are leaving Kyiv, now everyone is a traffic jam. Huge queues on the petrol stations.” pic.twitter.com/HjghhucwFJ

— i newspaper (@theipaper) February 24, 2022

Egy idő után viszont elfogyott a benzin abból az autóból, amiben Eszter ült a kislányával, ezért át kellett ülnie egy másikba. Útközben egyszer álltak meg, de többször is belefutottak ellenőrző pontokba, ahol

az ukrán hatóságok azt nézték meg, nincsenek-e hadkötelezettek a menekülők között.

Eszteréknek szerencsére nem kellett mindenhol megállniuk. Egy ideig csak az az étel és ital volt náluk, amit Eszter még a hotelből csomagolt el, később aztán a nagykövetség munkatársai bevásároltak mindenkinek.

A nagykövetség munkatársai Eszteréknek is megoldották volna az ideiglenes magyarországi szállást, de erre szerencsére nem volt szükség. Mire a határra értek, a lány nővére is el tudott értük menni, hogy hazahozza őket.

„Szerencsére a kislányom az egész utat jól viselte, nézelődött, sokat aludt az ülésen. Miután hazaértünk, akkor jött ki rajta az átélt stressz: feszültebb volt, agresszívabban játszott, és azóta is fél az ablaktól, és azt mondja, hogy bumm-bumm.”

Eszter férje, Oleg Ukrajnában maradt, fegyvert kapott, és harcolnia kell, de egyelőre jól van, eddig a kapcsolatot is tudták tartani.

A szenzitív információk miatt az útvonalról, az időpontokról és a kimenekítés pontos mikéntjéről nem számolunk be.

NYITÓKÉP: Kijevi forgalom a háború első napján este. FOTÓ: UNIAN
A KÉPEK FORRÁSAI: UNIAN, Ratinszkij Vjacseszlav