Nem Demeter Szilárd ízlésével van a baj, hanem azzal, amit ez a Fidesz alatt jelent

Ahhoz már hozzászoktunk, hogy a kormánypárt emberei bármennyi közpénzt hajlandók rááldozni a hobbijaikra, épp ezért kéne vigyázni az ilyen kijelentésekkel.

Mostanában újra fellángolva kezdett el érdekelni a Fidesz és a kultúra című soha véget nem érő, bár tulajdonképpen soha el sem kezdődött történet, aminek két viszonylag friss részét érdemes egymás mellé tenni:

• az egyik Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, és mellett valamiféle kormánypárti kultúrfelelős Telexnek adott interjúja;
• a másik pedig Győr polgármestere, a fideszes Dézsi Csaba András koncertköltekezése.

Az előbbi lényege, hogy Demeter szíve szerint kikukázná a magyar irodalom 80 százalékát, miközben különösen elégedett a Tankcsapda vagy Lovasi András kulturális teljesítményével, utóbbi pedig első ránézésre indokolatlanul drágán szervezett meg épp egy nyilván sok embert mozgató Tankcsapda-, illetve egy kis túlzással senkit sem érdeklő brit Slade koncertet.

Dézsit elsőre hagyjuk is és maradjunk a magyar kultúrpolitika egyik legnagyobb hatású döntéshozójává vált Demeter gondolatainál, ugyanis épp ebből fog következni Dézsi teljesítménye.

Az a helyzet, hogy én összességében egyetértek Demeter Szilárddal: kifejezetten utálok színházba járni, annak idején egészen késhegyig menő vitáim voltak abból, hogy jeleztem ismerőseimnek, hogy én sem gondolom, hogy ők ki akarnának velem jönni hétvégén Diósgyőr-Vasasra, úgyhogy ők se gondolják rólam, hogy érdekel Pintér Béla.

A probléma itt az, hogy a Fidesz kultúrpolitikája nem azon a tolerancián alapszik, ami miatt én nem gondolom, hogy a Diósgyőr-Vasast kéne államilag kiemelni a választható kultúrprogramok közül, hanem szigorúan az egyéni ízlésen.

Lehet, hogy Demeter Szilárd valami őrületesen punk dolognak tartja kimondani, hogy szerinte mi a szar és mi a jó, de ez Magyarországon teljesen indokoltan indít be rossz reflexeket, ugyanis mifelénk nemcsak uralkodó párt van, hanem vele együtt uralkodó ízlés is. Tetten érhető ez az évi rendes díjazottakban, de 2010 óta ennél is súlyosabb a helyzet:

az ország szabadidős tevékenységeinek támogatása ugyanis a tizenegyedik éve szerveződik a kormánypárt tagjainak vagy a kormánypárt tagjai rokonainak az ízlésvilága szerint.

És itt meg is érkeztünk Dézsi Csabához, aki legendásan szereti a rockzenét: mit ad isten, azóta sok rockzene szól a győri rádiókban, fellép a Tankcsapda vagy sokkal kérdésesebb indokkal a Slade. Ezek azok a dolgok, amik összességében azért történtek, mert polgármester úr szereti a rockzenét, ezt pedig még akkor is átviszi, ha például a Slade párszázas közönsége összességében majdnem százmillió forintnyi közpénzből láthatta Dézsi egyik kedvenc zenekarát.

Nyilván ez egy ilyen közeg: Debrecen környékének ura a motorrajongó Kósa Lajos, úgyhogy motorpálya épül, Orbán Ráhel szereti a divatot, úgyhogy állami ügynökség létesül Magyarországon, Semjén Zsolt és Kovács Zoltán vadászként költhettek végtelen pénzt egy vadászkiállításra.

És akkor ugye ott van az ország ura, Orbán Viktor, aki pedig a focit szereti, úgyhogy már a kertjében is van stadion évek óta.

Az ember akár azt is hihetné, hogy a Fidesz egy kollégiumi társaság, akiknek teljhatalma lett.

Amikor Demeter Szilárd döntéshozóként vázolja fel a maga maradéktalanul az 1990-es években maradt ízlésvilágát, akkor nem lehet nem arra gondolni, hogy ez nem személyes ízlés, hanem az irányvonal felvázolása: az évek óta hirdetett, amúgy pár erősebb kijelentést leszámítva

az égvilágon senkit nem érdeklő kultúrharc már évek óta semmivel nem törődik, mint hogy elmagyarázza a hagyományos kánonról Pintér Bélán át Parti Nagy Lajosig, hogy miért szar amit csinálnak, a Fidesz számára a rossz oldalra került réteg pedig megszívja, mert a párt döntéshozónak más tetszik.

Közben persze lehet várni azt a nemzeti hangvételű kultúrteljesítményt, ami hitelt adna a nemváltó műtétek ellen parlamenti DJ-szetteket álmodó harcosok szavainak, de valahogy 11 év sem volt elég annál többre, mint egy propagandafilm 2006-ról vagy egy teljes történelmi katyvasz a pozsonyi csatáról.

Nyilván nem fogja Demeter Szilárd sem eltörölni a színházat, de épp elég az, amikor sejthetően érkezett egy újabb valaki, akinek  mostantól a kedvenc zenekarait kellene szeretnünk. Nem azért, mert ők jobban értenének hozzá nálunk, hanem azért, mert fideszesek.