Előválasztás terápiás jelleggel

Az előválasztás nem a kormányváltást akaró választók, hanem a pártok pszichológiai igényeit elégíti ki – és talán még az is kiderül közben, mit gondolnak a világról az Orbán-fóbián kívül.

Csütörtök este megtartottuk a győri körzet első előválasztási vitáját az Ugytudjuk.hu szervezésében, első körben az első körzet jelöltjeinek. Ez a körzet Győr nagyobbik szeletét, illetve a Szigetköz három falvát – Kisbajcsot, Nagybajcsot és Véneket – foglalja magába. Szerencsére ebben a körzetben több jelölt is talpon maradt: Jancsó Zita (DK, a Jobbik támogatásával), Rehó Tibor (Momentum, az LMP támogatásával) és Pollreisz Balázs (MSZP, a Párbeszéd támogatásával).

Lesz majd ebben a körzetben Partizán-féle pulpitusos, profi vita is, de helyi médiumként kötelességünknek éreztük, hogy mi is csináljunk ilyen vitákat, főleg a Partizán által nem érintett kettes körzetben (ez majd jövő héten lesz) – és főleg azért, mert legyen bármilyen felkészült és profi Gulyás Marci csapata, valószínűleg mégiscsak jobban ismerjük a helyi viszonyokat.

A vitát, ha érdeklődtök a győri egyes körzet iránt, itt tudjátok megnézni, nem akarok részletesen beszélni róla. Arról azonban inkább, hogy miért tartom minden hibája ellenére jó ötletnek az előválasztást.

Beszéljünk először is arról, hogy mi is valójában az előválasztás: persze egyrészről egy kvázidemokratikus folyamat, aminek az lesz az eredménye, hogy az egyesült ellenzék részéről minden körzetben egy jelölt álljon szemben a fideszes jelölttel 2022-ben, hogy legalább a matematikai esély meglegyen arra, hogy véget érjen az Orbán-korszak – legalábbis egy időre.

Az én értelmezésemben azonban

az előválasztási folyamatra pszichológiai értelemben nem a kormányváltást akaró választóknak, vagy általában véve az országnak, hanem inkább a pártoknak van szüksége.

Legkésőbb 2014 óta világos, hogy egyik kutya sem fog fölébe kerekedni a másiknak, de az is világos lett, hogy az egykörössé váló választási rendszerben nincs könnyű mód arra, hogy ezt a realitást valahogy a választási gyakorlatba is átültessék a pártok.

Mellékszál a téma szempontjából, de még fontosabb, hogy az Orbán-fóbián kívül az elmúlt tíz évben szerintem egyik párt sem állt elő olyan programmal, ami alapján klasszikus értelemben meg lehetett volna állapítani, hogy mit is akarnak pontosan az országgal. Talán egy pillanatban sikerült valami olyan programot felmutatni, ami mondott is valamit a dolgokról: ez Botka László programja volt, amit annak rendje és módja szerint gyorsan ki is nyírtak a saját pártján belül.

Tehát hiába akart az ellenzéki választók egy jelentős része összefogást, az elvi ellentétek, a személyes ellentétek és az egyszerű hübrisz azt eredményezte, hogy a 2014-es blama után 2018-ban is az utolsó hetekben, a sajtó által tüzelve indult meg a visszalépések követelése mindenféle random felmérések, meg újságírók által kinevezett esélyes jelöltek javára. Ez nyilván komédiává tette a kampány végét, és meg is volt az eredménye mindenhol.

Az előválasztás folyamata tehát leginkább a pártoknak és a politikusoknak működik terápiás jelleggel: bénázás helyett döntsön a nép – már persze ott, ahol az előzetes politikai alkukkal nem sikerült lezsírozni, hogy ki induljon.

De legalább a lezsírozás bénázása nem a kampány utolsó heteiben, nyilvánosan folyik a különféle médiumok felületein. Emiatt az ellenzék számára önmagában jó ötlet az előválasztás.

A választók számára viszont azért jó, mert ott, ahol maradt talpon elég jelölt, és ahol van helyi független lap, vagy eljut oda a Partizán vagy az előválasztáson a pártokat civil oldalról segítő Tabumentes Egyesület, szóval ezeken a helyeken már a választás előtt szó esik helyi ügyekről, országos ügyekről helyi politikusok szemüvegén keresztül, és a jelölt(ek) mögé kerül némi tartalom. Hogy tud beszélni? Mit gondol a világról?

Aztán persze lehet, hogy az derül ki, hogy a jelölt nem tud beszélni és nem gondol semmi érdemlegeset a világról. Győrben szerintem nem ez történt. De nem véletlenül tartja távol az elmúlt években a Fidesz az összes politikusát a hasonló jellegű vitáktól: valószínűleg róluk is kiderülne pont ugyanez.

Ismerős a szöveg? Ha nem, az azért van, mert még nem jár neked az Azonnali heti háromszori hírlevele, a Reggeli fekete! Iratkozz rá fel, és akkor legközelebb már reggel 7-kor képbekerülsz! Vitáznál a szerzővel? Feel free!