Ukrán válság: aki belebukott az alapvető tények kimondásába

Szuverén hatalmak szeretik több oldalról is bebiztosítani magukat, és tudják, hogy a háború elkerülésének a legjobb módja a többoldalú együttműködés és partnerség. Az ukrán kormány azonban mindezt másképp látja.

Mondj igazat, betörik a fejed. E régi közmondás igazáról kellett meggyőződnie Kay-Achim Schönbachnak, a német haditengerészet parancsnokának. Egy indiai „thinktank” fórumán az eurázsiai térség geopolitikai kérdéseiről megfogalmazott néhány olyan gondolatot, amely miatt az 1984 óta a Bundeswehrben szolgáló tengernagy egyik pillanatról a másikra elvesztette parancsnoki beosztását.

Schönbach admirális úgy látja, hogy Ukrajna sohasem tudja visszaszerezni a Krímet, de Oroszország sem akarja egész Ukrajnát elfoglalni.

Az orosz-kínai katonai szövetséget pedig úgy lehet megakadályozni, ha mind a Nyugat. mind India partneri kapcsolatot alakít ki Oroszországgal.

Három állítás, melyek igazságtartalmát objektíve nehéz lenne kétségbe vonni. 2014-15 táján Brüsszelben éltem és különböző minőségben naponta bejártam az Európai Unió intézményeibe.

A folyosókon nyíltan, a tájékoztatókon burkoltan elhangzott, hogy a Krím Oroszországhoz csatolását nem lehet visszacsinálni, viszont minden módon meg kell akadályozni, hogy Oroszország újabb ukrán területeket csatoljon el.

Ez utóbbit szolgálta az úgynevezett normandiai folyamat és a minszki megállapodás is, amely Kelet-Ukrajna oroszok lakta részének autonóm státuszáról szólt, és a Krím kérdésével egyáltalán nem foglalkozott.

A minszki megállapodás végrehajtása nyolc éve megbénult. Oroszország állampolgárságot adott a donyecki és luganszki térség lakóinak, az ukránok pedig visszamenőleg megváltoztatnák a megállapodás kulcspontjait. Nehéz konfliktus, de minimális óvatossággal világháború nélkül is megoldható lenne Ukrajna területi integritásának a megőrzésével és a kisebbségi jogok biztosításával.

Arról viszont, hogy nukleáris háború kirobbantása nélkül hogyan jutna vissza a Krím Ukrajnához, senkinek sincs reális elképzelése. Minden valószínűség szerint évtizedekre befagyott válság marad, a fegyvergyártók nagy örömére prolongálva a hidegháborús feszültséget. Több ilyen van világunkban, Észak-Ciprus törökök ellenőrizte státuszát például a Nyugat 1974, azaz negyvennyolc éve nem ismeri el, mert egyoldalúan csak a görög állásponttal azonosul. (Joggal vagy jogtalanul, nem tudom megítélni.)

Ami az orosz közvéleményt illeti, a Friedrich Ebert Stiftung kutatása szerint az orosz fiatalok (18-25 év között) nyolcvan százaléka akkor is ellenezné a Krím visszaadását, ha cserébe megszűnnének az Oroszország elleni szankciók.

Aki nem ért egyet Schönbach admirális szavaival, azt meg kellene kérni a visszafoglalás lehetséges forgatókönyvének felvázolásával. A tengernagynak az orosz-kínai katonai szövetség megakadályozásáról szóló mondatai nem véletlenül hangzottak el éppen Indiában. India nagyon tudatosan szeretné megakadályozni Moszkva és Peking számára is veszélyes katonai paktumát.

Ezért vásárol Sz-400-as rakétavédelmi berendezést Oroszországtól, ezért vesznek részt az indiai katonák orosz hadgyakorlatokon, ezért turbózzák fel az indiai-orosz külkereskedelmet. Nagyon bölcsen ugyanakkor ezért működnek együtt az Egyesült Államokkal, Japánnal és Ausztráliával informális szövetségében.

Szuverén hatalmak szeretik több oldalról is bebiztosítani magukat, és tudják, hogy a háború elkerülésének a legjobb módja a többoldalú együttműködés és partnerség. Az ukrán kormány azonban mindezt másképp látja. Kijevben tiltakozó jegyzéket adtak át az ottani német nagykövetnek, aminek hatására a német kormány azonnal elhatárolódott a tizenkilenc éves kora óta tengerészként szolgáló Kay-Achim Schönbach kijelentéseitől és lemondásra szorította a flotta parancsnokát.

Nem az én dolgom eldönteni, helyesen cselekedtek vagy sem, és vajon Angela Merkel kancellársága alatt is ilyen döntés született volna. Egy biztos. Ha egy nyolcvanhárom milliós európai hatalom katonai vezetője nem fogalmazhat meg stratégiai tényeket, ha a biztonságunkért felelős stratégáknak is csak ideológiai közhelyeket szabad ismételgetniük, akkor az oroszok és az amerikaiak nem véletlenül tárgyalnak közvetlenül, Európa feje felett a sorsunkról.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!