Oroszországot ki kell zárni minden nemzetközi sporteseményről

Ha 1992-ben a döntéshozók azt mondták, hogy az agresszor Jugoszlávia – lényegében Szerbiát büntetve ezzel – csapata nem vehet részt a tornán, úgy ezúttal sem szabad máshogy tenni. Ha Belgráddal szemben képes volt keményem fellépni az UEFA, úgy Moszkvát sem szabad pátyolgatni.

1991 novemberében a jugoszláv labdarúgó válogatott Lukić és Savićević góljaival győzött Bécsben az akkori Európa-bajnokság utolsó selejtezőjén, ezzel Dániát egyetlen ponttal megelőzve kijutott az 1992-es svédországi kontinensviadalra.

A délszláv háború azonban közbeszólt, az UEFA pedig kizárta a tornáról Jugoszláviát,

a többi pedig – ahogy mondani szokás – már történelem: a nyaralásukról behívott dán válogatott Laudrup vezetésével megnyerte a tornát – úgy, hogy arra ki sem jutott.

A precedens tehát adott: az orosz válogatott nem léphetne pályára a márciusi pótselejtezőn Lengyelország ellen,

Oroszország tagságát fel kell függeszteni a FIFA-ban és az UEFA-ban,

és mindaddig így tenni, amíg az orosz csapatok nem hagyják el Ukrajna területét.

És bár tisztában vagyok vele, hogy a hazai úgynevezett „nemzeti oldal” jellemzően gyengéd érzelmeket érez Oroszország és Putyin iránt is, számukra jelezném, hogy ha az oroszokat kizárnák a pótselejtezőről, akkor vagy Magyarország vagy Szlovákia ugorhatna be helyettük, attól függően, hogy a csoport harmadik helyén végző válogatott (ez Szlovákia) vagy a Nemzetek Ligája legjobb helyezését elérő, ám a kvalifikációról lemaradó csapatot (ezek pedig mi) választaná az UEFA.

Tegyük hozzá, a 2022-es katari világbajnokság az, amit tisztességes ember jóérzéssel aligha fog tudni követni

(csak becsülni lehet az építkezéseken elhunyt kvázi rabszolgák számát), ám ha ott felcsendül az orosz himnusz, és megjelenik a lelátó VIP részlegén Putyin, úgy sűrű öklendezések mellett kellene azonnal kikapcsolni a tévét.

Ha 1992-ben a döntéshozók azt mondták, hogy az agresszor Jugoszlávia – lényegében Szerbiát büntetve ezzel – csapata nem vehet részt a tornán, úgy ezúttal sem szabad máshogy tenni. Ha Belgráddal szemben képes volt keményem fellépni az UEFA, úgy Moszkvát sem szabad pátyolgatni. Természetesen nem csak az orosz válogatottat kell kizárni a következő tornáról, tornákról, hanem az orosz klubcsapatokat is a nemzetközikupa-küzdelmekből. Ez ugyanúgy vonatkozik a labdarúgásra, mint a kosárlabdára, vagy a kézilabdára és természetesen bármelyik másik sportágra.

Az UEFA – nagyon helyesen – már be is jelentette, hogy elveszik a soron következő Bajnokok Ligája döntőjét Szentpétervártól, ezzel együtt a Nemzetközi Autómobil Szövetség is hasonló ldöntést hozott meg Szocsival.

Az egyik legpatinásabb, ám roppant nehéz helyzetben lévő német csapat, a Schalke 04 a háború első napján jelezte: szakít a Gazprommal, mely emberemlékezet óta a klub mezszponzora, és bár az előző idényben az élvonalból simán kieső klub a hírek szerint legalább 9 millió eurót veszít ezzel a döntésével, mégis az egyetlen morálisan helyes lépést húzta meg.

Az UEFA-nak követnie kell a gelsenkircheni egykori bányászklub példáját, és nekik is szakítaniuk kell a Gazprommal.

Jelen helyzetben vállalhatatlan, hogy az európai labdarúgás legkiválóbb mérkőzései alatt az orosz állami gázcég reklámja tűnjön fel.

Mind a Gazprommal való szakítást, mind az orosz klubok kizárását a lehető leggyorsabban meg kell tenni, és érvényben kell tartani mindaddig, amíg az orosz hadsereg nem vonul ki Ukrajnából.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy jelen helyzetben nem a sport a legfontosabb, a létező legkeményebb gazdasági szankciók jóval fontosabbak, ugyanakkor egy, a társadalmat egyértelműen érintő kérdésről van szó: Oroszországban is szeretik a sportot, főleg a focit, őket is érzékenyen érintené, ha a Szbornaja a csoportban elért második helye ellenére sem vehetne részt a soron következő pótselejtezőn.

A játékosok persze semmiről sem tehetnek, sőt már akadt olyan orosz labdarúgó, aki kiállt a béke mellett, de egyrészről az 1992-es Jugoszláv csapat tagjai sem tehettek az értelmetlen háborúról (az a jugoszláv generáció a torna egyik esélyese lehetett volna, hihetetlenül kár érte, ahogy az állam felbomlásáért is), és az ukrán civilek sem tehetnek arról, hogy az orosz hadsereg totális offenzívát indított ellenük.

A gazdasági szankciók sem feltétlenül csak azoknak fájnak, akik kirobbantották a háborút, az orosz kisember – igen, a pacifista orosz kisember is – szenved miattuk, ám

ezeknek épp ez az egyik lényege: minél jobban bénítani az agresszort, minél fájdalmasabb eszközöket bevetni ellenük,

mindaddig amíg vagy a népharag nem söpri el a diktátort (bár így lenne), vagy a diktátor nem hoz jobb belátást és vonul vissza. Ami csak kicsit fáj, az nem is fáj igazán, az orosz vezetés pedig nyilvánvalóan nem ért a szép szóból, így az egyetlen megoldás Oroszország teljes izolációja, legyen szó gazdaságról, bankrendszerről vagy labdarúgásról.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!