A véleménybuborékban a hisztéria és a vírustagadás ugyanolyan veszélyes

A kattintásvadász hisztériakeltés visszaütött: rengeteg ember a homokba dugta a fejét, mert elege lett abból, hogy napi szinten arról lát egy cikket, hogy maholnap vége a világnak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Közel egy éve ötletem sem volt, milyen új törésvonalak nyílnak meg a klasszikus kormánypárti-ellenzéki mellett. Az már akkor is egyértelmű volt, hogy a véleménybuborékok és a nekünk tetsző célzott féligazságok nagyon veszélyesek lehetnek a járvány idején. Mostanra körvonalazódni látszanak az új törésvonalak és buborékok, és

A járvány előtt a magyar közélet úgy oszlott meg, mint Budapest Budára és Pestre (középen az arányaiban pici Margitszigettel, ami Budáról nézve Pestnek, Pestről nézve Budának mondható), de ma már közel sem ennyire egyértelmű a helyzet.

Az biztos, hogy a kormány és az ellenzék is inkább lezáráspárti, eltekintve azoktól az elszigetelt esetektől, amikor

Érdemi kérdések és válaszok továbbra sincsenek, csak a hisztéria és a másik szidása: a kormánymédia oltásellenesnek nevezi az ellenzéket, az ellenzék árnyékbizottságokat alakít, és onnan folytatja ugyanazt a semmitmondó kommunikációt, amit előtte. A pingpongasztal mellett azonban nő a feszültség, és a masszív hülyeség is háborítatlanul terjed.

Januárban az Országos Mentőszolgálat tett ki Facebookra egy bejegyzést, amiben arról számoltak be, hogy beoltották a dolgozóikat. A bejegyzést nem várt gyűlölethullám öntötte el, egyesek csak cinikusan nevettek, hogy őket már bechipelték, mások viszont elengedték a bennük élő állatot, és egyenesen azt remélték, hogy méreginjekció volt a vakcina. Akkor ez az eset bekerült a hírekbe, mostanra mindennapos jelenség lett ez a viselkedés a hírportálok kommentszekcióiban. Legtöbben elfordulnak, vagy felrakják a szemellenzőt, és a probléma megoldódott – ostoba emberek zúgolódása, kit érdekel?

Eddig értelmesnek tűnő ismerőseim, illetve fórumozók egyenesen tagadják a koronavírus létezését (bár a számuk lassan, de biztosan fogy, ahogy érintetté válnak), a napi halálesetek számáról szóló cikkeken a röhögő reakciók dominálnak, a kommentelők a vírust tagadják és az oltások ellen szólnak.

A Facebook algoritmusa pedig nem váltogat, hogy csak passzív-agresszívan röhög a bejegyzéseken az egységnyi felhasználó, szórja az emberek elé a járvánnyal kapcsolatos tartalmat, amitől csak egyre szélsőségesebbek lesznek a vélemények. Nevezhetjük gyökérnek azt, aki a halálesetekről szóló cikkeken nevet? Ide is el kellett jutni.

Sosem látott mértéket öltött az eddig kinevetett oltásellenesség. Sokak szerint az oltásokkal bechipelnek, megmérgeznek, vagy egyszerűen csak hatástalan anyagot adnak be. Lett részleges oltásellenesség a kormánypárti-ellenzéki törésvonal mentén, ők csak a „másik oldal” vakcináját utasítják el, illetve keltenek ellenérzést.

A nyitáspárti légüres teret pedig a libertariánus LA-75 párttól kezdve Gődényen át a Mi Hazánkig sokan próbálják elfoglalni. Ne legyenek kétségeink, a legtöbb esetben szó sincs arról, hogy ez a szívügyük, csupán meglátták a remek lehetőséget az emberek csalódottságában és elkeseredettségében.

Eközben az országban elszabadult a vírus, akár a tatárok Muhi után – a napi esetszámok exponenciálisan növekednek, ezúttal már nem csak a 444 hasábjain, hanem a valóságban is. Persze a parizer körüli kérdés sokkal érdekesebb volt napokon át, mint mondjuk az, hogy miért omlott össze az oltási rendszer.

Sokan azért nem regisztráltak eddig az oltásra, mert elhitették velük, hogy a kormány így akarja a Kubatov-listáját fejleszteni – az a kormány, ami névre szólóan kiküldi a nemzeti konzultációt, tehát mindenkinek a neve és lakcíme ismert előttük.

Elszomorító, de a járvánnyal kapcsolatos összes hírt úgy olvasom el, hogy

Külön nézegetni kell, hogy ezt írja-e a másik oldal médiája is.

Soha nem volt még ennyire fontos, hogy képesek legyünk átlátni a véleménybuborék falán, de ezen tudatosan kéne dolgozni. Azt mondják, a nehéz időkben közelebb kerülnek egymáshoz az emberek, de ennek Magyarországon biztosan az ellenkezője történt:

A figyelmünket, igényeinket szolgaian kiszolgáló Facebook közben a vírusszkeptikus tartalmak törlésével és korlátozásával még jobban felhergeli a járvánnyal kapcsolatban szkeptikus embereket.

Merre van a kiút? Hová tartunk? Egyikre sem tudom a pontos választ és ez rendkívül nyomasztó érzés. Lehet, hogy ezúttal

Lehet, hogy az ellenzéknek nem kéne ebből politikai tőkét kovácsolni, hogy elkerülhessünk egy óriási egészségügyi katasztrófát, és a politikai szélsőségek se tegyenek szert népszerűségre. Lehet, hogy ki kéne szakadni személyre szabott véleménybuborékainkból, benézni üzenőfalaink és a szalagcímek mögé, és elkezdeni a saját józan eszünk alapján értelmezni a minket körülvevő valóságot.

A szerző informatikus. Olvass még tőle az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj!