+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szűcs Donát
2021. április 2. péntek, 10:31
A kormánypárti sajtónak és a DK-nak sincs nagyobb bulika, mint kéjes örömmel taposni magyarok ezreinek az emlékén és sírján. A halottak ezreit azonban, nemcsak a kormány, a magyar társadalom sem tudja rendesen meggyászolni a jelenlegi sajtóviszonyok között.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A kereszténység elég régen foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mit is jelent pontosan meghalni. Nem a keresztények voltak persze az elsők:

 

minden nagyobb civilizáció próbált valamit kezdeni a halállal és az elmúlással.

 

Az egyiptomiak mumifikálással, a maják a Mexikóban részben máig fennmaradt hagyományaik szerint a halottak asszonyának istenítésével. Mégis: a 21. századi Európában talán a keresztény egyházak maradtak az utolsó olyan komolyanvehető intézmények, akik tudnak mit kezdeni azzal, ha meghal valaki.

 

A halál ugyanis nemcsak nem különösebben szexi téma, de még csak kommercializálni sem igazán lehet.

 

A kultúránkban azért léteznek kísérletek a halálvágy eladhatóvá tételére, de ezek közel sem nevezhetőek sikeresnek. Az sem véletlen, hogy az eutanáziáért küzdő aktivisták nincsenek annyira előtérben, mint mondjuk az abortuszellenesek vagy a szivárványcsaládok egyenjogúságáért küzdő aktivisták – a #prolife vagy a #családazcsalád mégiscsak jobban fest, mint a #jóhalálka, a sajtó is inkább tud mit kezdeni vele.

 

Nem véletlen az, hogy a temetésre még a teljesen vallástalan emberek halálakor is szinte kivétel nélkül elhívják a papot.

 

A pap ugyanis – kívülről nézve sokaknak persze a saját, furcsa világnézetével keretezve – aktívan foglalkozik azzal, hogy mit jelent meghalni:

 

gondolkodik és olvas arról, amiről a 21. században akkora tabu lett beszélni. Azért tud búcsúzni és búcsúztatni, mert a feltámadás keretrendszerében tudja értelmezni és magyarázni a halált, ebben pedig mondhatni, egy piaci rést tölt be, hiszen a fogyasztói és modern kultúra erre képtelen – sőt, kifejezetten taszítja a halál, undorodik tőle.

 

A helyzet azért különösen furcsa, mert közben a szalagcímek arról szólnak, hogy hetente magyarok százai halnak meg koronavírusban. Másban persze még többen, meg a lezárások is emberéleteket vettek el és tettek tönkre, de ettől még tény: világjárvány van, ami sok halálos áldozatot szed.

 

Ezzel kapcsolatban a nemzetközi és a magyar sajtó egy dolgot tud nyíltan kimondani és sugallni:

 

ettől félni kell, de nagyon, a félelem pedig most kifejezetten üdvözlendő és jó dolog,

 

hiszen közvetetten csökkenti a kontaktusok számát. Miközben pedig a koronavírusban meghalt magyarokból egy pillanat alatt lettek számlálók törtekben, görbék grafikonokon és hivatkozási alapok politikai ígérgetésekben, senki nem volt képes megállni és azt mondani:

 

szegények, nyugodjanak békében.

 

Ezt a járvány magyarországi megjelenése után egy jó hónappal Tamás Gáspár Miklós fogalmazta meg a legjobban: „Hát hova a fenébe tűnt az együttérzés, a részvét, a gyász, a megrendültség? Csomó honfitársunk meghal egy gyógyíthatatlan betegségben és erre mindenki csak a számokat adja össze, senki nem mondja azt, hogy szegények, el sem búcsúzhattak.”

 

A sokezer magyar halála persze nemcsak csilivili grafikonná, kitűnő bunkósbottá is gyúrható. A hullagyalázás politikai oldaltól független: a kormányt és az ellenzéket ízlés szerint egyaránt lehet koronavírusos halottakkal pörölyözni, hiszen

 

nincs nagyobb bulika, mint kéjes örömmel taposni  magyarok ezreinek az emlékén és sírján.

 

Molnár Csaba és a DK a halálkormányozós közlemények számából ítélve még kitűnően is érzi magát közben, ez a kommunikáció pedig aztán végképp hiteltelenné és üres pózzá teszi azt is, amikor a DK éppen úgy tesz, mintha a koronavírus áldozatairól emlékezne meg.

 

A 444 újságírója, Bede Márton szerint elsősorban a kormány a felelős azért is, hogy ész és szív nélkül vagyunk ebben a járványban. Pedig – nagypéntek van, a lamentáció ideje – mindenkinek érdemes lenne kicsit magába néznie, nem utolsósorban annak a 444-nek is, akik a napi adatokról és a koronavírusról szóló híreket csak az elmúlt napokban például a következő címekkel igyekeztek eladni:

 

+ Márciusban lesz igazán kiemelkedő a többlethalálozás

 

+ Újabb halálozási rekord a járványban

 

+ A koronavírus eddigi leghalálosabb napja: 252 újabb áldozatot jelentettek

 

Félreértés ne essék: ezek a címek nem hazudnak.

 

Az viszont nagy kérdés, tényleg van-e hírértéke a párnaponta megdőlő halálozási rekordoknak a járvány felívelő hullámában.

 

Ahogy az is, mennyire van jelen az ész és szív ott, ahol a koronavírusban naponta tragikusan elhunyt magyarok százainak halálát kattintások ezreire akarják váltani.

 

Olvasnál még Szűcs Donáttól? Itt megteheted. Vitáznál vele? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A Tudatos Vásárlók Egyesülete megvizsgálta, mi pedig mutatjuk a nagy riasztóteszt eredményét.

Ezzel az amerikai gyógyszeripari cég közelebb került ahhoz, hogy az USA és az EU is engedélyezze a subunit-vakcináját.

A BBC újságírója az elfogott Nexta-blogger és aktivista állapotát látva azonnal kivonult a minszki sajtótájékoztatóról.

A Jobbik ezzel eddig egyedül van az ellenzéki térfélen a törvényjavaslat elfogadásával. Azt mondják: ha kormányra kerülnek, kiveszik a törvényből a problémás részeket.

Az ellenzéki szavazóbázist aktivizáló konzultáción szavazó budapestiek 99 százaléka nem akarja a kínai egyetemet.

Orbán Pekinggel szembeni politikájának támogatottsága Magyarországon nagyon alacsony, amit egyre inkább kihasznál az ellenzék, ez a szlovák kutatók szerint változásra kényszerítheti Orbánt.

Százötvenöt évvel ezelőtt tört ki az a konfliktus Poroszország és Ausztria között, ami az utóbbi vereségével végződött, és az osztrákok rászánták magukat a kiegyezésre a magyarokkal.

A hét kérdése

A kínai egyetem elleni kiállás lett az ellenzéki politizálás egyik sarokpontja, a kormány szerint másfél éven belül reális lehet a népszavazás a témában. Nálunk már most az, tessék szavazni!

Azért ide elnéznénk

Pár napja TGM az Azonnalira megírta, hogy szerinte mit érdemes olvasni. Június 18-án a saját könyvét dedikálja.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás