Akár 14 mandátum is múlhatna a kivándorolt magyarokon, ha a kormány nem akadályozná, hogy szavazzanak

Szerző: Renczes Ágoston
2022.02.23. 07:10

Miért van az, hogy Románia 40 szavazóhelyet tudott biztosítani a legutóbbi választáson az Egyesült Királyságban, az angliai magyarok viszont csak három helyen szavazhatnak áprilisban? Róna Dániel politológussal beszélgettünk a kivándorolt magyarokról, Márki-Zay Péter botrányt kavaró kijelentéseiről, a romákról és arról, hogy teremhet-e babér az ellenzéknek a határon túli magyarok között.

Akár 14 mandátum is múlhatna a kivándorolt magyarokon, ha a kormány nem akadályozná, hogy szavazzanak

Amikor legutóbb 2020 szeptemberében interjúztunk önnel, azt mondta nekünk, hogy a 2022-es választás messze nem lefutott az akkor még csak alakuló ellenzéki összefogása miatt, ami azóta létre is jött. Most hogy látja?

Még mindig így látom, és tartom, hogy nem lefutott a választás. Azt gondolom, hogy

ha októberben, közvetlenül az előválasztás után lett volna a parlamenti választás, akkor azt az ellenzék jelentős fölénnyel megnyerte volna.

A Závecz akkor azt mérte, hogy négy százalékpontos előnye van az ellenzéknek a teljes népességben, ami azt jelenti, hogy a pártválasztók között még nagyobb, és akkor a Mi Hazánk nem jutott volna be a parlamentbe. 

De ez nyilván történelmietlen, ha tényleg akkor lett volna a választás, akkor a Fidesz is máshogy csinál mindent és jobban felkészül. Azt akarom mondani, hogy 2021 október végén ugyanolyan politikai berendezkedés volt Magyarországon, mint most, és az, hogy akkor nyerni tudott volna az ellenzék, azt bizonyítja, hogy nem lehetetlen nyerni.  

És mi történt azóta?

Az azóta eltelt időszakban a Závecz és más közvélemény-kutatók mérései szerint viszont az ellenzék támogatottsága csökkent vagy inkább stagnált, a Fideszé pedig nőtt. Hogy most mi lenne, azt nagyon nehéz megmondani.

Mi a 21 Kutatóközpontban azt találtuk – és ezt a mandátumkalkulátorunkban közzé is tettük – hogy

ahhoz, hogy az ellenzék nyerjen, körülbelül 3-4 százalékpontos fölény kell a szavazatok számában,

ekkor tudná megszerezni a mandátumok abszolút többségét. De ha a Mi Hazánk bejut a parlamentbe, amit én egyre valószínűbbnek tartok, akkor már 5 százalékpontos előny kell, mert nyilván az ellenzék nem szeretne a Mi Hazánkra hagyatkozni a parlamenti többség megszerzésében.

A győzelemtől az ellenzék most messzebbre került, de egyrészt nem biztos, hogy a mérések pontosak, másrészt még van szűk másfél hónap, és van számos olyan dolog, gazdasági nehézség, infláció, ami még segíthet az ellenzéken.

Mi ennek az oka?

Több oka van, amiket elsősorban a Fideszben kell keresni. A Fidesz rengeteg pénzt kiosztott: 13. havi nyugdíj, szja-visszatérítés, ezeket a választópolgárok jó része érzékeli a saját bőrén. Ezen kívül a Fidesz egy nagyon fókuszált, nagyon egyszerű, de a bizonytalanokhoz nagyon jól illeszkedő kampányt csinál.

A fő üzenet az, hogy az ellenzék elvenné az anyagi juttatásokat, a rezsicsökkentést, fizetőssé tenné az egészségügyet, ezzel szemben a Fidesz osztja a pénzt.

Ez egy nagyon egyszerű, nagyon meggyőző üzenet, ami szerintem hat.

Szerintem ezzel tudott a Fidesz extra százalékpontokat nyerni, gyanúm szerit elsősorban a társadalomnak a hierarchiában, anyagi pozícióban lejjebb lévő rétegei között. Nem hinném, hogy az értelmiség körében tudott volna erősödni a Fidesz, inkább azok körében, akik ha kevesebb pénzt is kaptak vissza, az nekik sokat számít. 

Interjúalanyunk Róna Dániel politológus-közgazdász, a 21 Kutatóközpont igazgatója. Szakterülete a közvélemény-kutatás, kutatási módszertan és a szavazói magatartás. Benne volt Karácsony Gergely főpolgármester-jelölti kampánycsapatában is. 2018 óta a Momentum munkáját segíti.

Interjúalanyunk Róna Dániel politológus-közgazdász, a 21 Kutatóközpont igazgatója. Szakterülete a közvélemény-kutatás, kutatási módszertan és a szavazói magatartás. Benne volt Karácsony Gergely főpolgármester-jelölti kampánycsapatában is. 2018 óta a Momentum munkáját segíti.

Fotó: Petróczi Rafael / Azonnali

Amikor Márki-Zay Péter szeptemberben meglepetésre megnyerte az ellenzéki előválasztást, úgy tűnt, hogy különleges politikusi tehetséggel tört az élre, azóta viszont azt látjuk, hogy hetente magyarázkodik egy-egy félreérthető kijelentése miatt. Ez nem játszhat szerepet abban, hogy az ellenzék lemaradt a Fidesz mögött?

Nem lehet kizárni, de ezeknek a kijelentéseknek annyira nagy jelentőségük nincs, mert a politikát napi szinten követő, elsősorban értelmiségi emberek nagy része elkötelezett szavazó, ha ellenzéki, akkor az ellenzékre fog szavazni, ha fideszes, akkor a Fideszre.

A bizonytalan szavazó ezekről az ellentmondásos kijelentésekről nem értesül napi szinten, nem követi őket.

A nagyobb dolgokból valami lecsurog hozzá, de az említett anyagi dolgok sokkal inkább befolyásolják. Az, hogy „fasiszták meg kommunisták”, két-három napig érdekes, de nem hinném, hogy megmozgatná a pártpreferenciákat. Nem állítom, hogy ezek a kijelentések hoztak volna szavazókat, de azt sem gondolom, hogy érdemben erodálnák az ellenzék támogatottságát. 

Az előválasztás a várakozásokon felül mozgatta meg a szavazókat, viszont utána mintha megtört volna a lendület, ezt jól érezzük?

Én azt látom, hogy az előválasztás után az ellenzéki kampány kicsit nehezen állt össze, de ez teljesen természetes. Itt nagyon különböző emberek működnek együtt, utoljára szerintem ilyen a magyar történelemben 1905-1906-ban volt, amikor Tisza István és az általa vezetett Szabadelvű párt ellen összefogott a teljes ellenzék Apponyi Alberttől Kossuth Ferencig. Ők nagyon különböző emberek voltak, a Fidesz elleni MSZP-SZDSZ összefogásban 2002-ben vagy 2006-ban messze nem voltak ekkora ideológiai különbségek, mint az ellenzéki összefogásban, ami ebből a szempontból tényleg egy rendkívüli dolog.

Azt várni, hogy ne legyenek döccenők, egy irreális elvárás.

Nem az a meglepő, hogy vannak döccenők, az lenne a meglepő, ha nem lennének. 

De úgy látom, hogy január második felében, február elején az ellenzéki kampány több tekintetben beindult: megjelentek a plakátok, kimentek az automata telefonhívások, a Facebook-hirdetések. Valami elindult, de hogy ez mennyire lesz hatásos, azt nagyon nehéz megmondani.

Ön még mindig a Momentum tanácsadója? 

A munkánk jó része közvélemény-kutatás és politikai elemzés, kis része tanácsadás. Az állítás igaz, de nemcsak a Momentumnak dolgozunk, hanem önkormányzatoknak, más ellenzéki politikusoknak és nem politikai szereplőknek is. 

Amikor tanácsokat ad a Momentumnak, az egyúttal azt jelenti, hogy az ellenzéki összefogásnak is ad tanácsokat?

Most a Momentumnak is az az érdeke, ami az összellenzéknek az érdeke, hogy minél több választókerületet nyerjenek meg és minél jobban sikerüljön Márki-Zay Péter kampánya. 

Van együttműködés a pártok között, méghozzá nagyon sok szinten, a többi párt tanácsadóival, szakértőivel, kommunikációs szakembereivel és közvélemény-kutatói szinten is. Van kampánytanács, ami sokat szerepel a nyilvánosságban, de az alatt van egy csomó szakértői egyeztetés.

Az én munkaidőm jelentős részét már hónapok óta az viszi el, hogy együttműködöm mások pártok szakértőivel is. Már az előválasztás előtt is – amikor még bizonyos szempontból riválisok is voltak ezek a pártok – a szakértőik már akkor is együttműködtek. 

Az előző interjúban azt mondta, hogy az ellenzéki pártok gyakran párhuzamosan mérik ugyanazt, ahelyett, hogy megosztanák egymással a tudást. Ezek szerint történt változás ezen a téren?

Igen, azt gondolom, hogy a párhuzamosságok csökkentek és nőtt az adatmegosztás.

Az előválasztás óta ez még inkább igaz, addig azért előfordult, hogy két párt is felmérte ugyanazt a körzetet, akkor még azért mégiscsak riválisai voltak egymásnak.

Az utóbbi hónapokban volt kettő nagy botrány is a kormány körül, a Pegasus-ügy, ami – mivel az EP is foglalkozni kezdett vele – újra napirendre került, és a Völner-Schadl-ügy. Ezek hogyan befolyásolhatják a Fidesz támogatottságát? 

Ez nehéz kérdés. A Pegasus-üggyel kapcsolatban szkeptikusabb vagyok, szerintem sok választópolgár eleve azt gondolja, hogy engem úgyis mindig mindenki lehallgat, és az, hogy most a politikusok egymást lehallgatják, egymást meg a háttéremebereiket szívatják, nem az átlagpolgárt, az nem annyira érdekli őket. 

A Völner-Schadl-ügynek azonban vannak olyan mozzanatai, amik elég jól átélhetőek és sokakhoz eljutottak.

Ez egy hosszan elhúzódó korrupciós ügy, közérthető, magas szinten érintett benne a Fidesz, nemcsak ellenzéki, hanem ügyészségi vádak is vannak, jóval nehezebb cáfolni. Tehát ez nem jelentéktelen ügy, de ismét visszautalnék arra, hogy az igazán jelentős dolgok az anyagi dolgok.

Fotó: Renczes Ágoston / Azonnali

A bizonytalanok jó része, akik eldöntik a választást, a saját pénztárcájuk, a saját vélt anyagi érdekeik alapján szavaznak.

A korrupciós ügyek, politikusok botrányos kijelentései vagy hogy a szekértábor-logika mit diktál, a bizonytalanok számára távoli világot jelentenek, aminek nincs rájuk hatása. Ők inkább azt nézik, hogy ők személy szerint hol vannak a történetben, őket mi érinti.

A Völner-Schadl ügy viszont lehet ilyen, például egy bizonytalan szavazó egyetemistát elgondolkoztathatja, ha azt olvassa, hogy valaki úgy ment át a vizsgán, hogy meg se jelent – de egy 25 év alattinak, ha van munkaviszonya, az szja-mentesség egy még nyomósabb érv lehet.

Ezek a pénzosztások nem kötik gúzsba az ellenzéket? Hogyan lehet ezekre úgy reagálni, mit lehet úgy kínálni, hogy az hatékony legyen?

Lehet ígéreteket tenni. Egy ígéret nyilván nehezen tud versenybe szállni egy megvalósult intézkedéssel, de már láttunk erre példát. Nem állítom, hogy közgazdaságilag jó intézkedés volt, amikor Medgyessy Péter azt ígérte, hogy 50 százalékkal növeli a közalkalmazottak bérét, de azt állítom, hogy a kampányban egy központi téma volt,

ez az ígéret nem egyszer hangzott el, hónapokon keresztül szajkózták és nagyon sok kampányeszközön keresztül juthatott el a választókhoz,

egy prioritás volt a kampány számára.

Ez az ígéret sokaknak átment és szerintem mozgathatta a választói preferenciákat. Egy jól meghatározott és megfogalmazott ígéret a mostani ellenzéknek is hozhat a konyhára. 

A Fidesz kampányában lehet még számítani valami váratlanra?

Alapvetően a sakkban is egy jó szabály, hogy ha nyerésre állsz, akkor minimalizáld a kockázatot, ha pedig vesztésre vagy legalábbis rosszabbul, akkor meg növeld a kockázatot, és tedd minél átláthatatlanabbá, komplikáltabbá a játszmát. Én úgy érzem, hogy most a Fidesz van nyeregben, ebben a pillanatban a Fidesz győzelmére nagyobb az esély, noha nem lefutott a választás. 

Úgy látom, hogy emiatt a Fidesznél az a stratégia, hogy minimalizálják a kockázatokat. Orbán Viktor nem vállal vitát, még Lázár János sem vállal vitát Márki-Zay Péterrel,

pedig egy Lázár-Márki-Zay vitában az ellenzéknek több veszítenivalója lett volna.

Lázár ugyanis egy miniszterelnök-jelöltet hozhatott volna zavarba, míg ha őt hozza zavarba Márki-Zay, ő csak egy választókerületi jelölt. De a Fidesz még így sem vállalta a vitát. 

Ez alapján úgy tűnik, és Török Gábor is ezt mondta, hogy a Fidesznek az a stratégiája, hogy a kampányt minél eseménytelenebbé, unalmasabbá, kockázatmentesebbé, kiszámíthatóbbá tegye, hogy az erőforrásbeli fölényük és az anyagi osztogatásaik pedig meghozzák a gyümölcsöt. 

Ez nem egy rossz számítás, de azért nem száz százalék, hogy bejön. A mérleg másik serpenyőjében például ott van az infláció, ami sok szavazatot vihet el a Fidesztől.

Vagy ha történne még valami váratlan esemény.

Ha kipattanna egy újabb botrány, akkor ezen a stratégián változtatni kellene, de én úgy látom, arra törekednek, hogy ne történjen ilyen. 

A Völner-ügyben – már amennyit a sajtóból tudni lehet róla – is azt történhetett, hogy mivel az amúgy is kipattant volna, elébe mentek, hogy ők tudják kontrollálni a lefolyását, és az ügyészség emelje a vádat, ne kiszivárogjon a dolog.

Fotó: Renczes Ágoston / Azonnali

A friss elemzésükben a kivándorolt magyarok preferenciáival, attitűdjével foglalkoznak. Mik a legfontosabb tanulságok, volt-e valami olyan, amire nem számítottak, ami önöket is meglepte?

Az minket is meglepett, hogy mennyire sok választókerület eredményét befolyásolhatná, ha online vagy levélben is szavazhatnának a kivándorolt magyarok.

A számításaink szerint akár 9-14 választókerületben is lehetnének a mérleg nyelve,

ennél kevesebbre számítottunk. Nagyon sok választókerületben várható nagyon szoros eredmény, persze itt ez feltételes mód, vagyis akkor igaz, hogy a választás egésze múlhatna a kivándorolt magyarokon, ha országosan is szoros lesz a verseny, amit nem tudunk biztosan, de nem is valószínűtlen. 

A másik meglepő dolog volt, hogy amikor megnéztük a nemzetközi szabályozást, azt láttuk, hogy eleve nagyon ritka, hogy csak személyesen lehet voksolni. Azokban az országokban is, ahol ez a jellemző, mint például Romániában, minden erőfeszítést megtesznek, hogy minél többen voksolhassanak. 

2019-ben az Egyesült Királyságban több mint 40 helyen voksolhattak a román állampolgárok.

Magyarország esetében ez 2022-ben úgy néz ki, hogy egyről háromra növelte a szavazóhelyiségek számát, London mellé bejött Manchester és Edinburgh.

Igaz, hogy az Egyesült Királyságbeli román diaszpóra nagyjából kétszer olyan népes, mint a magyar, de több, mint tízszer annyi helyen voksolhatnak.

Mi a magyarázat egy ekkora különbségre?

A legfontosabb tényező a politikai akarat. Nyilván lehet adminisztratív vagy jogi érvek mögé bújni, de igazából az a fontos, hogy a kormány miben érdekelt, hogy minél többen menjenek el szavazni, vagy minél kevesebben. Ha az előbbi, akkor megtalálja rá a megoldásokat, ha minél kevesebben, akkor megtalálja a kifogásokat.

Úgy tűnik, hogy a magyar kormány esetében az utóbbi igaz.

Ha megnézzük a kormányzati kommunikációt, akkor mindig széttárják a kezüket, sosem mondják direktbe, hogy mi nem akarjuk, hogy ezek az emberek ne szavazzanak. Mindig azt mondják, hogy a levélszavazást nehéz megoldani, miközben az erdélyiek esetében meg tudták oldani, az online szavazás kapcsán is adminisztratív és jogi nehézségeket említenek, miközben az ellenzék az előválasztáson úgy meg tudta oldani, hogy még állami erőforrásokat sem kellett hozzá igénybe venni. 

Ha ezt önszorgalomból, a saját erőforrásokat feláldozva meg lehetett szervezni, akkor úgy, hogy a választás egyébként is egy többmilliárdos kiadás, és állami alkalmazottak a munkaidejükben bonyolítják azt le, az állami erőforrásokat beletolva biztosan meg lehetne szervezni az online szavazást is. Észtországnak sikerült.

Nem látom be, hogy ezt miért ne lehetne nálunk megcsinálni. 

De még ha az online szavazás túl nagy ugrás is lenne, azt sem látom be, hogy az Egyesült Királyságban miért csak három helyen lehet szavazni, ha a románok meg tudták oldani, hogy 40 helyen lehessen.

Birminghamben több ezer magyar él, és ott nem lehet most szavazni. Onnan beutazni London belvárosába, kiállni a sort, majd hazautazni egy öt-hatórás program. Nem racionális elvárni valakitől, hogy ennyi időt áldozzon egy szavazásra. 

A tanulmánynak az is a címe, hogy Távoltartott tömeg. Ezek szerint mondhatjuk, hogy szándékosan akadályozza a kormány a kivándorolt magyarokat a szavazásban?

Két értelemben is távoltartott. Egyrészt ezek az emberek valószínűleg szeretik Magyarországot és szívesen élnének itt, csak nem találják meg a megfelelő lehetőségeket, anyagilag, erkölcsileg, karrier szempontjából, ezért kénytelenek kimenni.

De azért az estetek többségében ez egy kényszer, nem csak kalandvágy. Ilyen értelemben is távol vannak tartva az országtól, de mi inkább a szavazásra gondoltunk. Szavazati joguk ugyan van, de fizikailag nem férnek hozzá. És ez nem kevés ember.

Még egy konzervatív becslés szerint is 415 ezer választópolgárról van szó, ami egy megye népessége,

és mint említettem, 9 vagy akár 14 mandátumot is befolyásolhatnának.

Mennyivel többen szavaznának a kivándorolt magyarok, ha lenne mód levélben vagy online is szavazni?

2018-ban 55 ezren szavaztak, akkor valószínűleg még picit kevesebben éltek kint. Most úgy becsüljük, hogy 80 ezer körülire, maximum 100 ezerre emelkedhet a létszámuk a jelenlegi szabályozás mellett.

Ők azok, akik külképviseleten fognak szavazni, illetve vannak olyanok is, becslésünk szerint a kinti magyarok ötöde-hatoda, akik haza fognak jönni, ez akár több mint tízezer ember is lehet.

Azért fognak hazajönni, hogy szavazzanak?

Valószínűleg ők amúgy is rendszeresen hazajárnak, és most úgy időzítik majd, hogy ez is beleessen. Ha két héttel később lett volna a választás, akkor húsvét hétvégéjére esett volna, amikor valószínűleg egyébként is nagyon sokan hazajönnek. Nem állítom, hogy Áder János emiatt nem húsvét hétvégéjére írta ki a választást, de az is segített volna a kint élő magyaroknak – de nem akkor lesz a választás. 

Ha viszont lehetne levélben vagy online is szavazni, akkor a becslésünk szerint csak kint 250 ezer ember szavazna. Ha egy óránál kevesebbet kellene utazni, akkor is a kint élők 55 százaléka biztosan részt venne a szavazáson.

Tehát egy vagy két nagyságrenddel nagyobb tömeg menne el voksolni, ha a fizikai akadályok nem lennének ilyen nagyok.   

Azt honnan lehet tudni, hogy ezek közül az emberek közül mennyinek van a lakcíme pont a billegő körzetekben?

Ezt pontosan nem tudjuk. 2016-ban felmérte a KSH, hogy az egyes régiókból mennyien élnek kint, mi pedig azzal a feltételezéssel éltünk, hogy az egyes régiókon belül választókerületi szinten egyenletes az eloszlásuk.

9-14 választókerület is lehet, ahol ezer alatti szavazatszám lehet a különbség a két oldal között, és ott már a kivándorolt magyarok is képbe kerülnének, mint befolyásoló tényező, ha online vagy levélben is tudnának is szavazni.

2018 decemberében tüntetnek Berlinben külhoni magyarok a túlóratörvény módosítása miatt a Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetségének (DIHK) az épülete előtt.

2018 decemberében tüntetnek Berlinben külhoni magyarok a túlóratörvény módosítása miatt a Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetségének (DIHK) az épülete előtt.

Fotó: Freie Ungarische Botschaft / Facebook

Van-e más olyan csoport is, ami hasonlóképpen lehetne a mérleg nyelve?

Amikor egy-egy választókerületben ennyire szoros a verseny, akkor gyakorlatilag bárki, a kék szeműek vagy a kopaszok is lehetnének a mérleg nyelve. 

Ami még szerintem kulcsfontosságú, az a romák. E tekintetben nem látok a demokrácia szempontjából túl sok kedvező folyamatot. Mindkét oldal próbálja meggyőzni őket, de kutatva a kérdést az látom, hogy ugyan a felszínen a pártok azt próbálják mutatni, hogy itt meggyőzés zajlik és üzeneteket fogalmaznak meg, valójában az történik, hogy

a kormányoldal szó szerint kilóra, krumplira megveszi ezeket a választókat.

Ez a jelenség nem egyedi. Az sem egyedi, hogy a közmunka vezetője, a polgármester, a helyi nagy tekintély burkoltan vagy kevésbé burkoltan zsarolja a közmunkásokat. Nem állítom azt, hogy ez mindenhol van, meg azt sem, hogy mindig a Fidesz a rosszfiú és az ellenzéki politikus soha nem csinált hasonlót – mondjuk az ellenzék eleve nagyon kevés kistelepülésen ad polgármestert –, de azt látom, hogy ez a Fidesz esetében sokkal gyakoribb, mint az ellenzék esetében, és az a szavazatszám, amit a Fidesz így meg tud nyerni, az nem elhanyagolható.

A gazdasági szavazásról szóló 2020-as elemzésünk egyik fejezete kimondottan a közmunkásokra koncentrált, és az jött ki, hogy minél nagyobb egy településen a közmunkások aránya, annál népszerűbb a Fidesz. 

Erre mondja Mráz Ágoston (a kormányhoz közel álló Nézőpont Intézet ügyvezetője – szerk.) kollégám, hogy ez azért van, mert a közmunkások hálásak a munkalehetőségért. Ez is egy olvasat, csakhogy érdekes módon nekünk az jött ki, hogy ahol fideszes a polgármester, ott ez a hála jobban kifizetődik szavazatban, míg

ahol független a polgármester, ott sokkal kisebb a korreláció a közmunkások száma és a Fidesz népszerűsége között.

Vannak olyan falvak, ahol 90 százalék a Fidesz szavazataránya, és ezekben a falvakban általában rengeteg roma lakik. Ők a kutatásunkban elsöprő többségben állították, hogy a Fideszre szavaztak vagy rá fognak szavazni. Ez egy nagyon jelentős csoport, amiben a Fidesznek áll a zászló, és az én feltételezésem szerint

ezeknek a szavazatoknak a jó része nem meggyőződésen alapul, hanem mézesmadzag vagy ostor következménye.

Erre mit tud lépni az ellenzék? Számít-e ennél a csoportnál Márki-Zay Péter teljesülni látszó feltétele, hogy a listán befutó helyeken legyen három roma jelölt?

Nem gondolom, hogy ez sok romát megszólít, de azt gondolom, hogy hosszú folyamat lesz eljutni odáig, hogy az ellenzék képviselni tudja a romákat, és ebben a folyamatban ez lehet egy fontos lépés. 

Aminek rövid távon nagy jelentősége van, az a fizikai jelenlét.

Ha ezekben a falvakban, ahol korábban a Fidesz 90 százalék feletti szavazati arányt kapott és nagyon jelentős a roma lakosság aránya, az ellenzék ott tud lenni, ha az emberek megkapják az ellenzéki szórólapot, látnak ellenzéki aktivistát, el tudnak beszélgetni ellenzéki jelöltekkel, az jobban elgondolkoztathatja őket. 

E tekintetben, az aktivisták számában,

fizikai jelenlétében az ellenzék nagyot lépett előre 2018-hoz képest.

Az előválasztást több mint 800 településen megtartották; fontos a Nyomtass te is!-mozgalom is, és így, hogy egy választókerületben csak egy jelölt van, az ő kampánycsapata is több helyre tud eljutni, mint úgy, hogy ha lenne 4-5 jelölt és az ő csapataik egymással is konkurálnának. 

A határon túli magyarok, elsősorban az erdélyiek, akik nagy arányban felvették a magyar állampolgárságot, mennyiben befolyásolhatják a választás eredményét?

A mandátumkalkulátorunkba ezt is beépítettük, 300 ezer szavazatra számítunk az ő körükből, picit többre, mint 2018-ban, ami

körülbelül kettő mandátumot eredményezhet a Fidesznek.

Teremhet babér az ellenzéknek Erdélyben? Lehet bármi hatása, ha Márki-Zay Péter elmegy Erdélybe?

Arra számítok, hogy ahogy 2018-ban is, 90 százalék fölötti arányban fognak a határon túliak a Fideszre szavazni, és nem látom az okát, hogy ez megváltozzon. Ezt a Fidesz is több évtizedes munkával érte el, a kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazás az erdélyi magyaroknak máig nagyon fontos dolog, ami hosszú időre meghatározza az erőviszonyokat.

Sok mindennek kellene történnie ahhoz, hogy jobban megkedveljék az ellenzéket, ezen egy vizit nem változtat, pláne úgy, hogy Erdélyben ellenzéki politikusokat nem is akarnak fogadni az ottani magyar politikusok. De ez is olyan, mint a romakvóta:

önmagában nincs közvetlen hatása egy ilyen látogatásnak, de egy hosszú munka kezdete lehet: egy szükséges, de nem elégséges feltétel.

NYITÓKÉP: Renczes Ágoston / Azonnali

Renczes Ágoston
Renczes Ágoston az Azonnali egykori újságírója

Közgazdász bölcsész aszcendenssel. Csehszlovákiában született elég régen, ahhoz képest csak 2020 óta újságíró. Gyakran ír a szlovák és a szlovákiai magyar politikáról, gazdaságról, építészetről.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek