Miért csatlakozik Magyarország a posztszovjet EU bankjához?

Az Eurázsiai Fejlesztési Bank az Oroszország dominálta Eurázsiai Gazdasági Unió fejlesztési bankja. A csatlakozás illik a magyar keleti nyitás politikájába és az orosz Eurázsia-vízióba is, csak épp az értelme nem látszik.

Szijjártó Péter kedden Kazahsztánban díszprofesszori címet kapott a Gumiljov Eurázsiai Nemzeti Egyetemen, ahol egy magyar nyelvi kabinet is nyílt és hamarosan magyar nyelvoktatás indul – írta meg a magyar sajtó az MTI alapján. Szijjártó a kazah kollégájával, Muhtar Tileuberdi külügyminiszterrel közös sajtótájékoztatóján azonban másról is volt szó: a magyar külgazdasági és külügyminiszter többek között arról is beszélt, hogy

Az Eurázsiai Fejlesztési Bankot 2006-ban alapította Oroszország és Kazahsztán, hozzájuk 2009 és 2011 között csatlakozott Örményország, Belarusz, Kirgizisztán és Tádzsikisztán. A Bank alaptőkéje 7 milliárd dollár, ennek 99 százalékát az alapítók, Oroszország és Kazahsztán biztosítják kétharmad-egyharmad arányban, a maradék egy százalékot pedig a másik négy tagország. A bank fennállása során összesen majdnem 10 milliárd dollárt fektetett különféle ipari, mezőgazdasági, infrastrukturális és pénzügyi fejlesztési projektekbe a tagországok területén. A bankot irányító tanácsba minden tagország delegál egy tagot és egy helyettest.

Magyarország tagsága ilyen bankokban nem újkeletű dolog: az Európai Unió tagországaként tagja az Európai Beruházási Banknak, ami uniós fejlesztési projektekhez biztosít hitelt. Emellett hazánk kezdettől fogva tagja az 1991-ben a közép- és kelet-európai országok piacgazdaságra történő átállásának támogatása céljából életre hívott Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak (EBDR). Ezekhez képest az egyelőre hattagú Eurázsiai Fejlesztési Bank kicsinek számít: az EBRD-nek 69 ország, valamint az EU és az EBB is a tagja. Az Eurázsiai Fejlesztési Bank 7 milliárd dolláros tőkéjéhez képest az EBRD tőkéje 2018-ban 30 milliárd euró, azaz körülbelül 35 milliárd dollár volt. 

Már egy ideje szeretnénk csatlakozni

2019. november 29-én a Fitch nemzetközi hitelminősítő is felvette a figyelőlistájára és értékelni kezdte az Eurázsiai Fejlesztési Bankot a három nagy hitelminősítő közül utolsóként. A másik kettő, a Standard & Poor's és Moody’s már 2006, illetve 2007 óta minősíti a bankot, ami mindhárom hitelminősítőnél az alsó középkategóriában szerepel – vagyis a hitelminősítők befektetésre ajánlják a bankot azzal, hogy a kötelezettségek teljesítését gyengíthetik a kedvezőtlen gazdasági hatások – a Moody's-nál stabil besorolással, a Fitchnél és az S&P-nél pozitív kilátással. 

Ugyanazon a napon, amikor a bank felkerült a Fitch listájára, Varga Mihály pénzügyminiszter bejelentette: Magyarország kész teljes jogú tagként csatlakozni az Eurázsiai Fejlesztési Bankhoz. Varga szerint ugyanis „a magyar kormány az Eurázsiai Fejlesztési Bankban

valamint a közlekedési infrastruktúra, az ipar és a megújuló energiaforrások fejlesztésére”. Bár a pénzügyminiszter akkor úgy látta, a csatlakozási tárgyalások 2020-ban zárulhatnak le, Magyarország egyelőre nem tagja a banknak. A Szijjártó által Nur-Szultánban elmondottak szerint azonban előrelépés történhetett az ügyben.

A posztszovjet EU bankja

Az Eurázsiai Fejlesztési Bank az Eurázsiai Gazdasági Uniónak (EGU) a fejlesztési bankja, az EGU pedig az

– mondta az Azonnalinak Deák András György, az NKE Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet Oroszország-kutatója. 

Az EGU egy nagyon erősen regionális kötődésű szervezet – fogalmaz Deák –, ezért soha fel sem merült, hogy vele bármelyik EU-tagállam kapcsolatot építsen ki. Sőt még az EU el sem döntötte, hogy egyáltalán elismerje-e az EGU-t, tárgyaljon-e vele. Formálisan kellene – figyelmeztet a szakértő –, mert az Eurázsiai Unió a mai állapotában egy vámunió, ahogy az EU is az, vámuniók tagországai pedig önállóan vámügyi kérdésekben nem tárgyalhatnának egymással vagy más vámuniókkal. 

De minek ez nekünk?

A fejlesztési bank alapvetően olyan projekteket finanszíroz, amelyek

Viszont Magyarország nem ebben a régióban fekszik, és nem is tagja az Eurázsiai Uniónak – mutat rá a Deák András.

Ugyanakkor a Bank alapszabálya nem zárja ki, hogy bárki, aki akar, csatlakozzon. A szakértő nem gondolja, hogy a csatlakozásunk önmagában ártalmas lenne Magyarországnak, de Deák azt sem látja, hogy mi hasznunk származna belőle. A bank ugyanis elsősorban az Eurázsiai Gazdasági Unió területén megvalósuló fejlesztéseket finanszíroz,

Az egyik slágertéma a banknál a Kínát Európával összekötő transzkontinentális vasúti fejlesztések ügye – mondja a szakértő –, amibe elvileg érdemes is lenne Magyarországnak beszállnia. Csakhogy a Kazahsztánt, Oroszországot és – Ukrajnát észak felé megkerülve – Belaruszt átszelő vasútvonal sem érinti Magyarországot. 

A szakértő tehát nem látja, hogy a fejlesztési bank hogyan hozna projekteket Magyarországra, legfeljebb azt tudja elképzelni, hogy magyar cégek kaphatnak a bank által finanszírozott kinti projektekben megbízásokat. De Deák egyáltalán nem biztos benne, hogy megérné Magyarországnak ilyen projektekben részt vennie, így szerinte ezekkel kapcsolatban is érdemes óvatosnak lenni.

A magyar kormány sem arra számítva csatlakozna a bankhoz, hogy az majd beruházásokat hoz Magyarországra. Szijjártó Péter szerint – mint azt a nur-szultáni sajtótájékoztatón elmondta – a csatlakozással újabb pénzforrásokat tudunk megnyitni a magyar cégeknek az eurázsiai piacokon való még sikeresebb szerepléshez.

Az orosz Eurázsia-gondolat

Magyarországot gyakran éri az a vád, hogy kiszolgálja Moszkvát, és az EU-n belül is nem egyszer Oroszország érdekeit képviseli. Ahogy az Eurázsiai Fejlesztési Bankhoz való csatlakozás szándéka tökéletesen beleillik a magyar kormány „keleti nyitás” politikájába, úgy értékelhető akár az orosz birodalmi törekvések eredményeként is – amennyiben az EGU-t és a fejlesztési bankját ezen törekvések eszközének tekintjük. 

Az „Eurázsia” kifejezés ugyanis nem csupán földrajzi dimenziót jelöl, hanem ideológiai kategória is. A huszadik század elején született Eurázsia-gondolat szerint

Ezt a geopolitikai eszmerendszert fejlesztette tovább az 1990-es évek második felében megjelent neoeurázsiai mozgalom. A mozgalom fő ideológusa, legismertebb képviselője és vizionáriusa Alekszandr Dugin politológus; szerinte Oroszország történelmi küldetése Európa és Ázsia egyesítése egy  eurázsiai birodalomban. 

Timothy Snyder amerikai történész szerint – aki a Szabadság felszámolása címmel könyvet is írt Oroszország törekvéseiről – az általa fasisztának tartott Dugin ideológiája találkozik Vlagyimir Putyin posztszovjet birodalmi nosztalgiájával, és

Bár az Eurázsia-gondolat már az Eurázsiai Gazdasági Unió nevében is megjelenik, a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársai, Ilyash György és Vasa László tanulmánya szerint Oroszország számára az EGU nem birodalmi konstrukció; Moszkva azt szeretné elérni vele, hogy

ezzel erősítve meg pozícióját a nyugati dominancia csökkenését követő deglobalizált „új világrendben”.

NYITÓKÉP: Szijjártó Péter / Facebook